A lakóingatlanok energiahatékonyságának meghatározása energiatanúsítványokon keresztül történik. Ezekből 2017 óta évente mintegy 150 ezer készült Magyarországon, így mostanra a teljes lakásállomány legalább 10 százalékáról tudjuk, hogy milyen energiahatékonysággal bír. Ez a mennyiség már elegendő ahhoz, hogy átfogó statisztikákat készítsünk az ingatlan építési éve és annak energiahatékonysága közötti összefüggésben.
A tanúsítások célja elsősorban az ingatlanok értékesítése: 2019-ben az esetek 72 százalékában emiatt kérték a vizsgálatot, további tanúsítási célok közül a pályázat 12, a használatba vétel 8,2, saját cél 6,0 százalékos arányt tett ki, míg a bérbeadási és egyéb okból végzett energiatanúsítások aránya 1,9 százalék volt – derül ki a KSH legújabb felméréséből.
A kiadott tanúsítványok között az adásvételi és használatbavételi célból kért vizsgálatok száma az említett évek közül 2018-ban volt a legmagasabb (128 ezer), vagyis abban az évben, amikor az eladott használt és új lakások száma is csúcsot ért el (164 ezer). 2019-ben, amikor a lakástranzakciók száma 4,1%-kal csökkent, az értékesítéshez és használtba vételhez kiadott energiatanúsítványoké is visszaesett, 8,7%-kal.
A három év folyamán a kiadott energetikai minősítések összetétele érdemben nem változott. Meghatározónak bizonyult az épület kora:
AZ 1960 ELŐTT ÉPÜLT LAKÁSOK HÁROMNEGYEDE NEM ÉRTE EL AZ ÁTLAGOS MINŐSÉGET JELENTŐ (FF) SZINTET.
Az újabb lakóépületek felé haladva az energiahatékonyság fokozatosan javul. Az 1970-es évek közepétől a rendszerváltásig épült épületekben a lakások közel 90 százaléka már eléri vagy meghaladja az átlagos (FF) minősítést, amihez nagyban hozzájárultak a panelprogramok, az ezekben részt vett épületek ugyanis nagy számban kaptak korszerűnek számító CC és azt megközelítő DD minősítést. A 2010 utáni épületek körében már csak elvétve fordul elő átlagos vagy rosszabb hatékonyságú épület, az ekkor épült ingatlanok döntő többsége korszerű (CC) vagy magasabb minősítést ért el.
Az ábrán látható, hogy az 1960 előtt épült épületeknek alig több mint 1 százaléka éri csak el a CC besorolást, BB és AA besorolásról pedig ebben az időben még egyáltalán nem beszélhetünk. A rendszerváltáshoz közeledve azonban fokozatosan a CC besorolás kerül az élre, az 1990 és 2010 között épült lakásoknak már közel egyharmada eléri ezt a minősítést. 2010 után tovább javulnak a számok, az ezt követő hat évben épült lakások 64 százaléka, a 2017 és 2019 között épülteknek pedig már 84 százaléka felel meg ennek.
A JANUÁRRA TERVEZETT SZIGORÍTÁS ÉRTELMÉBEN AZONBAN CSAK A BB VAGY ANNÁL MAGASABB BESOROLÁSÚ ÉPÜLETEK KAPHATNAK HASZNÁLATBAVÉTELI ENGEDÉLYT, DE ENNEK 2017 ÉS 2019 KÖZÖTT MÉG CSAK AZ ÚJ ÉPÜLETEK 17,4 SZÁZALÉKA FELELT MEG,
így bár a tendencia javulást mutat, feltehetően idén januárban még nem lett volna életszerű egy ilyen mértékű szigorítás.
Mit jelent ez az energiafogyasztásban?
A régi épületek kedvezőtlen energiahatékonysága miatt az 1959 előtt épült épületekben a fajlagos primer energiafogyasztás több mint háromszorosa, a fűtési primer energiaigény több mint négyszerese az új lakásokénak. A már kedvezőbb mutatókkal rendelkező, 1976–1989 között épült épületekben a fajlagos primer energiafogyasztás még mindig több mint kétszerese, a fűtési primer energiaigény több mint két és félszerese az új lakásokénak.
A használt lakások piacán megjelenő lakások energiaigénye a kedvezőtlen korösszetétel miatt magas: az átlagos fajlagos primer energiafogyasztás 274, a fűtés primer energiaigénye 218 kWh/m2/év. Ezek az értékek egy új lakás megfelelő mutatójának közel négy-, illetve háromszorosát teszik ki.
