Nap- és szélenergia: az állami és önkormányzati közműcégek nem kapkodják el az átállást

Share Button
Egyelőre csak ímmel-ámmal vesznek részt a zöld energiaforrásokra való áttérést célzó energiaátmenetben a világszerte működő elektromos közművek. Tízből mindössze egyetlen energiaszolgáltató részesíti előnyben a megújulókat a fosszilis energiaforrásokkal szemben egy, a Nature Energy által ismertetett, a globális helyzetet körüljáró tanulmány szerint. Jellemzően még azok a közműcégek is folytatják a szén- és földgáz-alapú termelés fejlesztésébe való beruházást, amelyek érdemben költenek a zöldenergiára, aminek persze megvannak az okai.

Bár a nap- és szélenergia termelő kapacitások világszerte lendületesen bővültek az elmúlt években, ezek jelentős részét független termelők építették. A nagyrészt állami vagy városi tulajdonban üzemelő nagy közműcégek az általános trendhez képest jóval lassabban bővítették zöld portfóliójukat, így, míg előbbiek a (vízenergiát nem tartalmazó) globális megújuló termelő kapacitásnak körülbelül háromnegyedét tulajdonolták 2018-ban, addig utóbbiak mindössze mintegy 20 százalékát.

A 3311, világszerte működő, energiatermelő eszközöket közvetlenül birtokló villamos energia közműcéget vizsgálat tárgyává tevő tanulmány a mesterséges intelligenciát is igénybe véve elemezte a társaságok elmúlt két évtizedes tevékenységét. Ilyen jellegű, a közüzemi portfólió dekarbonizációjára irányuló átfogó kvantitatív elemzés mindeddig alig készült. A hiánypótló tanulmány fő következtetése szerint a vizsgált vállalatoknak mindössze körülbelül 10 százaléka bővítette megújuló alapú áramtermelő portfólióját jelentősen gyorsabban, mint gázos vagy szenes kapacitásaikat. De még ezek közül is sokan folytatták a fosszilis forrásokba való beruházásokat, ha alacsonyabb szinten is.

A MEGÚJULÓ ENERGIÁT ELŐTÉRBE HELYEZŐ KÖZÜZEMI SZOLGÁLTATÁSOK 60 SZÁZALÉKA AZONBAN NEM HAGYOTT FEL FOSSZILIS PORTFÓLIÓJA – ELSŐSORBAN GÁZOS KAPACITÁSAI – BŐVÍTÉSÉVEL SEM, MÍG MINDÖSSZE 34 SZÁZALÉKUK CSÖKKENTETTE GÁZOS VAGY SZENES KAPACITÁSAIT; 15 SZÁZALÉKUK MINDKETTŐT.

A közműtársaságok hatalmas többsége várakozó álláspontra helyezkedett portfóliója átalakítását illetően a tanulmány szerint, és sem megújuló, sem fosszilis kapacitását nem növelte érdemben. Miután azonban a kutatás fókuszában a nap- és szélenergia, valamint a fosszilis források álltak, így nem vizsgálták például a víz- és atomenergiára vonatkozó gyakorlatot sem. A társaságok beruházási döntéseit számos ok befolyásolja a technológiák árától és rendelkezésre állási mutatóitól a szabályozási környezet jellegzetességein át a közműcégek pénzügyi teljesítményéig, ezen tényezők szerepét és összefüggéseit azonban a tanulmány nem teszi vizsgálata tárgyává.

A kivárás a legjellemzőbb

A közműcégeket három energiaforrás-típus – a megújulók (a vízenergia kivételével), a szén és a földgáz – , illetve az ezeken alapuló kapacitásaik alakulása szerint csoportosítja a tanulmány. Ennek eredményeképpen négy fő viselkedési mintát határoz meg, melyek közül messze a legnagyobb a közműcégek 75 százalékát magába foglaló passzív csoport. Ide azon társaságok tartoznak, amelyek sem megújulós, sem fosszilis portfóliójukat nem bővítették érdemben. Az ide sorolható vállalatok termelő kapacitásuk mérete alapján lényegesen kisebbek, mint a többi csoportba tartozó társaságok.

A társaságok körülbelül 10 százalékát magába foglaló második csoportba azok a cégek tartoznak, amelyek számára valóban prioritás a megújulók szerepének növelése. A gyakorlatban is egyértelműen tükröződő szándék ellenére a 2018-as adatok szerint az ebbe a csoportba sorolható közműcégek több mint  felének  termelési portfóliójában a megújulók aránya kevesebb mint 3 százalék volt, és ez az arány mindössze a társaságok 13 százaléka esetében haladta meg az 50 százalékot.

Ugyancsak a vizsgált közműcégek mintegy 10 százalékát teszi ki a harmadik csoport, amelyben a földgáz-alapú villamosenergia-termelés bővítését elsődleges prioritásuknak tartó vállalatok találhatók. Ezek a társaságok a szóban forgó időszakban átlagosan hozzávetőleg 13 százalékkal növelték gázos kapacitásukat. Mind az első három csoportot európai és észak-amerikai országokban működő közműcégek dominálják, addig az utolsó, negyedik csoportot kínai és egyéb ázsiai társaságok uralják. Ez, az összes vizsgált vállalat 2 százalékát kitevő csoport elsősorban a szénalapú kapacitások bővítésére helyezte a hangsúlyt, olyannyira, hogy az ide tartozó cégek több mint 70 százalékának nem csak megújulók, de földgáz sincs a portfóliójában.

A közműcégek termelési portfólióra vonatkozó preferenciái azonban idővel változnak, így a társaságok jelentős számban kerülnek át egyik csoportból a másikba. A trendet az ezredfordulóig visszatekintve megállapítható, hogy a megújulókat preferáló csoport jelentősen gyarapodott az elmúlt két évtizedben a szenet és gázt priorizáló csoportok olvadásával párhuzamosan. A folyamatot bemutató alábbi ábra a termelő kapacitások összesített állományának bővülését is tükrözi.

A tanulmány konklúziója szerint a közműcégek továbbra is dominálnak a globális fosszilis energia piacokon, ráadásul a fosszilis kapacitások nem elhanyagolható része az elmúlt évtizedben került a tulajdonukba, vagyis meglehetősen új eszközökről van szó. A Párizsi Klímaegyezmény céljainak elérése érdekében azonban az új fosszilis eszközök nem kis részét már élettartamuk lejárata előtt ki kellene vonni a termelésből, avagy fel kell majd szerelni a szén-dioxid-leválasztást, -hasznosítást és -tárolást (CCUS) lehetővé tevő technológiával. Ez jelentős pénzügyi terhet jelenthet a társaságoknak, ahogyan a szén-dioxid-kibocsátás emelkedő ára is.

A lassú átmenet egyik fő oka az iparág tehetetlenségében keresendő, de a helyzetet egyéb szempontok, mindenekelőtt az ellátásbiztonság fenntartására irányuló törekvés is árnyalja.

A hosszú időtartamra nagy mennyiségű energia tárolását hatékonyan lehetővé tevő kiforrott technológia hiányában a változó rendelkezésre állású nap- és szélenergia kapacitások növekedése mellett a rendszeregyensúly (vagyis a kereslet és a termelés minden pillanatban való összehangolása) csak egyéb, a rendszer rugalmasságát biztosító, jól szabályozható kapacitások telepítésével biztosítható. Napjainkban ezt a funkciót a leghatékonyabban a földgázerőművek képesek betölteni, ezért a megújuló és gázos kapacitások bővítése gyakran kéz a kézben jár; ez a párhuzamos beruházási gyakorlat egyelőre a zöld források felé való elmozdulás szinte automatikus velejárója.

Ezt támasztja alá a kutatás azon eredménye is, mely szerint a vizsgált közműcégek mintegy 7 százaléka különösen gyorsan bővítette (49 százalékkal az ezredforduló óta) megújuló kapacitásait, amihez ugyanakkor jellemzően a gázos termelés érdemi (19 százalékos) bővülése társult.

Az eredmények értékelésénél nem árt figyelembe venni, hogy a közműcégek nem csak a termelési portfólió átalakításával vehetnek részt a dekarbonizációs energiaátmenetben, de például hatékonyságjavító és egyéb fejlesztésekkel is. A tanulmány fontos következtetése, hogy az elmúlt két évtizedben folytatott gyakorlatuk alapján nem lehet a közműcégek egy olyan önálló csoportját elkülöníteni, amelybe a fosszilis kapacitásaikat jelentős mértékben csökkentő társaságok tartoznak. A jelenség okai között kell említeni a megújulók fosszilis kapacitásokhoz képest jóval alacsonyabb kihasználtságát, ami részben szintén változó rendelkezésre állásukból ered. A tanulmány eredményeit ugyanakkor az is erősen árnyalja, hogy a megújuló energiaforrások kiaknázását áramtermelési célra lehetővé tevő technológiák térhódítása történelmi léptékben még mindig meglehetősen friss fejleménynek minősül, és mindössze a 2010-es években vett nagyobb lendületet. A fentieket figyelembe véve nem is olyan meglepő, hogy a világon működő szenes és gázos villamosenergia-termelő kapacitások több mint 70 százaléka a közműcégekhez tartozik.

Gyorsítani kellene az energiaátmenetet

A Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint a világ teljes primer energiafogyasztásának (14 406 millió tonna olajegyenérték, mtoe) még 2019-ben is mindössze alig több mint 10 százalékát (1451 mtoe) fedezték a megújulók (a biomassza hagyományos felhasználását nem ide értve), míg a fosszilis források, tehát a szén, az olaj és a földgáz továbbra is több mint 80 százalékos részarányt képviselnek. Az IEA szerint a fenntarthatósági célok időarányos teljesítéséhez már 2030-ig több mint kétszeresére (2965 mtoe) kellene emelni a megújuló alapon termelt energia mennyiségét, miközben a fosszilis alapú termelést közel 20 százalékkal lenne szükséges mérsékelni 2019-hez képest. Ennek nagy része a szén-, illetve olajalapú termelés csökkentésére irányulna, de kis mértékben már a földgáz (és a biomassza) felhasználását is célszerű lenne visszafogni az IEA World Energy Outlook 2020 című jelentése alapján.

Forrás: portfolio.hu