Horváth Péter János: Felgyorsult az energiaszektor fejlődése

Share Button
Interjú a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökével.

A földgázbeszerzés terén a fő beszállító partner továbbra is Oroszország marad, de az ellátásbiztonságot még tovább növeli, hogy ez év októberétől már Szerbia felől is megnyílik egy új útvonal a jelenlegi ukrajnai mellett – hangsúlyozta a Figyelőnek adott interjújában Horváth Péter János a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke, ismertetvén: a hazai fogyasztók 2014 óta változatlan áron kapnak földgázt, és a hazai árszint továbbra is a legalacsonyabb az EU27-ek körében.

– Régi-új elnökként milyen vezetési elvet követ a hivatal élén, mi fogadta, amikor visszatért és miként hat a Covid–19 a működésükre?

– Valóban volt már lehetőségem 2010 és 2013 között vezetni az akkor még Magyar Energia Hivatal, majd 2013 tavaszától Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) néven működő szervezetet, s nagy megtiszteltetés számomra ismét betölteni az elnöki posztot. Azt nem mondom, hogy mindent ott folytattunk, ahol akkoriban abbahagytuk, hiszen azóta a hivatal felügyeleti tevékenysége kiterjedt a földgáz-, áram-, távhő-, víziközmű-szolgáltatáson túl a hulladékgazdálkodás területére is. A második ciklus elején, a pandémiás időszak kellős közepén egyrészt ki kellett alakítanom a saját közvetlen szakmai stábomat, másrészt ekkor kezdődött meg a földgáz- és villamosenergia-ágazatban az esedékes költségfelülvizsgálati munka előkészítése, melynek végén a szervezet immár nem rendeletben, hanem újból határozatban állapítja meg az elosztói és átviteli díjak mértékét. A járványidőszakot, úgy gondolom, példásan vészeljük át. A vezetési elveimet tekintve nagyon hiszek a csapatban, igyekszem nem „mikromenedzselni”, hanem megtalálni az adott pozícióra a megfelelő vezetőt, s támogatni a kibontakozásban. Visszatérve a költség-felülvizsgálatra: ez egy olyan ciklikusan visszatérő feladat, melynek során a MEKH áttekinti a hazai szolgáltatók előző évekre vonatkozó gazdasági adatait, majd ez alapján javaslatot tesz a földgáz és a villamos energia következő időszaki végfelhasználói árára. Ez nagy felelősség, hiszen lényegében minden hazai háztartás pénztárcáját érinti, legyen az a fővárosban vagy bármely vidéki településen.

– Látványos átalakuláson esik át az energiaszektor: mik a főbb kihívások jelenleg?

– Gyorsulni látszik az energiaszektor fejlődése. Gondoljunk például arra, hogy hamarosan a most még csak végfelhasználóként definiált áramfogyasztók – akár a háztartások is – aktív szereplőivé válhatnak a piacnak. Önmagukban kicsik, de később megjelennek, megjelenhetnek olyan résztvevők, akik összefogják őket, ezáltal létrehozva az energiaközösségeket. A közelmúltban hatályba lépett jogszabályok már lehetővé teszik ezen új szereplők létrehozását, de a részletszabályok kidolgozása, a valós működést megalapozó szabályrendszer kialakítása még folyamatban van. Beszélhetünk a klasszikus technológiák és piaci mechanizmusok korszerűsítéséről, például az erőművi és megújulóberuházásokról, a földgázszállítási útvonalak fejlesztéséről vagy az egyes országok villamosenergia-piacai nemzetközi összekapcsolásának a folyamatáról, de teljesen új technológiák és működési modellek kialakulásáról is, mint például a hidrogéntechnológia alkalmazása, energiaközösségek és aggregátorok megjelenése. Idesorolhatjuk a háztartásokban egyre inkább elterjedő, az energetikához szorosan kapcsolódó okostechnológiákat is. Bármelyikről legyen szó, fontos a „nagy egészbe”, az energetikai szabályrendszerbe illeszkedése.

– A földgázbeszerzés hazánkban standard téma: miként lehet diverzifikálni a mostani kitettséget?

– A diverzifikált földgázbeszerzés nagyban támogatja az alacsony végfelhasználói árak megőrzését. Az egyetemes szolgáltatás keretében ellátott fogyasztók gyakorlatilag 2014 óta változatlan áron kapnak földgázt, és a hazai árszint továbbra is a legalacsonyabb az EU27-ek körében. Alapvetően úgy kell elképzelni a magyarországi forrásszükséglet biztosításának a feladatát, mint bármilyen beszerzést. Ha csak egy eladótól van lehetőségünk vásárolni, akkor limitált az alkupozíciónk, így azt kell elérnünk, hogy minél több helyről legyen lehetőségünk észszerű feltételek mentén beszerezni a nyersanyagot. Ezzel kapcsolatban nagyon jó hír, hogy januártól már a horvátországi Krk szigeti LNG (cseppfolyós halmazállapotú földgáz) terminálon keresztül is megnyílt a lehetőség földgáz vásárlására, és meg is érkezett az MVM részére az első LNG-t szállító hajó, amelyet az USA keleti partjáról indítottak útnak. Ha egyszer termelésbe állítják a román fekete-tengeri mezőket, azokat is képesek leszünk fogadni, mert a gázhálózatunk erre készen áll, de néhány éven belül, mikor a görög és a bolgár projektek is beérnek, a Kaszpi-tengeri források beszállítása szintén lehetségessé válik. Természetesen a fő beszállító partner továbbra is Oroszország marad, ám az ellátásbiztonságot még tovább növeli, hogy ez év októberétől Szerbia felől is megnyílik egy új útvonal a jelenlegi ukrajnai mellett. A több forrás megjelenése beszállítói versenyt idéz elő, ami várakozásaink szerint az ipari és az erőművi szektorban javítja majd a magyar szereplők versenyképességét a szomszédjainkhoz képest.

– Szorosan idetartozik az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetése: mit eredményezhet ez vállalati oldalon, valamint felhasználói megközelítésből, amikor is megkapjuk az energiaszámlát?

– A fogyasztói oldalon ez a működési modell a végső energiafelhasználás mérséklődésével a költségek csökkenését is eredményezheti. Hazánk a nemzeti energia- és klímatervben vállalta, hogy az ország végső energiafogyasztása 2030-ban nem haladja meg a 2005-ös értéket. Ez egy nagyszabású cél, azonban ha figyelembe vesszük, hogy a technológiai fejlődés, az újabb és újabb gyáregységek, üzemek létesítése, továbbá a fogyasztói szokások alakulása az energiafogyasztás növekedését eredményezi, belátható, hogy a végső felhasználás csökkenéséhez jelentős energiahatékonysági javulás szükséges. Ennek érdekében egy új szakpolitikai eszköz, az úgynevezett energiahatékonysági kötelezettségi rendszer bevezetéséről döntöttek az előző év végén. Ennek a lényege nagy vonalakban, hogy a kötelezetteknek, vagyis az áram- és földgázfogyasztókat közvetlenül ellátó kereskedőknek, valamint a közlekedési célú üzemanyagot értékesítő vállalkozásoknak olyan programokat kell bevezetniük, továbbá olyan intézkedéseket szükséges végrehajtaniuk, amelyek a végfelhasználó oldalán igazolt energiamegtakarítást eredményeznek.

Ilyen lehet például egy végfelhasználónál elvégzett, igazoltan energiahatékonysági beruházás, de akár egy öreg, nem hatékonyan működő kazán korszerűbbre cserélése is, amelyek a hazai ipar számára jelentős mértékű új megrendelést jelentenek.

A hivatal csaknem ezer kötelezett vállalattal áll kapcsolatban, megállapítja számukra a kötelezettségek mértékét, valamint ezek teljesítését, azaz a szabályoknak megfelelő és az előírt mértéknek eleget tevő energiamegtakarításokat is ellenőrzi.

Egy jól működő rendszerhez a kötelezetti kör állandó szakmai támogatására szintén szükség van, egyrészt rendszeres konzultációkon keresztül, másrészt például egy hivatalos jegyzék, ún. standard energiamegtakarításokat tartalmazó, rendszeresen frissülő katalógus közzétételével. Miután immár az EU-tagállamok több mint felében működik ilyen struktúra, igyekszünk begyűjteni és közzétenni a jövőben a legjobb nemzetközi példákat és gyakorlatokat is.

– A megújuló energiaforrások tekintetében Magyarország hová tartozik Európán belül? Mennyire tud utat törni nálunk a zöldenergia?

– A háztartási méretű napelemek és naperőművek együttes beépített kapacitása az elmúlt öt évben több mint a tízszeresére növekedett, 2020 harmadik negyedének a végére már meghaladta az 1800 MW-ot. Óriási intenzitással bővül ez a termelői szegmens, melynek nagysága már megközelíti a paksi atomerőmű kapacitását. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a napelemes rendszerek termelése napszak- és időjárásfüggő, a kihasználtságuk a hagyományos technológiákhoz képest sokkal kisebb, 15-16 százalék körüli, hiszen éjszaka vagy borús időben nem képesek villamos energia előállítására. A napelemes rendszerek mellé a kieső órákban mindenképp szükség van stabil, folyamatosan termelni képes és szabályozható létesítményekre is. Erre kitűnő példa Paks, hiszen az atomerőmű gyakorlatilag folyamatosan állandó teljesítménnyel dolgozik, míg a szabályozható termelésre főként földgáztüzelésű létesítmények állnak rendelkezésre. A megújulóenergia-termelés ilyen mértékű felfutása nem valósulhatott volna meg támogatások nélkül. Ugyanakkor e technológiák olyan mértékben fejlődtek, hogy az ezekkel történő áramtermelés költsége néhány esetben már-már kedvezőbb, mint a hagyományos előállításé. Ezzel együtt a támogatások is átalakultak. Hazánkban jelenleg pályázat keretében nyerhető el a beruházások megtérülését segítő dotáció. A megújulók rendszer-integrációjának a felgyorsítása kizárólag a villamosenergia-infrastruktúra jelentős fejlesztésével valósulhat meg. A hivatal a villamosenergia-szektor szereplőivel közösen azon dolgozik, hogy az erre a célra biztosított uniós pénzügyi források hatékony felhasználásával, a megfelelő beruházások végrehajtásával a hazai naperőművi termelés növekedése töretlenül folytatódhasson. Az új nemzeti energiastratégia céljai alapján Magyarország a bruttó végső energiafogyasztásban legalább 21 százalékos megújuló-részarányt kíván elérni 2030-ig. Ez nem teljesíthető kizárólag naperőművek építésével, komplex megközelítés szükséges, amely kiterjed a zöld távhőrendszerek kialakítására, a biomassza, a biogáz és a geotermikus energia fűtési célra történő hasznosításának a növelésére, továbbá a környezetbarát közlekedés ösztönzésére is.

– Hogy látja a környezettudatosság helyzetét, és ön szerint az új, szigorú hulladékgazdálkodási szabályozás mikor hozhatja meg a kívánt eredményeket?

– Alapvetően fontosnak tartom környezetünk megóvását, a környezettudatos gondolkodást, a zöldszempontok beépítését a mindennapokba. A szemléletformálásnak többféle megközelítése van. Személy szerint a konzervatív megoldást pártolom – ez sokkal inkább a példamutatáson, az aktív tenni akaráson, valamint a tényleges tetteken alapszik, mint a napjainkban oly divatos érzékenyítésen. A konzervatív gondolkodás sajátja a megőrzés, kiemelt figyelemmel a természet értékeinek a megóvására. Számomra a hulladék szó másodlagos nyersanyagot jelent, nem pedig szemetet. Én hulladékfeldolgozókban és RDF-erőművekben gondolkozom, nem szemétlerakókban. Bár az Alkotmánybíróság döntése értelmében az új hulladékgazdálkodási szakpolitikával kapcsolatos szabályozást egyes pontokban még módosítani szükséges, az már most is látható, hogy ez egy átfogó és előremutató, az uniós célok irányába ható intézkedéscsomag. Évek óta komoly probléma az illegális hulladéklerakás, a híradásokban is sorozatosan találkozhatunk vele, így előremutató lépés az erre vonatkozó ellenőrzési és szankcionálási rendszer szigorítása. A szankcionálás mellett azonban egyetértek azzal a nézettel is, hogy komoly hangsúlyt szükséges fektetni a megelőzésre. Ezt csakis úgy lehet elérni, hogy már az illegális szemét újraképződését is megpróbáljuk meggátolni, és megteremtjük a megfelelő hulladékgazdálkodás alapjait. A tavalyi tárcaközi egyeztetéseken jeleztem a kormányzati szereplők felé, hogy a hivatal a hatósági intézményrendszer átalakításával új feladatokat tud vállalni a hulladékgazdálkodás terén, így az Országgyűlés általi szentesítést követően erősebb felügyeleti hatásköröket gyakorlunk majd. A MEKH a további hatáskörökkel nagy segítséget nyújthat a célok eléréséhez, s reményeim szerint akár már középtávon sokkal átláthatóbbá és hatékonyabbá válik a szektor.

– A hivatalhoz tartozik az ország víziközmű-szolgáltatási ágazatának a felügyelete is. Itt egy átfogó reform ment végbe az utóbbi években. Mi a véleménye erről, és mi várható még a szektorban?

– Valóban, 2012-ben elindult egy jelentős reform az ország víziközmű-szolgáltatási ágazatában. Emlékezhetünk, hogy akkor még mintegy 400, méretében sokszor aránytalan szolgáltató működött a szektorban. A mérethatékonysági elvek mentén megkezdett piaci integráció beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen a MEKH a szigorú engedélyezési szabályok mentén mára alig 40-re csökkentette a számukat, s ezek ugyanúgy lefedik a teljes országot, mint a korábbi 400. Meggyőződésem: ha a gáz- és villanyelosztó hálózatot öt-hat vállalkozás nyereségesen tudja üzemeltetni, akkor van tere a víziközmű-szolgáltatók további integrációjának is. A rendkívül egyedi folyamat egyébként jelentős érdeklődést generált: a mai napig kapunk megkereséseket nemzetközi szervezetektől és más országok hivatalaitól, hogy adjuk át a tapasztalatainkat és segítsük őket hasonló hatékonysági szabályozások tervezésében vagy végrehajtásában. Úgy gondolom, a szektor hatékonyságán még mindig van mit javítani, és az integráció is folytatható lenne. Jelenleg az a legfontosabb számunkra, hogy kiértékeljük az elmúlt hét-nyolc év tapasztalatait, majd elkezdjünk dolgozni a víziközmű-szolgáltatási piac fenntarthatóvá tételén. A korábban említettek szerint megfontolandó az integrációs törekvések folytatása, ami akár a víziközmű-szolgáltatás díjainak az újragondolását is jelentheti egy sokkal szolidárisabb árszabás révén, oly módon, hogy az a lakosságot ne terhelje aránytalanul.

– Végezetül, de nem utolsósorban: hétéves mandátumának a végére mit szeretne elérni, mit akar majd felmutatni?

– Több célt is megfogalmaztam magamnak, ezek között szakmaiak és társadalmiak egyaránt vannak. Természetesen kiemelt célom, hogy a szakmai feladatainkat maradéktalanul, a lehető legmagasabb szinten lássuk el. Azt is szeretném elérni, hogy a hivatal és tevékenysége a jelenleginél lényegesen ismertebb legyen a hazai közvélemény számára, azaz emeljük fel a szervezetet a státuszához méltó helyre az emberek szemében. Emellett az előző kérdésekre adott válaszaimból remélem, kitűnik, hogy nagyon fontos nekem a természeti környezetünk megóvása. Bízom benne: a hivatal munkájával hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy élhetőbb környezetet hagyjunk hátra a következő generációnak.

 

Az interjút Szajlai Csaba készítette; forrás: Figyelő, 2021. február 4.

MEKH.HU