Összecsapott a két globális szuperhatalom – A tét, ki látja el energiával Európát

Share Button
Már közel 10 éve annak, hogy először felmerült az ötlet, hogy kibővítsék a Balti-tenger alatt húzódó földgázvezetéket, amely megduplázná az eddigi kapacitásokat, és később az Északi Áramlat-2 nevet kapta. A projekt fő kivitelezője az orosz Gazprom, de a finanszírozásban bőven részt vállaltak európai vállalatok is, mint amilyen a Shell, az OMV vagy az Engie. Minden a legnagyobb rendben haladt a munkálatokkal, azonban 2019 végén az Egyesült Államok szankciókat lengetett be, és ezzel a csővezeték komoly geopolitikai és energiaellátási küzdelmek csataterévé változott, ahol a tét Európa ellátása földgázzal. Cikkünkben részletesen megvizsgáljuk az Északi Áramlat-2 hátterét, az amerikai szankciókat és azok következményeit, de kitérünk Európa energiafüggőségére, valamint a legújabb fejleményekre és a lehetséges lefutásra is.

Mi az Északi Áramlat-2?

Az Északi Áramlat-2 egy földgázvezeték, amely Oroszországot és Németországot köti össze, és gyakorlatilag a Balti-tenger alatt fut a hozzá hasonló nevű Északi Áramlattal párhuzamosan. A csővezeték hossza nagyjából 1 200 kilométer. Az alábbi ábrán látható a tervezett nyomvonal.

Forrás: Gazprom

AZ ÉSZAKI ÁRAMLAT-2 TELJES KAPACITÁSA 55 MILLIÁRD KÖBMÉTER, ÍGY A KÉT VEZETÉKEN EGYÜTTESEN ÉVENTE 110 MILLIÁRD KÖBMÉTER FÖLDGÁZT SZÁLLÍTHATNAK MAJD.

Az eredeti csővezeték, vagyis az Északi Áramlat projektje még a 90-es évek végén kezdődött, akkor még a Gazprom és a finn Neste részvételével egy North Transgas nevű közös vállalkozás alatt, ám ennek szerkezete sokat módosult az évek alatt, és a projektet is átnevezték Északi Áramlatra.

A JELENLEGI STRUKTÚRÁBAN A GAZPROM BIRTOKOLJA AZ ÉSZAKI ÁRAMLAT 51 SZÁZALÉKÁT, A WINTERSHALL DEA ÉS AZ E.ON EGYENKÉNT 15,5 SZÁZALÉKOT, MÍG A GASUNIE ÉS AZ ENGIE 9-9 SZÁZALÉKOT.

A tényleges építés egyébként csak 2010-ben kezdődött el, amit 2012 októberére fejeztek be (valójában már itt is csővezetékpárról van szó).

Már ekkor felmerült, hogy technikailag és gazdaságilag is kivitelezhető lenne egy második csővezetékpár, ami később az Északi Áramlat-2 nevet kapta meg. Ráadásul eredetileg ez még csak nem is Németország felé ment volna, hanem az Egyesült Királyságba, ám ez később módosult. Végül 2015-ben több nagy energetikai szereplő is megállapodott egymással, hogy részt vennének a Gazprom bővítési projektjében, amibe beletartozott a Shell, az E.On, az OMV és az Engie is. A közösen alapítandó konzorcium aztán nem jött létre, azt versenyjogi aggályok miatt a lengyel hatóságok nem engedélyezték.

ENNEK KÖVETKEZTÉBEN ALTERNATÍV MEGOLDÁSKÉNT VÉGÜL AZ ÉSZAKI ÁRAMLAT-2 EGYEDÜLI TULAJDONOSA A GAZPROM MARADT A NORD STREAM 2 AG SVÁJCI LEÁNYVÁLLALATÁN KERESZTÜL, UGYANAKKOR

finanszírozási megállapodást írt alá az az Engievel, az OMV-vel, az Uniperrel és a Wintershall Deával is, akik együttesen a projekt teljes költségeinek a felét állják, amelynek becsült értéke 9,5 milliárd euró.

Forrás: Gazprom

Az Északi Áramlat-2 építési munkálatai végül 2018-ban kezdődtek el, és az eredeti tervek szerint 2019 végére készült volna el és 2020 közepén állt volna üzembe az új csővezetékpár, ám ekkor problémák egész sora indult el.

Szankciók és a munkálatok felfüggesztése

A munkálatok az ütemezésnek megfelelően haladtak, és 2019 végére már 2 300 kilométernyi szakaszt lefektetett az ezzel megbízott svájci Allseas a teljes 2 460 kilométerből (a dupla vezeték miatt). Ekkor azonban

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZBELÉPETT ÉS SZANKCIÓKAT HELYEZETT KILÁTÁSBA AZ ÉSZAKI ÁRAMLAT-2-BEN RÉSZT VEVŐ VÁLLALATOKKAL SZEMBEN, HA FOLYTATJÁK ANNAK KIVITELEZÉSÉT.

A kivitelezési munkálatokat folytató Allseas pedig ennek folyományaként fel is függesztette a csővezetékek lefektetését a maradék 160 kilométernyi szakaszra. Az amerikai szankciók egyébként az Északi Áramlat-2 mellett a Török Áramlaton dolgozó cégeket és egyéneket is érintették.

Forrás: Allseas

Az európai országok nem különösebben örültek a fejleményeknek, hiszen ahogy említettük fentebb a projekt finanszírozásában részt vett két német, illetve egy-egy osztrák, brit-holland, és francia energetikai vállalat is, amelyek egyenként 950 millió euróval járultak hozzá a költségekhez.

Heiko Maas, német külügyminiszter például azt nyilatkozta az üggyel kapcsolatban, hogy:

Az Egyesült Államok adminisztrációja nem tartja tiszteletben Európa jogait és szuverenitását ahhoz, hogy maga döntse el, honnan és hogyan szerez magának energiát.

Természetesen nem mindenki volt boldogtalan az Egyesült Államok közbelépése miatt, hiszen Ukrajna, amelyet alapvetően tranzit szerepe miatt hátrányosan érintene a második tengeri földgázvezeték, üdvözölte a lépést. Az alábbi grafikonon látható, hogy a rajta keresztül futó tranzitútvonal szerepe egyre jelentéktelenebbé vált az elmúlt években, folyamatosan csökken az áthaladó földgáz mennyisége.

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a 2000-es évek közepén kezdődő orosz-ukrán gázviták miatt előbbiek aktívan kutattak alternatív megoldások után (pl. Déli Áramlat, Török Áramlat, Északi Áramlat).

Végül azt sem szabad elfelejteni, hogy az Északi Áramlat-2 Oroszország számára is kiemelten fontos projekt, hiszen az ország költségvetési bevételeinek egy jelentős része, mintegy 40 százaléka származik energiaexportból, azaz olajból, gázból és kapcsolódó termékekből.

Az amerikai beavatkozás háttere

Na, de miért állt az Egyesült Államok érdekében, hogy közbelépjen úgy, hogy közben a vezető európai országok még támogatják is a projektet?

  • Geopolitikai törekvések: a hivatalos álláspont szerint az Egyesült Államok célja a lépéssel az volt, hogy megvédje Európa energiabiztonságát. Ted Cruz republikánus szenátor nyilatkozta még akkor, hogy:

Az Egyesült Államoknak európai szövetségesei mellett kell állnia, támogatnia annak energetikai diverzitását, és harcolni az orosz gazdasági zsarolás ellen.

Ebben persze európai oldalon erősen megoszlanak a vélemények, Ukrajna mellett Lengyelország és Litvánia is problémásnak látta az új csővezetéket, míg a projektben részt vevő tagállamok támogatták. Ez alapján tehát inkább az látszik, hogy az Egyesült Államok lépését részben az orosz befolyás csökkentése motiválhatta, de nem ez volt az egyetlen oka rá.

  • Pénzügyi megfontolások: a korábbi években – még a koronavírus-járvány előtt – hatalmas palaolaj és -gáz boom zajlott le az Egyesült Államokban, aminek eredményeként odáig jutottak az amerikaiak, hogy az extra gáz kapacitásokat cseppfolyósított formában (LNG) szerették volna eladni külföldre, köztük az EU-nak. Egyesek szerint azonban az Északi Áramlat-2 mellett gazdaságilag kevésbé indokolt drága terminálokat létrehozni, hogy az importot fogadni lehessen.

Európa energiafüggősége

Az Eurostat adatai alapján 2018-2019-ben az EU földgáz importjának legalább 40 százaléka Oroszországból érkezett. Ebbe nem csak a közvetlen import tartozik bele, hanem az Ukrajnán és Fehéroroszországon keresztül érkező források nagy része is, vagyis ezek összegét érdemes nézni. Szintén komoly mennyiségek érkeznek Norvégiából is, és a kívülről érkező európai ellátás közel 25 százalékát adta.

A LEGINKÁBB DURVA MEGFIGYELÉSE AZ EUROSTATNAK AZONBAN AZ, HOGY AZ EU FÖLDGÁZFÜGGŐSÉGE KÖZEL 90 SZÁZALÉKOS VOLT 2019-BEN.

Itt a függőség mértéke egyébként a nettó import és belső fogyasztás hányadosának az értéke, vagyis negatív érték esetén nettó exportőr az adott ország, míg a 100 százalék feletti mutató azt jelenti, hogy a fogyasztás mellett tárolásra is sor került.

AZ SEM SEMMI AZONBAN, HOGY AZ EU EGYÉBKÉNT MESSZE LEGNAGYOBB FÖLDGÁZTERMELŐJE, HOLLANDIA, 2018-BAN MÁR NETTÓ IMPORTŐR VOLT, ÉS DÁNIA AZ EGYETLEN OLYAN ORSZÁG, AMELY EXPORTÁL.

Az alábbi ábrán láthatóak az Eurostat 2020 szeptemberében közzétett adatai az európai országok földgázfüggőségével kapcsolatban a 2018-2019 időszakra vonatkozóan:

Forrás: Eurostat

Látható egyébként, hogy ebből a szempontból hazánknak is magas az import igénye, ugyanakkor nem mutat kiugró különbségeket a legtöbb államhoz képest a kisebb fluktuációktól eltekintve.

A legtöbb import és export földgáz ügyletet az EU-ban abszolút értelemben egyébként nem meglepő módon Németország bonyolítja le, de Szlovákián, Hollandián és Ausztrián is nagyobb mennyiségek haladnak át mindkét irányban.

Talán ebből a perspektívából tekintve már sokkal jobban érthető, hogy elképesztő üzlet van Európa energiaellátásában, így az sem véletlen, hogy az Egyesült Államok és Oroszország is igyekszik minél kedvezőbb pozíciókat kiharcolni magának.

Merre futhat ki a történet?

A projektből már csak egy minimális szakasz van hátra, hiszen már 93 százalékban elkészült, még nagyjából 130 kilométer maradt dániai vizek alatt, illetve 30 kilométer német területen. Az Egyesült Államok továbbra is próbálkozik a projektet akadályozni újabb szankciós fenyegetésekkel, ugyanakkor

A NAGY KÜLÖNBSÉG AZONBAN MOST AZ, HOGY A MUNKÁLATOKAT MÁR OROSZ TULAJDONBAN LÉVŐ HAJÓKKAL VÉGZIK, BÁR MÉG HELYENKÉNT SZÜKSÉGES KÜLFÖLDI SEGÍTSÉG ÉS ENGEDÉLYEZÉS A HALADÁSHOZ.

A német területeken folyó munkálatok már decemberben újraindultak egy rövidebb 2,6 kilométeres szakaszon, de utána abba kellett hagyni a csőfektetést, mivel év végén lejárt a német szövetségi hajózási és vízrajzi hivatal (BSH) erre vonatkozó engedélye. Jól jellemzi azonban az érdekeket, hogy a BSH gyakorlatilag postafordultával engedélyezte az építkezések azonnali folytatását, ez alapján a januártól májusig tartó időszakban legfeljebb 30 napig lehet fektetni a csővezetéket, utána 14 napos szünetet kell tartani a tengeri madarak védelmében. Az új engedély azonban nem tartott sokáig, mivel pár nappal később azt megtámadták környezetvédő civil szervezetek, így az a bírósági eljárás végéig érvényét veszti.

Aztán múlt csütörtökön még az Európai Parlament is belerúgott egyet a projektbe, elsöprő többséggel elfogadott állásfoglalásában szigorúbb szankciók bevezetésére szólította fel az EU-t Oroszországgal szemben. Ennek részeként a képviselők az Északi Áramlat-2 befejezetlen szakaszán folyó munkálatok azonnali leállítását kérték, mivel:

az uniónak nem szabadna helyet adnia kétes eredetű orosz gazdasági tevékenységeknek.

A keményebb hangvételben szerepet játszhat Alekszej Navalnij ellenzéki politikus letartóztatása is.

A bírálatok és a német engedély felfüggesztése azonban nem jelenti a projekt végét, hiszen vasárnap jött a hír, hogy a csővezetékek fektetését jelenleg végző Fortuna hajó már a dániai vizeken végez előkészítő munkálatokat, pedig még az Egyesült Államok is szankcionálta. A Fortuna azonban a magánkézben lévő orosz KVT-RUS tulajdonában áll.

A mostani kép alapján tehát nehéz lenne egyértelmű végkifejletet megjósolni a csővezeték számára, mivel való igaz, hogy már csak minimális szakaszok megépítése maradt hátra, és a projektet erősen támogatják a németek és a franciák is, de nem szabad elfelejteni, hogy új elnököt választottak az Egyesült Államokban Joe Biden személyében, aki még hozhat meglepetéseket. Másrészt, a Navalnij-ügy körüli politikai felháborodás is negatívan befolyásolhatja az Északi Áramlat-2-t. Az is látszik, hogy most már szinte minden egyes kilométer újabb vezetékért meg kell küzdeni, de a puskahordós hangulat mellett talán inkább a befejezés tűnik a valószínűbb forgatókönyvnek. Annyi azonban biztos, hogy bármi is legyen az Északi Áramlat-2 sorsa végül, Európát mindenképpen megosztotta a projekt.

Forrás: portfolio.hu