Mi lesz veled, ellátásbiztonság?

Share Button

A szabályozási képesség határait nem a  rendszerterhelési csúcsok feszegetik, hanem az egyoldalú infrastruktúra-fejlesztés – mondta a Világgazdaságnak az április 21-én adott interjúban Biczók András, a Mavir Zrt. elnök-vezérigazgatója. – Az előre látható, rendszerszintű probléma az, hogy nagy mennyiségű – a termelését megfelelő pontossággal menetrendbe állítani képtelen, szabályozhatóságra nem vagy csak korlátozottan képes, időjárásfüggő – megújulókapacitás jelenik meg a hálózaton, miközben a volatilitás kezelésére alkalmas szabályozási képesség nem nő, sőt, a jól szabályozható, hagyományos erőműves infrastruktúra öregszik.

Az új Nemzeti energiastratégia adatai szerint a hazai beépített napelemes kapacitás (PV) 2030-ra meghaladja a 6000 megawattot,

2040-re pedig megközelíti a 12 000 magawattot.

Tervezhetünk azonban bármilyen nagy beépített kapacitással, a PV rendelkezésre állása évi 2500 óra. Az év további 6260 órájában az úgynevezett hagyományos erőművi szegmensnek kell ellátnia az országot.

Ez természetesen változhat majd, amikor az ipari méretű akkumulátoros villamosenergia-tárolás piacéretté válik. Sajnos a rövid és középtávú rendszerszabályozási problémáinkra ez nem nyújt megoldást. A Nemzeti tiszta fejlődési stratégia munkaanyaga 2045-től számít az akkumulátoros tárolás elterjedésére. Az addig hátralévő 20-25 évet azonban át kell vészelnünk valahogy.

Magyarországon kiemelkedően magas az áramimport aránya,

a 2013–2020 közötti időszak átlagában 32 százalékos, de egyre gyakoribbak az 50 százalék körüli csúcsértékek. Európában csak Litvániában, Luxemburgban, Albániában és Horvátországban magasabb.

Miután az áramimport kulcsszereplővé lépett elő a hazai ellátásbiztonság szempontjából, vizsgálat tárgyává kell tenni az importforrás országok villamosenergia-szektorára jellemző azon rizikófaktorokat, amelyek befolyásolhatják exportképességüket. Ezek változása ugyanis alapvetően meghatározhatja ellátásbiztonsági helyzetünket.

Melyek azok a legfontosabb „driverek”, amelyek befolyásolhatják az Európai Unió áramexportáló országainak kiviteli potenciálját? Régiónk áramexportáló országainak jelentős része érzékeny a szén-dioxid-kvótaár emelkedésére, miután máig jelentősek a széntüzelésű kapacitásaik. Emiatt ugyancsak ki vannak téve a bizottság által foganatosított BET/BREF rendelet 2021-es határidejű végrehajtásának, amely szerint az EU széntüzelésű erőművi kapacitásai­nak 82 százalékát kell kivonni, vagy ezeken mélyfelújítást kell végrehajtani.

A magyar villamosenergia-import két kulcsországa Németország és Csehország, exportpotenciáljukat mindezek lényegileg érintik már rövid távon is. A német exportpotenciált az is gyengíteni fogja, hogy a gigantikus offshore áramtermelést Dél-Németországba továbbító távvezetékrendszer kiépítésében jelentős elmaradások vannak. A tervezett 7700 kilométer vezetékből csupán 1150 kilométer valósult meg eddig.

Fontos tehát azzal kalkulálnunk, hogy

egy ország csak azokra az áramtermelő erőművekre számíthat veszélyhelyzetben, amelyek a saját területén és hazai cégek tulajdonában vannak. Krízishelyzetben nincs olcsó import.

A támogatott megújulókapacitások erőteljes bővülése és az importdömping miatt ma szinte megoldhatatlan feladat hosszú távú üzleti modellt készíteni a hagyományos erőművi szegmensben. Az emiatt elmaradó erőművi beruházások következményeként egyre mélyülő „kapacitásgödör” kialakulása kezdődött el a hazai villamosenergia-rendszerben. Jellemző, hogy az állami beruházásban megvalósuló Paks 2. atomerőművön kívül új nagyerőmű építésébe 2009 óta egyetlen beruházó sem kezdett.

Ezt ismerte fel a kormány, amikor a Mátrai Erőmű reorganizációs tervének részeként egy új, 500 megawattos földgáztüzelésű erőművi egység megvalósítását vette tervbe, illetve amikor a termelését régóta tartósan szüneteltető Tisza II. Erőmű modernizálása napirendre került. Világossá kell tenni, hogy kizárólag kiegyensúlyozott technológiai portfólióval lehet a megújuló-célkitűzéseket elérni.

A magyar villamosenergia-rendszer megbízható és a klímapolitikai céloknak is megfelelő működését ma az optimális méretű megújuló alapú áramtermelés,

a rendszerszintű egyensúlyt biztosítani tudó földgáztüzelésű erőművi flotta és az ellátásbiztonságot garantáló szén-dioxid-mentes atomerőművi kapacitás biztosítja. A magyar energiapolitika felelőssége, hogy mindhárom szegmensnek kiszámítható jövőképet nyújtson. Ez az ellátásbiztonságunk és az energiaszuverenitásunk alapja.

Nem véletlenül írja ezt az új Nemzeti energiastratégia:

A villamosenergia-szektor átalakításának megvalósítása meg kell hogy előzze az időjárásfüggő megújuló termelők további nagyarányú rendszerbe illesztését a rendszerbiztonság fenntarthatósága és a költségek kontrollálhatósága érdekében. Ezért 2000 megawatt napelemes termelő kapacitás beillesztését követően felülvizsgálat tárgyát kell képezze az, hogy a további növekedés pénzügyi és infrastrukturális feltételei milyen forrásból és mikorra biztosíthatók reálisan.

Idevágó hír, hogy Tóth Tamás, a MEKH elnökhelyettese 2021. április 21-i, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség honlapján megjelent interjúban bejelentette, hogy az összes magyarországi napelemkapacitás meghaladta a 2000 megawattot. Ideje tehát tárgyalóasztalhoz ülni.

Forrás: vg.hu