Az AGL egész Ausztrália legnagyobb energiaszolgátató cége, ezért is feltűnő, mivel magyarázta a cég a folyamatban lévő vesszőfutását, valamint azt, hogy kénytelen volt működése rekordveszteségét benyelni.
Ausztrália legnagyobb energiakereskedője, az AGL rekordméretű veszteséget kénytelen elkönyvelni: a több mint nettó kétmilliárd dolláros mínusz hivatalos magyarázata „rendkívül kihívásokkal teli piacot” emleget, ám a méretes zakó egyik fő oka valójában annyi, hogy az országban dinamikusan, egyre nagyobb teret nyerve terjednek a lakossági, tetőtéri napelemes rendszerek – írta David Caroll a PV Magazine veterán szerkesztője.
Az AGL egy eddig mindent túlélő energetikai őskövületnek számít – abban a tekintetben mindenképpen, hogy a cég 1837 óta létezik és növekedik. Ma már alapvető szolgáltatónak számít a gáz, az áram, de a távközlési piacon is, ráadásul a lakossági ügyfelektől a nagyvállalatokig mindenkit – összesen 4,2 millió ügyfelet – képesek kiszolgálni.
A cég leginkább energiaszolgáltatóként ismert, a széles spektrumú szolgáltatások alapját azonban az teremti meg, hogy villamosenergia termelőként igen jelentős piaci szereplő. Valójában Ausztrália legnagyobb villamosenergia termelési portfólióját kezeli az AGL, amely saját honlapján fennen hirdeti ugyan, hogy napelemes, szélturbinás, termikus és hidroelektromos kapacitásokkal is rendelkezik, valamint a gyorsindítású gáztüzelésű erőművei mellett növekvő akkumulátorfejlesztési portfóliója is van, ám valójában brutális méretű széntüzelésű infrastruktúra is beletartozik ebbe a mixbe.
Így álll össze az a 11,1 GW termelőkapacitás, amivel a kontinens méretű országban az áramtermelés ötödét biztosítja a cég – és amivel tavaly sikerült Ausztrália legnagyobb szennyezőjének maradnia; több mint 42 millió tonna szén-dioxid-kibocsátással.
Túl sok a szén
Korábban írtunk arról, hogy az AGL az egész kontinens egyik legnagyobb szénerőművét, a Sydney közelében bő 50 éve pöfékelő Liddell erőművet 2023-ban bezárja, és a helyén energiatároló rendszert telepít majd. E névlegesen még mindig 2 GW méretű szenes erőműmonstrum azonban nem az egyetlen, és még csak nem is a legnagyobb egység az AGL-flottában. 2014 óta a portfólió része a Bayswater erőmű (névlegesen 2640 MW), és ide tartozik az áramot és hőt egyaránt adó Loy Yang A és B (összesen, névlegesen 3280 MW) is.
És ha az AGL szénerőművei évek óta jóval a termelési maximumuk alatt termelnek is, s ha Ausztrália déli, délnyugati régióiban egymást érik a napelemes és akkutelepes beruházásokról szóló jelentések, ha a szénerőművek bezárásáról korábban hozott határidőket pedig már maguk az üzemeltetők vágják rövidebbre (és még a szénnek további teret és időt biztosítani akaró kormányzati erőlködést is blokkolták a szenátusban), mindezek hatása csak később jelentkezik majd a bevételi oldalon.
Jelenleg ehelyett leginkább az látható – már azon túl, hogy ennek az energetikában meghatározó szerepű cégnek sikerült mindössze 8 dián összefoglalnia az elképzelt jövőjét -, hogy az energetikai szektor szerkezetátalakítási költségei miatt tetemes veszteséget kénytelenek lenyelni a nagyrészt továbbra is konvencionális energiaszolgáltatók.
Bizonytalan energiapolitika
A PV Magazine ausztrál szakújságírója azzal jutott ez ügyben előbbre, hogy alaposabban körbejárta a rekordveszteség okait. Így derült ki, hogy az energiaszolgáltató a 2021–22-es pénzügyi év alapjául szolgáló, előzetesen kalkulált nyereség 34 százalékos csökkenésével is számol már. Erre magyarázatként a megújuló energiaforrások térnyerése, a bizonytalan energiapolitika, a megnövekedett nyomás a szerkezetváltás felgyorsítása érdekében mind-mind szerepel.
Továbbra is bizonytalan az energiapolitika, és felgyorsulnak a stratégiánkat meghatározó piaci erők – mondta a lapnak Peter Botten, az AGL elnöke. Hozzátéve, hogy a cég aktuális pénzügyi eredményei „tükrözik az energiaipar előtt álló folyamatos kihívást jelentő piaci és működési feltételeket, valamint a villamos energia nagykereskedelmi árának az elmúlt két évben bekövetkezett csökkenésének hatásait”. Botten úgy látja, hogy az AGL rövid távú kilátásai továbbra is kihívást jelentenek.
Pénzügyi elemzők előtt Graeme Hunt, az AGL Energy vezérigazgatója azonban arról is beszélt, hogy a 2021-es év az egyik legnehezebb volt az energiapiacon, mert az áram nagykereskedelmi ára 2012 óta nem látott mélységbe esett, miközben a pandémiás helyzetben a keresletet is drasztikusan csökkent, amit az enyhe időjárás csak még inkább aláhúzott. Ráadásul – mondta Hunt – az AGL produkcióját a tetőtéri napelemes rendszerek növekvő penetrációja is rontotta.
A tető mindenhol tető
A Tiszta Energia Hatóság (Clean Energy Regulator, CER) kormányhivatal június végén kiadott legfrissebb adatai szerint 2021 első negyedéve azzal zárult, hogy az egy évvel korábbi szinthez képest 101 ezerrel több tetőre szerelt napelemes berendezés dolgozik Ausztráliában. Ez 18 ezerrel több, mint egy évvel korábban, ráadásul az átlagos háztáji erőművi rendszerméret is nőtt: a korábbi 7,5 kW átlagos méretű rendszerek helyett 7,8 kW lett az új átlag. A tetőre szerelt napelemes rendszerek népszerűsége töretlen, 2021 első negyedévében 792 MW termelőkapacitást kötöttek innen a hálózatra, ami egy év alatt 28 százalékos növekedést jelent – mondta David Parker, a CER elnöke. Amennyiben a jelenleg látható lendület folytatódik, Ausztrália idén e szegmensben elérheti akár a 4 GW névleges teljesítményt is, melynek túlnyomó része kis méretű háztáji erőmű.
Magyarországon sincs ez nagyon másként: már több mint 82 ezer háztartási méretű napelemes kiserőművet kapcsoltak eddig a hálózatra. Az átlagos méretük – az energiahivatal tavaly év végi adatközlése szerint – 6,6 kWh, ám ez a méret biztosan nőtt az idei első félév napelemtelepítési rohamában. Több telepítőcég tapasztalatait megkérdeztük, és ebből az látszik, hogy az idei első félévében a megrendelők igen gyakran 8-10 kW méretű napelemes rendszereket telepítettek.
Ráadásul az, hogy a július elsejével beígért szaldó elszámolás bruttóra váltása nem történt meg, a felfűtött telepítési kedven sem sokat változtatott. Erről számolt be az egyik, telepítőcégeket összefogó és egy platformról kiajánló cég vezetője, aki kérdésünkre azt mondta, nem látja, hol és hogyan lehetne az eddigi rohamnak vége, miután július elején, két hétig láttak ugyan érdeklődőszám-csökkenést az adatbázisukban, de azóta a megkeresések száma visszaállt a korábbi, magas szintre.
Jéghegy szénből
A Greenpeace Ausztrália kampányfelelőse, Glenn Walker a látottakat azzal kommentálta még, hogy bár az AGL – ahogyan más nagy ausztráliai energiavállalatok, mint az Origin és az Energy Australia is – az utóbbi években dollármilliárdokat írtak már le veszteségként, ez a tendencia csak gyorsulni fog, mert még több zöldenergia kerül a hálózatra, és így az olcsóbb tiszta energia és a szén- és gázárak közötti szakadék tovább fog nőni.
Az AGL kudarcát nézni olyan, mint nézni azt, ahogy a Titanic eléri a jéghegyet…
… Csak ezúttal a jéghegy szénből áll – mondta Walker Carollnak.
Az AGL-nél a probléma olyan mértékű és mélységű lett, hogy a megoldást a cégvezetés már a vállalat kettéválasztásában látja. A jövő nyárra tervezett részvényesi szavazásnak azt a változást kellene szentesíteni, hogy Accel Energy néven egy cégbe szervezik a társaság széntüzelésű erőműveit és szélerőműparkjait, AGL Australia néven pedig egy ásik cég villamosenergia- és gázkereskedőként külön, a tőzsdén jegyzett társasággá alakul.
Hunt szerint ahogy a változások üteme tovább gyorsul, úgy válik egyre biztosabbá, hogy a cég szétválasztása lehet csak a megoldás. A vezérigazgató úgy látja, hogy a látható nehézségek ellenére az AGL jó úton halad a szerkezetváltás érdekében, mert a szénerőművek leszerelése és környezetkímélőbb technológiára átállítása a menetrend része, ahogyan az is, hogy a következő években a cég több telephelyén is energiatároló rendszereket telepít majd; 2024-re 850 MW nagyméretű akkumulátortárolót szeretne hozzáadni portfóliójához.
De az AGL felvásárolta az Epho és a Solgen Energy napelemes vállalkozásokat, amivel a cég az ország legnagyobb kereskedelmi napelemgyártója és szolgáltatója címet is bezsebelte. Azonban még így is a szénhegy-Titanic apológiát erősíti az a friss hír, mely szerint az új-dél-walesi Tamago Alumíniumkohó vezetése bejelentette, hogy a 2028-ig érvényes áramvásárlási szerződésük lejárta után már csak megújuló energiaforrásból származó áramot vásárolnak. Mivel a Tamago az AGL legnagyobb vevője, e bejelentés gyakorlatilag a kohót ellátó széntüzelésű erőmű végét is jelenti; hiába, hogy az AGL a Bayswater-t csak 2035-ben tervezte bezárni.
Forrás: napi.hu
