Tavaly rekord nagyságú új fotovoltaikus kapacitást telepítettek Magyarországon, mind a háztartási méretű kiserőművek, mind a nagyobb naperőművek új csúcsot állítottak fel, az összkapacitás így gyakorlatilag megduplázódott és már 700 MW körül alakul. A kisebb méretkategóriában idén szinte biztosan új rekord születik, ezzel együtt a 2022-re szóló 3000 megawattos összesített kormányzati terv teljesítése a rövidebb időtáv miatt nagyobb kihívásnak tűnik, mint a 2030-as évekre megjelölt közel 7000 MW-os cél elérése – mondta el az NRGReportnak Szolnoki Ádám, a Manap Magyar Napelem Iparági Egyesület elnöke, aki szerint az ambiciózus számokkal a kormány pozitív meglepetést okozott az iparágnak.
NRGReport: Minek köszönhető ez a felfutás, tényleg ilyen kedvező jelenleg a napenergia hazai piaci környezete, és kitarthat-e ez a lendület a következő időszakban is?
Szolnoki Ádám: A hazai telepített fotovoltaikus kapacitás 2018-ban körülbelül 400 MW-tal nőtt, az újonnan létrejött napenergia-termelő kapacitást pedig két főterületre lehet osztani: mintegy egynegyedét az új háztartási méretű kiserőművek (HMKE) teszik ki, a fennmaradó részét pedig a régi, 2016-végén lezárult KÁT-rendszerben kiadott engedélyek alapján megvalósult kiserőművek alkotják. Mindkét terület új csúcsot állított fel a 2018-as eredménnyel, korábban tehát soha nem értek el egyetlen év alatt hasonló nagyságú bővülést.
Az 50 kW-ot meg nem haladó háztartási méretű kiserőművek lassan hat éve a magyarországi napenergia-piac szemmel látható méretű és – egy kisebb beszakadást nem számítva – töretlenül erősödő szegmense. A trendnek két mozgatórugója van: az európai viszonylatban is kedvező elszámolási rendszer, ami tulajdonképpen éves szaldó elszámolást jelent, amivel a napelemes rendszerrel rendelkező fogyasztó gyakorlatilag lenullázhatja az éves áramfogyasztását. A napelemek nyáron jóval több energia termelésére képesek mint télen, és értelemszerűen kizárólag nappal termelnek, az ekkor megtermelt mennyiség azonban általában meghaladja az azonnali fogyasztói igényt. Az elszámolási rendszerben a fogyasztáson felüli, aktuálisan felesleges mennyiséget a fogyasztó a hálózatra továbbíthatja, majd éjszaka és télen „kiveheti” onnan, vagyis egyfajta energiatárolóként használhatja a villamosenergia-hálózatot.
A HMKE-rendszert felfoghatjuk egyfajta támogatásként, amely önmagában minden további támogatási konstrukció nélkül ösztönzi beruházásokra a lakosságot. Ezen túl, külön beruházási támogatások a lakosság számára már hosszú évek óta nem elérhetők és nincsenek is kilátásban. Ez azonban a Manap álláspontja szerint nem baj, sőt: a HMKE-elszámolással ugyanis egy ilyen napelemes rendszer 9-11 év alatt térülhet meg, ami már éppen elegendő ahhoz, hogy a beruházás elég vonzó legyen azok számára, akiknek van egy kis megtakarított pénzük és döntéseiket legalább részben a zöld szemlélet vezérli. Ezt bármilyen egyéb plusz beruházási támogatás vagy annak ígérete csak megzavarná, és a piacot eltorzítva későbbre halaszthatná a beruházási döntéseket, ahogyan ez nagyjából 2016-ban történt is.
Az akkori visszaesésben több faktor játszott szerepet, az egyik pedig egy nagy hírveréssel de szerény keretösszeggel meghirdetett lakossági energiafelújításokat támogató program volt. Ennek hatására, illetve a keret pillanatok alatti kimerülését látva nagyon sokan döntöttek úgy, a tervezett beruházást elhalasztva inkább megvárják a következő hasonló programot. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy az addig a háztartási méretű naperőművek piacán tapasztalható növekedés megtorpanjon és stagnálásba váltson. Amikor ez a pszichológiai hatás elmúlt, 2017-2018-ban ismét növekedésbe váltott a piac. A bővülést támogatja az is, hogy a napelemes rendszerek ára számottevően csökkent az elmúlt években. A mérleg másik serpenyőjében a villamos energia fogyasztói ára van, és bár a hazai lakossági tarifák a rezsicsökkentés miatt évek óta stagnálnak, még így is megéri háztartási méretű kiserőműveket létesíteni.
Mi a helyzet a kisebb vállalati, intézményi napenergia beruházások területén?
A HMKE-piac maga is két részre osztható: a lakossági telepítések inkább 10 kW-os mérettartományig jellemzőek, e fölött, 10 és 50 kW között inkább közületek, cégek, önkormányzatok és egyéb intézmények hajtanak végre beruházásokat. Ez utóbbi tartományban jellemzően európai uniós pályázati forrásokból valósítják meg a beruházásokat, részben azért is, mivel az önkormányzatoknak, költségvetési intézményeknek nem igazán állnak rendelkezésükre külön beruházási források, a cégek számára pedig a 5-7 évnél hosszabb megtérülés üzletileg nem kifejezetten vonzó perspektíva. A cégek esetében azonban meg kell jegyezni azt is, hogy tipikusan nem rezsicsökkentett, hanem annál érdemben magasabb piaci áramárat fizetnek, ezért számukra a villamos energia ára nagyobb súllyal eshet a latba a beruházási döntés meghozatalakor, mint a lakosság esetében. Így, míg pár éve a cégek egyáltalán nem telepítettek napenergia-termelő kapacitást beruházási támogatás, EU-s pénzek nélkül, addig ma már azért szemmel látható az a szegmens, amely akár ezek hiányában is beruház a napenergiába.
A háztartási méretű kiserőmű kapacitás tavaly mintegy 90 MW-tal bővült, ami szép ugrás a 2017-es körülbelül 70 megawattos növekedéshez képest. Az pedig szinte biztosra vehető, hogy idén újabb rekord születik, várakozásunk szerint összességében valahol 100-120 MW körül alakulhatnak a 2019-es új telepítések. A magyar napelemes piacnak ezáltal van egy megbízható, stabilan bővülő HMKE-szegmense, ami most már valóban piacnak nevezhető. A korábbi években piac alatt csak egy hektikus, időnként hol létező, hol nem létező területről beszélhettünk, amelyre az volt a jellemző, hogy amennyiben éppen volt elérhető támogatás, akkor hirtelen nagyon sokan kívántak napelemet telepíteni, a támogatások kimerülését követő hosszabb időszakokat azonban a pangás jellemezte és mindenki kivárt.
Az új telepítések zöme tehát a háztartási méretet meghaladó tartományban realizálódik. Mi hajtja ezt a bővülést?
2018-ban összesen körülbelül 300 megawattnyi új fotovoltaikus kiserőmű kapacitás létesült, ami többszörösen meghaladja a 2017-est, igencsak markáns ugrásról van tehát szó. Ezzel az összesített hazai kiserőművi fotovoltaikus kapacitás 400 MW körül alakult tavaly év végén.
A régi, 2016 végéig élő KÁT-rendszerben több mint 2000 MW létesítésére vonatkozó engedélyt adott ki a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, de az elmúlt években általános volt a vélemény: jó, ha ennek harmada-fele megvalósul. Az engedélyek hatályát aztán többször meghosszabbították, ezzel megsegítve a projekttulajdonosokat, akiknek így 2021 végéig van idejük a tervezett beruházás kivitelezésére. Részben ennek következtében ma már inkább úgy tűnik, hogy 60-70, nem kizárt, hogy 80-90 százalékban épülhet meg az engedélyezett kapacitás.
A telepítések alakulásának dinamikáját ugyanakkor nehéz előre jelezni. A tavaly létesült mintegy 300 MW után idén az első negyedévben nem egészen 100 MW új kiserőmű kapacitást kötöttek a hálózatra. Ez alapján idén egyelőre nem látszik markáns ugrás a kapacitás bővülésében, igaz, az első negyedév jellemzően nem a legerősebb az új telepítések megvalósítását illetően. A második és harmadik negyedéves számokból már várhatóan sokkal jobban következtetni lehet arra is, hogy a 2000 megawattnyi KÁT-engedélyből mennyi valósulhat meg összesen.
Hogyan értük el a mai költség és megtérülési szintet, a következő években is folytatódhat ez az árcsökkenés?
A költségek alakulásában a leginkább meghatározó a fotovoltaikus rendszerek legfőbb összetevője, a napelemek árcsökkenése volt, ami a napenergia globális terjedésének egyik legfontosabb feltétele, egyben következménye is. Az árcsökkenés legjobb indikátora az úgynevezett grid parity, ami azt a szintet és pillanatot jelöli, amikor a napelemmel termelt áram ára (teljes élettartamra számított költsége, LCOE) egy szintre süllyed a hálózaton keresztül elérhető villamos energia árával. A grid parity szintjét egyre több földrajzi régióban és országban éri el a fotovoltaikus napenergia; a nem túl távoli jövőben, a 2020-2030-as években pedig bizonyosan már a kontinentális éghajlatú országok nagy részében is alá fog esni a napelemmel megtermelhető áram ára.
A fotovoltaikus rendszerek más alkotóelemei esetében messze nem figyelhető meg a napelemeknél látott áresés, sőt, bizonyos összetevőknél még nőttek is a költségek. A napelemes rendszerek szíve, az inverter ára – ha lassabban is – szintén csökken. Ezek jóval szervizigényesebbek mint a napelemek, így nem tudnak azokhoz hasonlóan egyfajta globális árupiaci termékké válni. Míg a világ tíz legnagyobb napelemgyártójából ma már kilenc kínai, saját, elismert brand alatt, addig az inverterek esetében ez nem így van. Bár a legnagyobb szereplők már itt is a kínaiak, de a top tízet vélhetőleg nem fogják tudni kisajátítani. A villamossági szerelvények árai inkább stagnálnak vagy még emelkednek is, és hasonló a helyzet a tartószerkezet alumínium és rozsdamentes acél világpiaci árától függőbekerülési költségével is. Minderre rakódik a munkadíj, amelynél a hosszú távú trend szinte biztosan nem csökkenő. Magyarországon a munkaerőköltségek emelkedése miatt a napelemes rendszerek ára csak minimálisan mérséklődött az elmúlt egy-két évben. Ezért, ha a napelemek ára jelentősen csökken is, a rendszerár a jövőben várhatóan már csak szolidan ereszkedhet lejjebb.
Az európai, illetve hazai folyamatok ugyanakkor az elmúlt szűk évtizedben a világ többi részétől eltérően meglehetősen fordulatosan alakultak e tekintetben. A fotovoltaikus panelek árában a 2010-es évek elején történt egy nagyobb szakadás, amikor a napelem-modul világpiaci ára erősen elkezdett csökkeni, ez azonban Európában hamarosan megszakadt. Az EU és Kína között 2013-ban kirobbant vámvita eredményeképpen létrejött megállapodás ugyanis megtörte az addigi ereszkedő trendet. Miután a nagy kínai gyártók dömpingáron hozták be a fotovoltaikus paneleket az EU-ba, végül a felek tárgyalás keretében megegyeztek, az EU pedig bevezette a minimum importárat, egy olyan árszintet, ami alá az importőrők nem mehettek. Bár a minimum importár az évek alatt csökkent, a megállapodás szerencsétlen módon az értelmes piaci árnál így is magasabb árat betonozott be Európában az ezt követő négy-öt évben. Amikor aztán 2018-ban megszüntették a minimum importárat, az európai árak értelemszerűen ismét zuhantak, és néhány hónap alatt igazodtak a világpiachoz.
Mondhatjuk, hogy a magyar napenergia piac új, érettebb szintre lépett, amit jelezhet az is, hogy hamarosan itthon is kiírják a megújuló energia támogatási rendszer pilot-tenderét. Hogyan értékeli a változást és milyen várakozásokkal tekint elé?
A METÁR-rendszer tender-része éppen újragondolás és átalakítás alatt van, a legutóbbi hírek szerint pedig valamikor kora ősszel már látni lehet majd, hogy milyen feltételekkel indulnak el a tenderek. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy technológiafüggetlen tendert írnak ki, vagyis azon más megújuló alapú villamos energia termelő is indulhat. Miután Magyarországon ilyen tenderre mindezidáig még nem került sor, a pilot tender a tanulási folyamat szempontjából is hasznos tapasztalatokkal szolgálhat, amelyekkel később esetleg korrigálható a rendszer.
A METÁR-rendszer eddig három részből állt, de egy augusztusi rendeletmódosítás már csak a tendert hagyta életben. Eddig csak az, 1 MW fölötti kapacitással volt kötelező aukción részt venni, 1 MW alatt pedig két kategória volt megállapítva: 500 kW-ig a METÁR-KÁT rendszer, 0,5 és 1 MW között pedig az úgynevezett adminisztratív prémium, amelyben valamivel szigorúbb feltételek mentén lehet, nem tender útján, prémiumért jelentkezni. Az ezekre a következő néhány év tekintetében rendelkezésre álló keret hónapokkal ezelőtt kimerült, részben ennek is köszönhető, hogy a jövőben a kormányzat úgy tűnik csak a tenderrel számol. A kisebb cégek lehetőségeinek megtartása és így hosszabb távon a verseny fokozása miatt azonban fontos, hogy a kisebb méretkategóriába eső erőműveknek továbbra is legyen helye és esélye a jövőben. Ezért reméljük, hogy az aukciók feltételrendszere ezt is figyelembe fogja venni.
A kormányzati tervszámok a következő évekre is a napenergia lendületes terjedését vetítik előre Magyarországon, a Nemzeti Energia és Klímaterv előzetes verziója 2022-23-ra 3000 MW, a 2030-as évekre pedig közel 7000 MW-os célt fogalmaz meg az elérendő kapacitásra. Hogyan értékeli ezeket a számokat, mennyire tartja reálisnak teljesülésüket?
A szép és ambiciózus célszámokkal váratlan pozitív meglepetést okozott a kormányzat az iparágnak. Mi persze iparági egyesületként mindig el tudunk képzelni nagyobbat, de a korábbi célszámokhoz és elképzelésekhez képest ez mindenképpen nagyon erős és kedvező változásnak látszik. Amennyiben megvalósulnak, a magyar PV-penetráció Európa élvonalába ugyan nem, de a lemaradó harmadba sem fog tartozni. A várt 6-7 gigawattos kapacitás ugyanakkor komoly kihívást jelent a magyar villamosenergia-rendszer számára, amelynek még fel kell készülnie ekkora napelemes termelési kapacitás befogadására, de erre úgy látjuk, hogy szabályozói és jogalkotói oldalon komoly energiákat fordítanak már most, ami ugyancsak pozitív fejlemény.
A 6-7 gigawatt a magyar villamosenergia-rendszer fogyasztási adataival összehasonlítva is jelentősnek tűnik. Ekkora fotovoltaikus kapacitás durva becsléssel körülbelül 7 terawattórányi villamos energia megtermelésére képes évente. A hazai villamosenergia-fogyasztás jelenleg 45-50 terawattóra körül alakul évente, és bár ez a következőkben biztosan emelkedni fog, összevetésül annyi azért elmondható, hogy a 2030-as évtizedre kilátásba helyezett kapacitás ennek mintegy 14 százalékát fedezné hangsúlyozottan elméletileg. A fogyasztás erősödésével persze az arány alacsonyabb lesz, de akkor sem elhanyagolható; ma még világszerte alig találunk olyan országot, ahol az áramfogyasztás tíz százalékát a napenergia fedezi. Az energiatároló technológiák hatékonyságának várható javulásával és árának csökkenésével pedig arra is jó esély mutatkozik, hogy ennél is kedvezőbben alakulnak majd a számok.
A 2022-es 3 gigawattos cél a rövidebb időtáv miatt ugyanakkor még nagyobb kihívásnak tűnik. Még ha a régi KÁT-rendszer alapján jelentős új kapacitás is létesül, akkor is kérdés, hogy hogyan lehet ehhez további jó 1 gigawattot hozzátenni az új METÁR-tenderekkel. Annál is inkább, mivel az erőművi beruházások túlnyomórészt banki finanszírozásban valósulnak meg, márpedig ma a bankok megújuló energia célú hitelkihelyezési portfóliói a túltelítődés szintjét közelítik. A banki belső limitek meghatározóak tudnak lenni egy szektor finanszírozásában, és bár a bankok jó és kiszámítható üzlet esetén képesek az újratervezésre, az ország- és iparági kockázatok és kitettségek miatt ezek a limitek és döntések csak viszonylag lassan módosulnak. Banki szempontból az is bizonytalanságot jelent, hogy az új METÁR-rendszerben a termelőknek nem fix bevételeik lesznek, de a pilot tender abból a szempontból is hasznos, hogy megmutathatja, mennyire jogosak és erősek a kapcsolódó aggályok.
