Olyan tempóban terjed a nap- és a szélenergia, hogy az előrejelzések képtelenek tartani a lépést

Alaposan megemelte a megújuló energiaforrások húsz év múlva várható részarányára vonatkozó előrejelzését a BP legújabb prognózisában. A nap- és szélenergia iránti elfogultsággal nem vádolható olajipari óriás 2018-as jelentésében még úgy számolt, 2040-ben a világ áramtermelésének 25 százalékát biztosítja majd a nap- és szélenergia és a többi megújuló, az új előrejelzés viszont már mintegy 30 százalékos részarányt prognosztizál. Rossz hír azonban, hogy a tiszta energiaforrások gyors terjedése ellenére a világ szén-dioxid-kibocsátása várhatóan a következő húsz évben is tovább emelkedik majd a jelentés alapeseti forgatókönyve szerint, ami lehetetlenné tenné a Párizsi Klímaegyezményben foglalt cél elérését, és amit csak újabb szigorú energiapolitikai szabályváltoztatásokkal lehetne radikálisan leszorítani.

A megújulók várható szerepének alulbecslése nem új jelenség, amelyet az olyan meghatározó agytrösztök is rendre elkövetnek, mint például a Nemzetközi Energiaügynökség. A BP friss jelentése is illeszkedik ebbe a trendbe, amelybe az elmúlt év fejleményei alapján jelentős módosításokat vezettek át a 2018-as előrejelzéshez képest.

A BP 2018-as előrejelzéséhez képest a 2019-es prognózisa

• a teljes, 2040-ben várható globális energiaigényre vonatkozó becslést 1 százalékkal csökkentette;
• a megújuló energiaforrások iránti igényre vontakozó becslést 9 százalékkal (220 millió tonna olajegyenértékkel, mtoe) emelte meg, miközben a szén, olaj és nukleáris energia keresletére vonatkozó előrejelzést lefelé módosította;
• a kínai teljes energiafogyasztásra vonatkozó becslést ugyancsak jelentősen, 7 százalékkal (300 mtoe-val) vágta vissza;
• valamivel óvatosabbnak tűnik viszont az elektromos autókkal kapcsolatban, az összes, személyautóval megteendő kilométeren belül az elektromos autók arányát 30-ról 25 százalékra csökkentette; a teljes, 2040-re várható elektromos személyautó-park nagyságát több mint 300 millióról körülbelül 300 millióra mérsékelve.

A bővülés üteme példátlanul gyors: míg az olajnak csaknem 45, a gáznak pedig több mint 50 évre volt szüksége ahhoz, hogy a globális energiamixben 1 százalékról 10 százalékra emelkedjen a súlya, a megújuló energiaforrásoknak ugyanehhez mindössze kevesebb mint 25 évre lesz szüksége a BP szerint alapesetben.

A jelentés több különféle forgatókönyvet vázol, amelyek jelentős eltéréseket mutatnak például az elsődleges energiafogyasztás, az egyes energiahordozók ebben betöltött részaránya, illetve a szén-dioxid-kibocsátás várható 2040-es alakulására vonatkozóan. A világ energiaellátása kettős kihívással néz szembe: úgy kell jelentősen növelni a termelést, hogy a szén-dioxid-kibocsátás közben jelentősen csökkenjen. Az alapesetinek tekinthető, úgynevezett fejlődő átmenet (evolving transition, ET) forgatókönyv és a másik három vizsgált verzió egyaránt az elsődleges globális energiafogyasztás jókora bővülését valószínűsíti. Ami a szén-dioxid-kibocsátást illeti, az alapeseti forgatókönyv további lassú, összességében 10 százalékos emelkedéssel számol 2040-ig, és a jelentés szerint csak a gyors átmeneti forgatókönyv megvalósulása esetén várható a kibocsátás radikális, 45 százalékos visszaesése.

Ez arra utal, hogy a világ tiszta energiaforrásokra való átállítása még így is túlságosan lassú ahhoz, hogy jó eséllyel elkerülhető legyen a legsúlyosabb, katasztrofális hatású klímaváltozás. A témában született tanulmányok, például a Nemzetközi Energiaügynökségés az ENSZ klímaváltozással foglalkozó bizottságának jelentése szerint 2030-ra 45 százalékkal kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást a 2010-es szintekről, 2050-re pedig nullára kellene visszaszorítani.

A világ elsődleges energiafogyasztása töretlenül tovább emelkedik majd 2040-ig, az előrejelzés szerint addigra a világ népessége 1,7 milliárddal 9,2 milliárdra nőhet, a globális GDP pedig mintegy megkettőződhet napjainkhoz képest. Az energiafogyasztás bővülése azonban kizárólag az Európát és Észak-Amerikát magába foglaló OECD-n kívül fog megvalósulni.

Az egyes nagyrégiók elsődleges energiafogyasztása, illetve azon belül az egyes energiahordozók szerepe meglehetősen eltérően alakulhat.

A jelentés három fő vonatkozásban vizsgálja az energiaátmenet várható kimenetelét: végfelhasználó szektorok, földrajzi régiók, illetve energiahordozók. Az energiafogyasztás minden vizsgált szektorban bővülhet az előrejelzés szerint,

A megújulók mellett az olaj kereslete is tovább emelkedhet legalább 2030-ig (az olaj esetében stagnálást vár ezután), de kis mértékben a nukleáris energia iránti igény is nőhet, és mindössze a szén kereslete csökkenthet abszolút értékben. A megújulók részaránya napjaink 5 százalék körüli szintjéről mintegy 15 százalékra nőhet az elsődleges energiafogyasztáson belül, és ami sokakat talán meglephet, a földgáz súlya is fokozatosan tovább emelkedhet az időszak végéig.

A megújuló energiaforrások terjedésével párhuzamosan folytatódik a globális energiarendszer villamosítása, amiben Európa viszi a prímet. A megújuló energiaforrások részesedése a jelenlegi kevesebb mint 10 százalékról 30 százalék közelébe emelkedhet a vizsgált időszak végéig, azonban várhatóan így is csak a 2030-as évek végén előzi meg a szenet, míg a földgázt 2030 körül, az együtt számolt vízenergia-nukleáris párost pedig a 2030-as évtized közepén utasíthatja maga mögé.

Napjaink egyik legaktuálisabb energetikai témáját a szén kivezetése jelenti, ami mind több országban kerül napirendre elsősorban klíma- és egészségvédelmi megfontolásokból, de egyre inkább gazdaságossági szempontok miatt is. Ezzel együtt a BP szerint a szén globális kereslete 2040-ig alig mérséklődik majd, mert miközben az OECD országok és Kína (ami továbbra is a legnagyobb fogyasztó marad) igényei csökkennek, India és Ázsia fejletlenebb régióinak kereslete lendületesen bővülhet. Az alábbi grafikon azt is jól szemlélteti, hogy az ezredforduló óta a szén globális kereslete mintegy 50 százalékkal bővült, vagyis a világ energiafogyasztásának bővülését elsősorban szénnel fedezte az elmúlt közel húsz évben.

A következő évek egyik legizgalmasabb kérdése a kőolaj iránti kereslet várható alakulására vonatkozik, azonban e tekintetben – ahogy a BP is elismeri – az előrejelzéseket jelentős bizonytalansági tényezők terhelik. A vázolt több forgatókönyv alapvetően eltérő pályákat vetít előre, amelyek alapján a kereslet tetőzése a közeljövőben és 2040 után egyaránt elképzelhető. Az alapesetinek tartható forgatókönyv alapján a következő években a kereslet kis mértékben tovább emelkedik, egészen a 2030-as évtized közepéig, ami után lassú ereszkedés várható.

Az elektromobilitás, a bioüzemanyagok, a hidrogén és a földgáz közlekedésben betöltött szerepének növekedése ellenére a bővülő energiaigény nagy részét továbbra is az olaj fogja fedezni a BP szerint, nagyrészt a légi közlekedés miatt. Azzal együtt is, hogy a belsőégésű motorral hajtott járművek üzemanyag-hatékonysága 55 százalékkal javulhat napjainkhoz képest 2040-ig.

Az atomerőművek által előállított villamos energia mennyisége ugyan nőni fog, de elsősorban Kínának és a feltörekvő országoknak köszönhetően, míg az OECD országokban egy átmeneti emelkedést követően visszaesés jön a jelentés szerint már a 2020-as években, vagyis Magyarország esete kivételnek tekinthető ezen országok között.

A BP Energy Outlook 2019 teljese terjedelemben innen tölthető le.

Forrás: portfolio.hu