Az Európai Bizottság rendszeresen ad ki értékelést arról, hogyan alakulnak az Európai Unió egyes tagállamaiban az energiaköltségek, az energiaszektort érintő adók és állami támogatások. A Bizottság legutóbbi, 2020. október végén megjelent tanulmánya (Energy costs, taxes and the impact of government, 2020, Final Report, Summary) alapján áttekintettük, hogyan alakulnak a szektorba áramló támogatások.
A nagy képről elmondható, hogy 2008 és 2018 között az EU-27-ek energiaszektorba juttatott támogatásai kétharmadával nőttek, és 2018-ban 159 milliárd euróra rúgtak (ez 64 milliárd eurós növekedés). A támogatások legfőbb céljai:
- az energiatermelés támogatása (85 milliárd euró, elsősorban megújuló energiaforrások, kis mértékben szénbányászat)
- az energiafogyasztás támogatása (52 milliárd euró, leginkább adókedvezményekkel)
- az energiahatékonyság növelése (15 milliárd euró)
Feltűnő a megújuló energiaforrások támogatásának megugrása: 2018-ban az EU-27-ben a tagállamok 73 milliárd eurót fordítottak a megújuló energiaforrások felhasználásának támogatására, ez 51 milliárd eurós növekedést jelent 2008-hoz képest. Persze, közben a beépített megújuló kapacitás is többszörösére nőtt. A megújulók támogatásának legnagyobb szelete a napelem-technológia támogatására szolgál (2018-ban 28 milliárd euró), a szárazföldi szélerőművek ugyanebben az évben 16 milliárd eurós támogatást kaptak, a biomassza 15 milliárdot, a tengeri szélerőművek pedig 5 milliárd eurót.
A támogatás legnagyobb része betáplálási áras támogatási rendszerek formájában kerül az erőműtulajdonosokhoz, de az időjárásfüggő megújulók rendszerintegrációja miatt több tagállam kapacitásmechanizmusokat vezetett be és kereslet oldali beavatkozásként megszakítható fogyasztókat vont be a rendszerbe. Utóbbiak olyan fogyasztók, amelyek fogyasztása technológiai károkozás nélkül lekapcsolhatók, a jellemzően önkéntes alapú „lekapcsolhatóság” felajánlásáért pedig kompenzációban részesülnek. Ez utóbbi két elem 2018-ban 2,9 milliárd euró támogatás kifizetését tette szükségessé. Az ábrán az is látszik, hogy a megújulók támogatása először 2012-ben haladta meg a fosszilis forrásokét.
A 2008-2018 között kifizetett megújulós támogatások összértéke 612 milliárd eurót tett ki. Összevetésül, illetve az összeg nagyságrendjének érzékeltetésére: az Oroszország és Németország közötti közvetlen földgázellátási kapacitást 110 milliárd köbméterre duplázó Északi Áramlat 2 becsült teljes költsége 9,5 milliárd euró; a 22 500 MW névleges, beépített teljesítményét tekintve a világ egyik legnagyobb erőművének számító, akár 100 milliárd kilowattórát meghaladó éves termelésű kínai Három-szurdok-gát ára körülbeül 23 milliárd eurónak megfelelő beruházással valósult meg; míg a Magyarország történetének legnagyobb beruházása, a Paks II. projekt keretében (is) épülő VVER-1200-as atomerőművi blokkok felépítésének teljes költsége darabonként mintegy 6,25 milliárd euró.
A megújulós támogatások kezdeti felfutásának oka, hogy az Európai Unió éllovas volt a megújuló energiaforrások kiaknázásának támogatásában, és a kezdetben, elsősorban a napelemes villamosenergia-termelés számára nyújtott bőkezű betáplálási árak a penetráció erőltetett ütemével együtt kifejezetten növelték a megújulók éves támogatási igényét, és ez a teher a korábban vállalt támogatásoknak köszönhetően továbbra is fennmaradt. Nagy-Britannia, Kína és Japán kicsit később kezdték a megújulók felfuttatásának támogatását (2010-2012-ben), így az EU-támogatásoknak köszönhetően szerzett ipari tapasztalatok és a verseny fokozódása okozta költségcsökkenés előnyeit élvezhették.
Részben ennek eredménye az is, hogy globális összehasonlításban messze a legnagyobb összegeket Európa költi a megújuló energiaforrások támogatására.
Európán belül a támogatások felfutásának hajtóereje egyértelműen Németország volt, mely 2018-ban már 29 milliárd eurót fordított erre a célra (ez az EU-27-ben kifizetett támogatások 40 százaléka). Ez az összeg Németországban abban az évben állampolgáronként évi 350 euró, vagyis 120 ezer forint terhet jelentett. A támogatás nagy részét (9,7 milliárd euró) napelemekre, biomasszára (7,2 milliárd euró) és szárazföldi és tengeri szélerőművekre (6, illetve 3,7 milliárd euró) fordították.
Az Európai Bizottság jelentése azt is megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásoknak juttatott támogatások nélkül ezen erőművek penetrációjának növekedése messze elmaradt volna a megfigyelttől. Az elemzés szerint az EU-27 országcsoportban a támogatások kifizetése nélkül 2010-2018 között az újonnan beépített napelemek és szélerőművek teljesítménye körülbelül csak a nyolcada lett volna, és kumulált beépített teljesítőképességük 2018-ban 40 százalékkal lett volna alacsonyabb ahhoz képest, mint amit a valóságban láthattunk.
Ami a többi energiahordozó támogatását illeti, amint az az első ábrán is látható, a nukleáris energia minimális mértékben részesült támogatásban, e források jellemzően atomerőművek leszerelését célozzák. A fosszilis energiahordozók támogatása 2008-2018 között érdemben nem változott. A támogatások adókönnyítések, a szénbányászat támogatása és fosszilis forrásokat használó kapcsolt erőművek támogatásának formájában realizálódtak. Az EU-27 országcsoportban abszolút értelemben Németország fizeti a legnagyobb mértékű támogatást fosszilis energiahordozók termelésére/felhasználására (egyebek mellett szénbányászat támogatására), melynek összege 2018-ban 12 milliárd euró volt.
Az Európai Bizottság jelentésének angol nyelvű összefoglalója innen tölthető le.
Forrás: portfolio.hu
