Nincs vita: a tiszta energiára egyre nagyobb szükség van, és ez az energiáról alkotott eddigi képünket alaposan át fogja alakítani – valami ilyesmit mondott David Ige, Hawaii kormányzója 2015-ben, amikor aláírta az államot 2045-re 100 százalékban megújuló energiára átállító törvényjavaslatot. A harmincéves tervbe csak tiszta energiaforrás használatával előállított áram került: napenergia, szél- és geotermikus energia. A meglepő azonban nem csak az, hogy egy csendes-óceáni szigetcsoport vezető politikusa már négy éve eljutott idáig, hanem az is, hogy mindezt a fordulatot milyen kiindulópontról próbálták megvalósítani.
Az 1,4 milliós lakosú Hawaii energetikai szempontból ugyanis masszívan fosszilis nyersanyagfüggő. Az Egyesült Államok 50. tagállamában az ominózus törvény elfogadásakor az energiamixben 67,3 százalék volt az olaj és 15,1 százalék a szén aránya. De azt vették a fejükbe, hogy mindezt lecserélik saját, tiszta erőforrásra – ahogyan az a Hawaii Állami Energia Hivatal oldalán olvasható: „a tiszta energia előállításába és irányításába történő költséghatékony beruházások maximalizálása érdekében, Hawaii energiabiztonságának elősegítése céljából”.
Az elmúlt években a cél érdekében leginkább az akadályok lebontására futotta, beleértve az engedélyezési rendszer és az árazási politika átalakítását, de a fosszilis ipari szereplők lobbizásának visszaverését is. Az alábbi, páros ábrán pedig a statisztika azt mutatja, hogy 2015 és 2018 között látszólag alig volt eredménye az eddigi erőlködésnek.
Forrás: Hawaii State Energy Office
Csakhogy a diagrammok nem mindent mutatnak meg. Azt igen, hogy a 2015-ös év 65 százalék feletti olaj-aránya lecsökkent 61 százalék körüli szintre, és hogy a szén részesedése ennél is jóval kisebb mértékben, 12,4 százalékról csupán 11,9-re mérséklődött. Azt is, hogy – az amúgy Hawaii szigetcsoport központi szigetén működő – geotermikus erőművi kapacitás 2,1 százalékról 2,9-re nőtt; illetve, hogy a napelemes áramtermelés 6,4 százalékról 11,2-re ugrott.
Azt azonban nem, hogy a hatékonyságnövelési program milyen eredménnyel járt. A rendszer átalakítása során az országban létrehoztak egy közhasznú alapot (PBF – Public Benefit Fund), amit a villanyszámlákon megjelenő, kis összegű pótdíjból táplálnak. A PBF az így generált összegekből teljes spektrumú hatékonysági és megtakarítási programokat finanszíroz – vagyis energiahatékonysági pályázatokat, beruházásokat, telepítéseket és oktatási programokat. Nem keveset: jelenleg is 75 operatív projekt fut és 39 továbbira van már javaslat, illetve áll fejlesztés alatt.
A 2017. júliusa és 2018. áprilisa között az alapban összegyűlt pénzből több mint 22 millió dollárt fektettek be. Ez a számítások szerint több mint 1,8 milliárd kWh energiamegtakarítást eredményez a fogyasztóknál. Ahogy a Cleantechnika írja – ez a megtakarítási volument olyan, mintha épült volna egy 92 MW-os napenergia üzem, ami 288 ezer háztartás éves energiaszükségletét képes fedezni.
Csakhogy: míg ez az 1,8 milliárd kWh a helyi villamosenergia-árakkal számoltan mintegy 612 millió dollárba kerülne, a PBF alig 22 millió dollárt költött. Ami azt jelenti, hogy kilowattóránként nagyjából 1 amerikai centért (azaz három forintért) cserébe érték el gyakorlatilag ugyanazt az eredményt.
Hawaii sikerének titka valójában nem is titok: a fogyasztói oldalon lévőkkel különböző szintű, témájú és mélységű, de mind egy irányba mutató energiahatékonysági szerződéseket kötöttek.
Például a magyar hűtőgépcsere-programhoz külsőségeiben hasonló (de: hatását tekintve rendszerszintű változást hozó) pályázati rendszert építettek ki és működtetnek kiszámítható módon. De az is a csomag része, hogy az állam legnagyobb és ezügyben leginkább érintett cége, a Hawaii Energy (gyakorlatilag az ottani MVM) pénzzel és szakemberrel, szaktudással is beszállt a lakossági, háztartási energiafogyasztást csökkenteni célzó oktatási-módszertani program kidolgozásába és működtetésébe.
Mindennek a hatása ma már éppen ott látszik, ahol a Hawaii kormányzó szerint kell: a lakosság pénztárcájában. Azzal, hogy a 2011-ben a lakossági, havi átlagfogyasztás 584 kWh-ja 2017-re leesett 482 kWhra, a háztartások évente mintegy 700 dollárt tudtak megtakarítani. És ez a rezsicsökkentés akkor is nagy eredmény, ha tavaly – amikor a fogyasztás 494 kWh-ra nőtt, és az átlagos havi villanyszámla 145 dollárról 163-ra ugrott – egy másik tényező is láthatóvá vált. Az áremelkedés (az átlagos 30 centről 33 centre nőtt 1 kWh ára) mögött ugyanis már azok a – főként napelemes – beruházások találhatók, amelyekkel a szenet és az olajat a 2045-re elkészülő nagy képen szisztematikusan kiváltják az energiamixből.
