Mielőtt a koronavírus-járvány pániküzemmódba helyezte a világ legtöbb országának egészségügyi rendszerét, a lakosság jó részét a lakásába zárta, és ezzel nagyobb sokkot adott a globális gazdaságnak, mint a Lehman Brothers bank 2008-as csődje, a világ egyik legakutabb kérdése az volt,
HOGY HOGYAN TUDJUK ELKERÜLNI A PÁR ÉVTIZEDEN BELÜL VÁRHATÓAN BEKÖVETKEZŐ KLÍMAKATASZTRÓFÁT.
Korábban a magyar kormány figyelmének is középpontjába került a klímaváltozás kérdése, hiszen minden más európai országgal együtt Magyarországnak is meg kellett válaszolnia a kérdést, hogy mikortól és hogyan tudnánk megoldani, hogy a környezet szennyezése nélkül termeljünk energiát, utazzunk, gyártsunk és fogyasszunk dolgokat.
Ebből a szempontból is nagyon érdekes tanulságokkal szolgálhat egy friss jelentés, amelyet többek között a budapesti Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont szakértői írtak arról, hogy milyen hatása lenne az energiapiacokra, a fogyasztókra és a kormányokra, ha három országban, Bulgáriában, Romániában és Görögországban jóval előbb leállítanák a lignit- és szénerőműveket, mint ahogy most ezek az országok tervezik.
A magyar kutatóintézet a bécsi egyetemhez tartozó Energy Economics Group, a bolgár Centre for the Study of Democracy, a román Energy Policy Group és a görög FACETS kutatóival együtt arra jutott, hogy
MINÉL ELŐBB BEZÁRJÁK A FOSSZILIS TÜZELŐANYAGOT, LIGNITET ÉGETŐ ERŐMŰVEKET EZEK AZ ORSZÁGOK, ANNÁL JOBB, NEMCSAK A KÖRNYEZETNEK, DE A GAZDASÁGNAK IS.
Mindehhez pedig a maga módján a koronavírus-járvány is jó lehetőségeket teremt.
Görögországban, Bulgáriában és Romániában állítják elő az Európai Unióban megtermelt lignit égetéséből származó energia 9 százalékát, mindhárom ország energiarendszere eléggé ki van téve a legnagyobb környezetkárosítással járó fosszilis tüzelőanyagnak. Viszont bár a ligniterőművek az uniós szén-dioxid-kvóták, az egyre olcsóbban elérhető megújuló energia és egyéb tényezők miatt egyre kevésbé tudnak évi több millió eurós állami támogatás nélkül működni, a bolgár és román kormánynak egyelőre nincs is terve arra, hogy kivezesse ezeket az erőműveket a rendszerből, Görögország vezetése pedig csak 2028-ra tervezi bezárni ezeket az erőműveket.
Pedig a kutatók szerint ennél sokkal előbb is ki lehetne váltani ezeket a kapacitásokat megújuló energiaforrásokkal vagy a lignitnél kevésbé szennyező földgáz alapú erőművekkel. Ezzel a kormányok euró százmilliókat spórolhatnának meg évente és költhetnének másra, mint egy haldokló iparág életben tartása, anélkül, hogy a három ország energiabiztonsága veszélybe kerülne.
A VÁLTÁS PERSZE ÁREMELKEDÉSSEL ÉS MUNKAHELYEK ELVESZTÉSÉVEL JÁRNA, EZEK A HATÁSOK VISZONT MESSZE NEM LENNÉNEK ANNYIRA DRASZTIKUSAK ÉS DRÁGÁN KEZELHETŐEK, MINT ATTÓL A KORMÁNYOK VALÓSZÍNŰLEG TARTANAK.
Jobb gyorsan túlesni a dolgon
A jelentést összeállító kutatók több modellszámítást is végeztek arról, milyen hatással lenne a három országban, ha 2, 4, 6 vagy 8 évvel hamarabb bezárnák az egyes erőműveket, mint ahogy amúgy várható lenne. Ez sok esetben azt jelentené, hogy sok ligniterőművet egyes modellek alapján már jövőre kivezetnének a rendszerből. A jelentés szerint alapvetően elmondható a modellszámítások alapján, hogy az erőművek miatt elszenvedett gazdasági veszteség annál nagyobb, minél tovább hagyják pöfékelni azok kéményeit.
A ligniterőművek jó része már nem tud nyereségesen áramot termelni és, ahogy már írtuk, leginkább csak implicit vagy – esetenként a tiltott állami támogatás határát súroló – explicit állami segítséggel maradnak fenn. Ezeket minél előbb kivonva a rendszerből a szerzők szerint a fennmaradó erőműveket is lehetne segíteni, mert azok így nagyobb kihasználtsággal, ezzel együtt pedig nyereségesebben működhetnének.
Mivel pedig jelenleg az államok az adófizetők pénzéből állják az erőművek veszteségeit – Romániában évi 200 millió, Bulgáriában 450 millió, Görögországban pedig 900 millió eurót öl az állam ezeknek az erőműveknek a fenntartásába –, így
GYAKORLATILAG AZ EGÉSZ TÁRSADALOM VESZTESÉGEI CSÖKKENNÉNEK SZÁZMILLIÓKKAL AKKOR, HA 2028 HELYETT MONDJUK MÁR JÖVŐRE BEZÁRNÁK AZ ERŐMŰVEKET.
Fájni fog, de csak kicsit
A kormányok persze nem azért tartják fenn ezeket a kapacitásokat, mert a politikusok szerelmesek az égő lignit szagába: a lignit kitermelésének és elégetésének leállításával sok ember elveszítené a munkáját, ráadásul egész régiók alól húzná ki ezzel a talajt egy-egy kormány, ami politikailag nem igazán racionális.
Emellett azzal is szoktak érvelni a kormányok, hogy a ligniterőművek megtartása vagy lassú kivezetése lehetővé teszi, hogy viszonylag olcsó maradjon az energia, hogy stabil legyen az ellátás, és hogy az ország kevésbé szoruljon energiaimportra.
A jelentés összeállítói a modellszámításaikban igyekeztek ezeket a hatásokat is figyelembe venni, és bár nincs minden kérdésre megnyugtató válaszuk,
ÖSSZESSÉGÉBEN AZÉRT ELMONDHATÓ, HOGY A HIPOTETIKUS POLITIKUSUNK TÚLIZGULJA A PROBLÉMÁT.
A szerzők szerint a lignitalapú erőművek korai kivezetése nem fenyegeti az ellátás biztonságát. Persze ehhez az kell, hogy a kivezetéssel párhuzamosan az országok bővítsék a megújuló kapacitásaikat, és a lignitalapú termelés egy részét földgázzal váltsák ki (igaz, megjegyzik, hogy ezt óvatosan kell csinálni, mert bár a földgáz sokkal kevésbé szennyező, mint a barna szén, idővel a karbonkvóták árának változásával ez is drágulni fog).
A három ország importfüggőségével kapcsolatban már nem ennyire egyértelmű a tanulmány, erre ugyanis minden országban máshogy hatna a lignit korai kivezetése, Görögországban például csökkenne az importkitettség, Bulgáriában pedig nőne. Összességében viszont elmondható, hogy idővel mindhárom ország jobban függ majd a külföldön megtermelt energiától, ha életben tartják még egy évtizedig a ligniterőműveket, ha nem.
Ami az energiaárak növekedését illeti, a tanulmány elismeri, hogy mindhárom országban növekedne a rezsi akkor, ha pár éven belül leállnának a lignit égetésével. Az emelkedés nem is lenne jelentéktelen, valahol 12 és 23 euró/megawattóra közé lenne tehető.
VISZONT EZ A HATÁS CSAK ÁTMENETI LENNE, VAGYIS PÁR ÉV UTÁN AZ ÁRAK ÚJRA CSÖKKENNÉNEK.
Ha pedig a kormányok energiahatékonysági intézkedésekkel lassítani tudják a fogyasztás növekedését, akkor ez a hatás csökkenthető. Ebben egy kicsit segítheti a kormányokat a koronavírus-járvány, ami miatt amúgy is jelentősen csökkent az energiakereslet. Ha a fogyasztás lassabban növekszik, akkor az áram árának növekedése csak 3-12 euróval növekszik, a hatás pedig 4-5 éven belül eltűnik. Emellett a megújuló kapacitások fejlesztésével és a rászoruló társadalmi csoportok támogatásával a kormányok kezelni tudják az áremelkedést – erre pedig, ne feledjük, lenne is pár százmillió euró felszabaduló forrásuk.
A legszennyezőbb erőművek bezárása természetesen munkahelyek elvesztésével is jár, nem is akármennyivel, nagyjából 84 ezer ember maradna állás nélkül a három ország szénbányász régióiban. Ezekben a régiókban ezért komoly gazdaságpolitikai lépésekre, beruházásokra és átképzésekre lesz szükség, hogy az zöld átállás gazdasági terheit csökkenteni lehessen.
Mindez a tanulmány szerzőinek számítása szerint körülbelül 3,7 milliárd eurót venne igénybe, amit viszont az Európai Bizottság Zöld Dealjének „igazságos átmenet” alapjába félretett 100 milliárd euróból bőven fedezni lehetne.
Mit kezdjünk a Mátrai Erőművel?
Bár az anyag nem foglalkozik a magyar energiarendszerrel, a tanulmány számos kérdést felvet a második legnagyobb magyar erőmű, a lignittüzelésű Mátrai Erőmű jövőjével kapcsolatban. A 2020 elején megjelent, 2030-ig tartó kormányzati klíma- és energiastratégiában a kormány azzal számol, hogy Magyarország úgy lesz 2050-re klímasemleges, hogy 2030-ra kikerülnek a rendszerből a lignites erőművek, a Mátrai Erőmű pedig 2025-re a széntüzelésről átáll a földgáz alapú működésre.
De a terv – amely Kaderják Péter, az Innovációs és Technológiai Minisztérium energia- és klímaügyi államtitkár felügyelete alatt készült, aki korábban pont a REKK kutatóintézet vezetője volt – azt is írja, hogy a kormány a számottevő hazai lignitvagyonra tekintettel a stratégiai tartalékként továbbra is számol a lignitalapú termeléssel.
Bár nyilván a magyar ligniterőművek kérdése önálló elemzést igényelne, és más országok példája alapján nem lehet a magyar rendszerre vonatkozóan következtetéseket levonni, felmerül a kérdés, hogy Magyarországon nem lenne-e hasonló pozitív hatása annak, ha 2025 helyett már korábban letennénk arról, hogy a legszennyezőbb módon termeljünk áramot.
A Mátrai Erőmű ugyanis üzletileg sem igazán fenntartható, privatizációja után a külföldi tulajdonos is szabadult volna már tőle, majd több áttéten keresztül a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Opusnál kötött ki, azonban ennek a cégnek sem igazán jött be az üzlet, az erőművet ismét visszavette az állam. Nem kizárt, hogy a magyar adófizető is jobban járna, ha az erőmű fenntartása helyett az erre szánt pénzt a klímasemlegesség igazságos támogatására fordítaná a régi-új tulajdonos.
Forrás: index.hu
