Továbbra is gyenge a magyarországi lakóingatlanok energiahatékonysága – emeli ki az Európai Bizottság Magyarországról készített idei éves országjelentéséből a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI). A Bizottság szerint a villamosenergia-ágazatban jelentős beruházásokra van szükség a termelés és a hálózat terén, de a lakossági energiaárak szabályozása visszaveti az ágazatba történő beruházásokat. Az árszabályozás magasabb árakat eredményez a nem háztartási fogyasztók számára, mivel a közüzemek ebben a szegmensben próbálják megtéríttetni a költségeket – áll a jelentésben.
A villamosenergia-ágazat új kihívásokkal szembesül, és jelentős beruházásokra van szükség a termelés és a hálózat terén. Magyarország a villamosenergia-szükségletének mintegy egyharmadát importálja, és belföldi villamosenergia-termelésének mintegy felét nukleáris források adják. A szén, a lignit és a gáz a villamosenergia-termelés körülbelül 40 %-át fedezik. A megújuló energiaforrások aránya 2017-ben 10 % körül maradt. Bár a napenergia-termelőlétesítményekbe történő beruházások 2016 és 2018 között a kétszeresére, 500 MW-ra nőttek, és 2020 végéig várhatóan megnégyszereződnek, továbbra is vannak lehetőségek a nap-, szél- és geotermikus energiába történő beruházásra, különösen ha a szenet fokozatosan kivonják a villamosenergia-termelésből. A hálózatot is fel kell készíteni a decentralizált megújuló villamosenergia-termelés növekvő szerepére, a kiegyenlítő és energiatárolási kapacitások növelésével együtt.
A lakossági energiaárak szabályozása visszaveti az ágazatba történő beruházásokat – állítja a Bizottság. A lakossági villamosenergia- és gázárak a háztartási szektorban alacsonyak uniós összehasonlításban. Ez azonban nagyrészt a végfelhasználói árszabályozásnak tudható be, amely egyes költségelemeket nem jelenít meg a végső árakban. Ez magasabb árakat eredményez a nem háztartási fogyasztók számára, mivel a közüzemek ebben az utóbbi szegmensben próbálják megtéríttetni a költségeket. Magyarország nagykereskedelmi villamosenergia-piaci árai magasabbak a szomszédaihoz képest, elsősorban a magasabb belföldi villamosenergia-termelési költségek miatt. Az összes tervezett határon átnyúló összekapcsolási projekt végrehajtása javítaná a nyugat-európai versenyképes árú villamosenergia-importhoz való hozzáférést. A földgázellátási források még mindig nagymértékben koncentráltak, ami kiemeli az összes regionális gázinfrastruktúra-projekt végrehajtásának szükségességét, mivel ez lehetővé tenné Magyarország számára, hogy alternatív forrásokból is importáljon gázt.
Magyarország jó úton halad éghajlat-politikai céljainak megvalósítása felé, de a dekarbonizáció és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén továbbra is kihívásokkal szembesül – fogalmaznak. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere alá nem tartozó kibocsátások 2020-ig a 2005-ös szinthez képest legfeljebb 10 %-kal emelkedhetnek. Ehelyett 2017-ig 9 %-kal visszaestek, és az előrejelzések szerint 2020-ig 19 %-kal csökkennek. E javulás ellenére a légszennyezés továbbra is probléma. A városokban a légszennyezéshez nagymértékben hozzájáruló közlekedési ágazat 2013-2016 között 24 %-kal növelte üvegházhatásúgáz-kibocsátását. A gazdaság további dekarbonizációjához beruházásokra lesz szükség. Ezenkívül Magyarország területének fele jelentős mértékben ki van téve az éghajlatváltozás okozta kockázatoknak, köztük aszálynak és áradásoknak, ami szükségessé teszi a fő folyókon a vízgazdálkodásba történő beruházást.
A jelentés szerint a légszennyezés és a vízminőség továbbra is aggodalomra ad okot. 2015-ben Magyarországon körülbelül 15 000 korai halálozás volt betudható a levegő rossz minőségének (EEA, 2018). A szennyezés fő forrásai a háztartások által elégetett szilárd tüzelőanyagokból, a mezőgazdaságból és a közlekedésből származó kibocsátások. A vízellátás és szennyvízelvezetés még mindig nem felel meg teljes mértékben az ivóvízről szóló irányelvnek, és a víz megfizethetősége továbbra is problémát jelent az alacsony jövedelmű népesség számára. A víz- és szennyvízszolgáltatások szabályozott díjai nem mindig elegendőek az üzemeltetők fenntartási költségeinek fedezésére.
Magyarország a körforgásos gazdaság felé való elmozdulás kezdeti szakaszában van. A hulladékgazdálkodási rendszer közelmúltbeli jelentős reformja ellenére Magyarország esetében veszélyben forog az újrahasználatra előkészített / újrafeldolgozott települési hulladékra vonatkozó 2020. évi 50 %-os célkitűzés teljesítése. 2016-ban az újrafeldolgozott települési hulladék aránya 11 százalékponttal elmaradt az uniós átlagtól, míg a hulladéklerakás aránya 23 százalékponttal meghaladta azt. Az előrehaladás lassú, mivel a háztartásokat nem ösztönzik az elkülönített gyűjtésben való részvételre, a gazdasági eszközök pedig elégtelenek. A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa kritizálta a hulladékgyűjtés finanszírozási rendszerét, megkérdőjelezve annak pénzügyi fenntarthatóságát.
A környezetvédelmi kihívások számos beruházást és intézményi kapacitásépítést igényelnek. A beruházásoknak leginkább a légszennyezés fő forrásait, valamint a hulladékgyűjtést és az újrafeldolgozást kellene megcélozniuk. A specifikus ágazati politikák (például energia, közlekedés) keretében hozott fő intézkedéseket is össze kell hangolni a levegőminőségi célkitűzésekkel – szögezik le a jelentésben, amely szerint az intézményi kapacitást gátolja a környezetvédelmi igazgatás gyakori változása; a 2018-ban végrehajtott jelentős létszámcsökkentés aggodalomra ad okot.
