Az MVM Zrt. vizsgálja mindhárom tartalék erőműve – a litéri, a sajószögedi és a lőrinci – esetében, hogy milyen műszaki és gazdasági feltételei vannak az üzemidő meghosszabbításának – válaszolt a társaság a Világgazdaság kérdésére. A három létesítmény közül a leghamarabb, 2021. január 1-jén a lőrinci gázturbinás erőmű termelői működési engedélye jár le, ezért ennek a meghosszabbítási eljárása már tart.
A másik két egység engedélye 2023. december 31-ig szól, ezért az előkészületeik is később kezdődnek. A meghosszabbításhoz szükséges fejlesztések várható költségéről ezért az MVM még nem tudott tájékoztatást adni. Megeshet persze, hogy nem sikerül meghosszabbítani a lőrinci engedélyét, és az is, hogy az MVM a vizsgálatok alapján arra jut, hogy 2023 után leállítja a litéri és a sajószögedi egységet. (Nyilvános adatok szerint a három létesítmény együttes, beépített névleges teljesítménye induláskor 410 megawatt volt.) Ám tartalékokra ekkor is szükség lesz a hazai villamosenergia-rendszerben (VER), aminek kapcsán a társaság közölte, hogy figyelemmel kíséri a tartalékpiaci igények változásait, és ezek alapján, később dönt.
Az áramhiányt sohasem kellett kizárólag tartalékokkal pótolni, mert volt import is Fotó: Földi D. Attila
A három erőmű eddig rendben üzemelt. Gépeik – a tervezett karbantartásokon túl – csaknem száz százalékban rendelkezésre álltak. Az MVM a tartalékai nagyságára vonatkozó kérdésre az közölte, hogy a csoport jelentős villamosenergia-termelő portfólióval rendelkezik, amelyből a rendszer igényeinek megfelelően változó mennyiségű tartalékszolgáltatásra képes kapacitásokat tud felajánlani.
Ezeknek a fontosságára kitért az augusztus elején frissített, éves kapacitástervében a hazai VER irányítója, a Mavir Zrt. is. Egyebek mellett azt írta, hogy a vizsgált, 2019. február és június közötti időszakban a fogyasztói igényeket 1000–3100 megawatt teljesítményű importtal lehetett kielégíteni, de az árambehozatalhoz szükséges határkeresztező távvezetéki kapacitások rendelkezésre álltak. A jövőben viszont a várható további magas import mellett kockázatot hordoz, hogy a szükséges tartalékok műszaki jellemzői nem mindig megfelelők.
Ráadásul a tartalék nem csak az import esetleges elakadása miatt fontos. Uniós elv – de az észszerűség is ezt diktálja –, hogy minden országban legyen annyi tartalék kapacitás, amennyivel a rendszerben lévő legnagyobb áramtermelő blokk kiesése azonnal pótolható. Magyarországon a legnagyobb blokk 500 megawattos, a Paksi Atomerőmű négy ilyennel rendelkezik. Volt is példa egy-egy atomblokk teljes leállására, de a keletkező áramhiányt sohasem kellett kizárólag tartalékokkal pótolni, mert volt import is. A hivatkozott, úgynevezett n-1-es uniós szabály egyébként nem írja elő, hogy az adott tartalék kapacitásnak hol és milyen tulajdonú létesítményben kell rendelkezésre állnia. A tartalékok rendelkezésre állásáról a rendszerirányító, tehát Magyarországon a Mavir gondoskodik.
