Alapvető fordulat előtt áll az Egyesült Államok energiagazdasága: csaknem hét évtized elteltével importőrből hamarosan ismét nettó energiaexportőri helyzetbe kerül, elsősorban az olaj- és gáztermelés felfutásának köszönhetően – prognosztizálja az Egyesült Államok Energiainformációs Ügynöksége (EIA). A 2050-ig előre tekintő jelentés szerint folytatódik a megújuló energiaforrások előretörése, de a gáz és a szén szerepe még az évszázad közepén is jelentős lesz.
1953 után először 2020-ban az Egyesült Államok ismét több energiát exportálhat, mint amennyit importál, nettó exportőri pozíciója pedig a vizsgált időtávon, 2050-ig várhatóan végig fennmarad – szögezi le a jelentés. A nettó exportőri pozíció elérését minden forgatókönyv előre jelzi, vagyis bekövetkezése meglehetősen valószínűnek látszik. Az EIA 2019-es éves energiapiaci jelentése a leginkább valószínűnek tartott referenciaeset mellett további hat, a legfontosabb alapfeltételeket – olajárak, energiahordozók kínálata és kereslete, gazdasági növekedés – variáló esetet is vizsgál. (Cikkünkben elsősorban a referencia-, vagyis alapeseti forgatókönyv következtetéseit ismertetjük.)
Az export növekedését nagyrészt a nyersolaj és olajtermékek, illetve a cseppfolyósított földgáz és feldolgozott termékeinek kivitele hajtja már most és a következő években is, mielőtt lassulás majd stabilizálódás állna be. Az Egyesült Államok már jelenleg is a világ legtöbb nyersolajat termelő országa, 2018-ban a kitermelés átlagos szintje megközelítette a napi 11 millió hordót, meghaladva az 1970-ben felállított napi 9,6 millió hordós rekordot. A következő évek mindegyike újabb és újabb olaj- és gázkitermelési rekordokat hozhat, az olajtermelés a 2020-as évek második felében már a napi 15 millió hordós szintet fogja közelíteni, hogy aztán a 2030-as években ismét lassú, majd gyorsabb csökkenés álljon be a kitermelésben. Ezt követően az import ismét bővülésnek indulhat.
A különféle forgatókönyvek azonban jelentős eltéréseket jeleznek előre, így a kutatások, a technológiai helyzet vagy az olajárak kedvező alakulása esetén a kitermelés akár a napi 20 millió hordót is átlépheti rövid időre a 2040-es években.
Az ország 2017-ben vált nettó gázexportőrré, ezen pozíciója pedig a következő években tovább erősödhet, részben a vezetékes, részben a hajószállítmányoknak köszönhetően. A gázexportot egyre inkább a cseppfolyósított földgáz (LNG) kivitele fogja dominálni, ami a következő évtizedben a jelenleginek többszörösére emelkedik majd az EIA várakozása szerint. Ez egybevág az amerikai kormányzati piacszerzési törekvésekkel, amelyek Kelet-Európában is egyre erőteljesebben érzékelhetők. Ezzel együtt a jelentés, más piacokkal ellentétben nem nevesíti Európát, mint az egyik legnagyobb bővülési potenciállal bíró felvevő piacot. A tengerentúli LNG-export 2030-ban érheti el csúcsát, majd 2050-ig viszonylag állandó marad mennyiségileg, mivel a viszonylag alacsony és stabil gázárak az ameriai LNG-t globálisan is versenyképessé teszik.
Más országok 2030 utáni LNG-exportőri fellépése azonban az amerikai kivitel versenyképességének csökkenését, egyúttal az LNG-árak esését eredményezi majd, ami az export további növelését az Egyesült Államok számára már gazdaságtalanná teszi. Miután az olajlelőhelyeken folytatott – részben gáz- – termelést elsősorban az olajárak és nem a gázárak határozzák meg, így az itt kitermelt gáz mennyiségének növekedése nyomás alá helyezi a gázárakat, egészen a vizsgált időszak végéig.
A villamosenergia-termelésben a földgáz a megújulók további gyors térhódítása mellett is képes lesz megőrizni, sőt megerősíteni vezető szerepét 2050-ig. A gáznak az áramtermelésben 2018-ban betöltött 34 százalékos részaránya a század közepére 39 százalékra emelkedhet, részben szintén a kedvező gázár-környezet által támogatva. Közben a megújulók súlya 18-ról 31 százalékra nőhet a prognózis szerint, főleg a nap- és szélenergia-termelés bővülésének köszönhetően, ami mostantól számítva kevesebb mint egy évtizeden belül meghaladja a szén és az atomenergia együttes részarányát is.
A költségek folytatódó csökkenését és a teljesítmény javulását feltételezve a megújulók – elsősorban a nap- és szélenergia – versenyképességének további növekedése valószínűsíthető, a vonatkozó szövetségi adókedvezmények megszűnését követően is, elsősorban a villamos energia és ingatlanszektorban. A napenergia költsége a 2020-as években is minden más forrásnál gyorsabban fog csökkenni a jelentés szerint.
A gáz és a megújulók áramtermelés területén várható további előretörésével párhuzamosan a következő években minden forgatókönyv szerint folytatódhat a nem gazdaságos szén- és atomerőművek zsinóráram-termelésből való kivonása, amelyek már eddig is nagy számban szenvedtek jelentékeny üzemi veszteségeket emiatt. A szén villamosenergia-termelésben betöltött részaránya a 2018-as 28 százalékról 2050-ig 17 százalékra eshet, míg az atomerőművek súlya 19-ről 12 százalékra mérséklődhet.
Az Egyesült Államok energiafogyasztása viszonylag állandó maradhat 2050-ig, mert a gazdaság bővülésének fogyasztásnövelő hatását az energiahatékonyság javulása nagyjából ellensúlyozza majd. Az érintett szektorok között a legnagyobb mértékű, mintegy 32 százalékos javulás a szállítás-közlekedésben várható az energiaintenzitásban 2018 és 2050 között, nagyrészt a standardok szigorodásának köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy a járművek napjainkhoz képest átlagosan mintegy harmadával kevesebb energia felhasználásával teljesíthetnek majd egységnyi távot.
Az ország energiagazdaságának szén-dioxid-intenzitása ugyanakkor várhatóan nem csökken jelentősen. Ez alól némi kivételt képez a villamos energia szektor, azonban jellemző, hogy az ezredfordulótól napjainkig itt is nagyobbat esett az egységnyi energiafelhasználásra, illetve -termelésre jutó kibocsátás, mint amekkora csökkenést a következő több mint harminc évben prognosztizál a kormányügynökség.
