Sokkot okozott a koronavírus, még 2030-ban is a járvány hatásait nyöghetjük

Share Button
A Covid-19 jobban felforgatta az energiaszektort, mint a közelmúlt történelmének bármely másik eseménye, hatásai pedig a következő években is meghatározóak maradnak és alapvetően befolyásolják az emberiségnek a klímaváltozás megfékezéséért kifejtett erőfeszítéseit is – fogalmaz a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) kedden ismertetett mértékadó jelentése, a World Energy Outlook (WEO) 2020.

Az IEA évente kiadott, nagyhatású jelentése nem meglepő módon az idei évben a koronavírus-járvány hosszabb távú hatásait állítja a középpontba. A WEO ezúttal is több forgatókönyvet vázol az energiaszektor jövőbeli lehetséges átalakulását modellezve, de mivel a kivételes körülmények kivételes megközelítést kívánnak, azért az idei jelentés kiemelten foglalkozik a Covid-19 által okozott, még a következő évtizedben is érzékelhető hatásaival, valamint azokkal a rövid távú intézkedésekkel, amelyek felgyorsíthatják a tiszta energia átmenetet.

Egyelőre túlságosan korai lenne kijelenteni, hogy a járvány nyomán jelentkező válság összességében visszaveti vagy katalizálja-e a biztonságosabb és fenntarthatóbb energiarendszer létrehozását célzó törekvést; a pandémia még távolról sem ért véget, ami rengeteg bizonytalanságot okoz, és számos kardinális energiapolitikai döntés meghozatala még várat magára – szögezi le a WEO, amely szerint a 2020-as évtized kulcsfontosságú lesz e tekintetben.

Bár a járvány hatására jelentkező gazdasági visszaesés átmenetileg a klímaváltozást okozó gázok kibocsátásának csökkenését eredményezte, hosszabb távon azonban csak az energiatermelés és- felhasználás területein végrehajtott strukturális változások felgyorsítása törheti meg az emelkedő emissziós trendet

– fogalmaz a jelentés előszavában Fatih Birol, a szervezet vezérigazgatója. Szavai szerint a siker kulcsa a kormányok kezében van, ezek rendelkeznek a klímacélok eléréséhez és a kibocsátásmentes gazdaság megvalósításához szükséges kapacitással és felelősséggel.

Az IEA értékelése szerint 2020-ban a világ energiafogyasztása 5, a szén-dioxid-kibocsátás 7, az energiaszektorban eszközölt beruházások pedig 18 százalékkal eshetnek vissza – nagyrészt a járvány hatására. Az egyes energiahordozókat tekintve azonban nagy különbségek láthatók: míg az olaj- és szénfelhasználás 8, illetve 7 százalékkal zuhanhat, a földgáz kereslete 3, a villamosenergia-igény pedig 2 százalékkal csökkenhet 2019-hez képest, miközben a megújulók részaránya enyhén emelkedik. Bár a CO2-emisszió éves mennyisége 2,4 milliárd tonnás csökkenéssel egy évtizeddel ezelőtti szintre süllyedhet vissza, bizonyos jelek szerint a szén-dioxidnál jóval agresszívebb üvegházhatású gáznak számító metán emissziójában nem történt hasonló esés – az olaj- és gázkitermelési aktivitás gyengülése ellenére sem.

A koronavírus-járvány várható időtartamával, gazdasági és társadalmi hatásaival, valamint a politikai válaszlépésekkel kapcsolatos bizonytalanságra tekintettel az energiaszektor számos lehetséges pályát követhet a következő években. Az IEA ezért e legfontosabb ismeretlen tényezők több szempontú értékelésével, a legutóbbi piaci adatok, illetve a technológiai fejlődés figyelembevételével több lehetséges forgatókönyvet is vázol jelentésében:

  • A STEPS (stated policies scenario) forgatókönyv szerint a Covid-19 fokozatosan kontroll alá kerül, a világgazdaság pedig visszatér a válság előtti szintre 2021-ben. Ez, a business as usual folyamatot tükröző szcenárió az összes olyan, már bejelentett politikai célt és szándékot figyelembe veszi, de csak akkor, ha részletes intézkedési tervek is kapcsolódnak hozzájuk.
  • A DRS (delayed recovery scenario) forgatókönyv a STEPS-hez hasonló keretek között, de azzal számol, hogy az elhúzódó járvány tartósabb gazdasági károkat okoz. Eszerint a globális GDP mindössze 2023-ban éri el a válság előtti szintet, az energiaigény növekedése pedig az 1930-as évek óta a legalacsonyabb ütemű lehet az előttünk álló évtizedben.
  • Az SDS (sustainable development scenario) forgatókönyvben az IEA azt feltételezi, hogy minden, a fenntarthatósági célok eléréséhez – így a Párizsi Klímaegyezmény céljainak megvalósításához – szükséges politikai döntés és beruházás megszületik.
  • Az NZE2050 (net zero emissions 2050) forgatókönyv tulajdonképpen kiterjeszti az előbbi szcenáriót: míg az SDS forgatókönyv azzal számol, hogy a globális karbonemisszió valamikor 2070 körül érheti el a nettó nulla (vagyis negatív emissziós technológiákkal ellensúlyozható) szintet, addig az NZE2050 azt a pályát jelöli ki, amely a globális karbonsemlegesség 2050-es eléréséhez vezethet.

Ezek szerint a világ energiafogyasztása leghamarabb 2023-ban érheti el a járvány előttit, de ha a pandémia elhúzódik és mélyebb válságot okoz, ez csak 2025-re várható. A válság előtt az IEA azzal számolt, hogy 2019 és 2030 között 12 százalékkal bővülhet a globális energiaigény, ma azonban már csak 9 (STEPS), illetve 4 (DRS) százalékos növekedést vetít előre. A bővülés teljes egészében a feltörekvő gazdaságok, elsősorban India fokozódó energiaéhségéből eredhet, míg a fejlett országokban csökkenő trend látható.

A kereslet viszonylagos gyengesége nyomás alatt tartja az olaj- és gázárakat, ugyanakkor a területen végrehajtott beruházások idei jelentős visszaesése a jövőbeli piaci volatilitás lehetőségét is növeli, vagyis akár szélsőséges ártüskék is kialakulhatnak. A gyengébb gazdasági teljesítmény a bevételek korlátozásán keresztül egyebek mellett az építőipari aktivitást, a beszerzéseket és például az autóvásárlásokat is visszafoghatja, a hatások pedig elsősorban a feltörekvő országokban koncentrálódhatnak.

MINDEZ AZT JELENTHETI, HOGY A BUSINESS AS USUAL (STEPS) FORGATÓKÖNYVBEN FOGLALTAKHOZ KÉPEST A DRS SZERINT A LAKÓINGATLANOK ÁTLAGOS ALAPTERÜLETE 5 SZÁZALÉKKAL LEHET KISEBB 2040-BEN, MIKÖZBEN 150 MILLIÓ DARABBAL KEVESEBB HŰTŐSZEKRÉNY ÉS 50 MILLIÓ DARABBAL KEVESEBB AUTÓ LEHET HASZNÁLATBAN.

Nem kis részben a koronavírus-válság hatására az idei év kedvezőtlen fordulatot hozhat a villamosenergia-ellátásban részesülők globális számának alakulásában is. A jelenség elsősorban a szubszaharai régiót érinti, ahol körülbelül 580 millió embernek nem volt hozzáférése az áramszolgáltatáshoz 2019-ben – vagyis az elektromosságot nélkülözők háromnegyede Afrika ezen térségében él. A kormányok az azonnali egészségügyi és gazdasági válság elhárítására koncentrálnak, a közműcégek és egyéb, a csatlakozást támogató szervezetek jókora pénzügyi terhekkel küzdenek, a hitelfelvételi költségek pedig jelentősen megnőttek. A szegénység világszerte valószínűsíthető emelkedésének hatására az IEA szerint 2020-ban mintegy 100 millió olyan ember eshet ki a villamosenergia-ellátásból, akik pedig korábban már részesültek a szolgáltatásból. Ez egyben a kibocsátáscsökkentési célok szempontjából is rossz hír, mivel ezek az emberek az elektromos áram híján jellemzően kevésbé hatékony és szennyezőbb energiaforrásokra váltanak.

A megújuló energia felhasználása minden várakozás szerint jelentősen tovább bővül majd a következő években, a legnagyobb mértékben a napenergia. A támogató politikai környezet és a technológiai fejlődés a vezető piacokon nagyon olcsó hozzáférést biztosít a tőkéhez, az elmúlt évtized költségcsökkenését követően pedig a fotovoltaikus napenergia alapú villamosenergia-termelés ára pedig már napjainkban is a legalacsonyabbak között van. A kedvező körülmények hatására az IEA szerint a jelenlegi trend folytatódása esetén is a megújulók fogják fedezni a globális áramigény növekedésének 80 százalékát 2030-ig. Bár a legnagyobb megújuló áramforrás továbbra is a vízenergia marad, a bővülés fő hajtóereje a napenergia lesz, amely 2022 után várhatóan ismét évről évre megdönti majd az új kapacitások telepítésének rekordját, de a szélenergia-termelés is további lendületes növekedés előtt állhat.

A megújuló és egyéb alacsony karbonintenzitású források (mint például az atomenergia) jóval gyorsabb tempóban is meghódíthatják a globális áramszektort. A Párizsi Klímaegyezmény céljainak eléréshez (SDS forgatókönyv) a villamosenergia-hálózatok, a rendszer rugalmasságát növelő megoldások, a nagyméretű energiatárolók és a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátásának fokozott ütemű fejlesztésére van szükség, és arra, hogy az alapeseti szcenárióhoz képest a tiszta áramforrások 70-100 százalékkal nagyobb termelést valósítsanak meg 2040-ben, a fosszilis források súlyának gyors csökkenésével párhuzamosan.

A villamosenergia-rendszer ugyanakkor az áramtermelés „kizöldítésének” gyenge láncszeme is lehet, az ellátásbiztonságot is kedvezőtlenülül befolyásolva. Csak a szállító- és elosztóvezetékek fejlesztésének kapcsolódó igénye a következő évtizedben 80 százalékkal meghaladhatja a 2010-es években látott bővülést, még az alapeseti (STEPS) forgatókönyv realizálódása esetén is. Leegyszerűsítve: minél gyorsabb az energiaátmenet, annál fontosabb cél a villamosenergia-hálózat fejlesztése. A koronavírus-válság ugyanakkor nem egy közműcég pénzügyi egészségét megrengette, különösen a feltörekvő gazdaságokban. Így számos országban meglehetős szakadék húzódik az okos, digitális és rugalmas hálózat fejlesztésének költségigénye, valamint a hálózatüzemeltetők által elérhető bevételek között, ami a szükséges beruházások megvalósulására nézve egyértelmű kockázatot hordoz magában.

A válság ugyanakkor a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából kedvező hosszabb távú hatásokkal is jár. A Covid-19 egyértelműen felgyorsította a globális szénfelhasználás hanyatlását, és bár az olaj keresletét szintén hosszú távon mérsékelheti, e téren egyelőre túlságosan korai gyors csökkenést előrejelezni az IEA szerint. A jelentés idén először számol azzal, hogy a fejlett gazdaságok földgázigénye csökken 2040-ig, ugyanakkor világszinten alapesetben 30 százalékos bővülést vetít előre, miközben a klímacélok eléréséhez több mint 10 százalékkal kellene visszafogni a globális gázfelhasználást.

Az olaj- és gázszektor, illetve a szén Nemzetközi Energiaügynökség által vázolt kilátásaival következő cikkünkben foglalkozunk részletesebben.

(IEA)

Címlapkép: Gary Hershorn/Getty Images

Forrás: portfolio.hu