A paksi atomerőmű vasárnap hajnalban úgy másfél órára, déltől pedig 6-7 órán át folyamatosan félrehúzódott a szél-, illetve a napenergia-termelők elől. A déli órákban mintegy 1000 MW-ot, vagyis két Paks I. blokknyi méretet tudtak termelni az időjárásfüggő megújulók – a hálózati rendszerirányító Mavir Zrt. hivatalos adatai szerint. Ebben a háztartási erőművek teljesítményét nem mérik, így is elgondolkodtató, hogy Paks nukleáris termelését fél blokknyival (~244 MW) csökkenteni kellett.
Jól lehet, a paksi atomerőmű hivatalos közlése ez ügyben késik, a visszaterhelés az alábbi ábrán világosan látható. A 100 MW-ot meghaladó termeléskiesés bejelentési-közlési kötelme ellenére az erőmű cikkünk megjelenéséig a hétvégi eseményekről nem adott ki tájékoztatást. A legutóbbi hírük szeptember 29-éről származik, amikor a cég jelezte, hogy a 4-es blokk másnap 16 órán keresztül elveszti a termelése felét – egy újabb karbantartás miatt. Előtte egy héttel az 1-es blokk esett ki 11 órányi üzemidőre a termelésből.
A napelemes termelés rezgeti a magyar energia mixet (2020.10.05.) MAVIR
Az ábrán az látható, hogyan alakult az áramtermelés az elmúlt hétvégén. A kék szín jelöli Paksot, a piros a Mátrai Erőművet, a türkíz a rendszer finom szabályozási feladatait leginkább végző földgáz erőművi méretet, a felette lévő zöld a szeles erőművek termelését, a citromsárga a napelemekét. Mint látható, vasárnap reggel a szél miatt kellett Pakson visszaterhelni, 11 órától pedig a szél és a nap miatt. Gyakorlatilag ugyanaz a jelenség zajlott le, mint amiről a Portfolió szeptember elején írt, és amit májusban előrevetítettünk azzal, hogy levezettük, miért látszik már most, hogy Pakssal baj lesz.
A helyzet javulásával kapcsolatos reményeket súlyosan rombolja két adat: a jelenlegi, mintegy 1500 MW napelemes termelőerő 2030-ra – a kormány új Nemzeti Energiastratégiája szerint – 7700 MW-ra hízik. Ekkorra ígéri Süli János, hogy Paks II. első blokkja elkészülhet. E két adatot nem lehet a fenti ábrában – legalábbis: működő rendszert feltételezve – elhelyezni! Ráadásul az energiastratégia szerint ekkora akár már 200 ezer háztartás is átállíthat (részben vagy egészben) a saját napelemes termelésére-fogyasztására…
A fenti ábrára azonban még egy gondolat erejéig érdemes visszatérni. Az ábrán az látszik hogy amikor a fogyasztás úgy kívánta, inkább Paksot húzták vissza, nem pedig a folyamatosan 450-500 MW-on termelő Mátrai Erőművet. Ami azért érdekes, mert ha utóbbi drágábban termel az előbbinél, akkor a mindkét erőművet tulajdonló MVM számára vajon miért nem volt optimálisabb (és: gazdaságosabb) a széntüzelésű kazánokat kivonni időlegesen a termelésből? Az elméleti kérdésre a gyakorlati válasz az, hogy bár az atomerőmű le-felterhelési futamai sem egyszerűek vagy olcsók (sőt: minden egyes ilyen változásnál ma már fennáll a veszélye, hogy a visszaút nem az elképzeltek szerint alakul, és plusz bele kell nyúlni a rendszerbe), de a szénerőműveké még pocsékabb.
A szenes kazánokkal történő optimális termelés úgy definiálható, hogy: „ha egyszer befűtöttek a kazánba, akkor szítsák a tüzet és termeljen a rendszer – amíg csak lehetséges”. Egy-egy szenes blokk leállítása és újraindítása még bonyolultabb, és még kevésbé rugalmas rendszerelemnek bizonyul, mint a paksi. Mindez csak azt az igényt erősíti, hogy a teljes rendszerrugalmasság-növelést nem új atomerőmű építésével vagy a szenes blokkok 2025-ben lejáró engedélyeinek meghosszabbításával kellene keresni – hanem valahol egészen máshol.
