Ritkán tapasztalt probléma elé állította a kivitelezőket – ideértve természetesen az épületvillamossági kivitelezőket is – az építőipari árrobbanás, s a vele párosuló anyaghiány. Számos vállalkozó mostanában szembesül azzal, hogy a hónapokkal ezelőtt elnyert/elvállalt munkát jelentős veszteséggel, jobb esetben haszon nélkül tudja csak befejezni. Kérdés, mit lehet tenni, ha a külső körülmények változása nyomán az önköltség egyszer csak a szerződéses ár fölé ugrik.
Az egyik lehetséges megoldás a tárgyalás a megrendelővel, ám ha az bármely okból nem hajlik a megegyezésre, a kivitelező vállalkozó számára alig marad menekülőút. Lapunk célja, hogy minél alaposabban járja körül a kialakult helyzetet, ezért arra kérjük a kivitelező kollégákat, cégvezetőket, hogy a témában szerzett tapasztalataikat, történeteiket küldjék el a számunkra!
Lapunkat is megkeresték az ügyben aggódó kivitelezők. A problémájukat egyszerű felismerni, ám megoldani már korántsem, hiszen akik mondjuk hónapokkal előre, részletes, precíz árazásra épített ajánlatukkal leszerződtek egy munkára, mostanra azon törik a fejüket, miképpen kerüljék el az áremelkedés nyomán rájuk váró veszteséget, vagy hogyan hozzák ki legalább nullára az egyenleget.
– Noha a kivitelezéseket veszteségbe fordító áremelkedéseket a kivitelező szemszögéből nézve vis maior, vagyis előre nem látható és elháríthatatlan hatások okozzák, ez jogilag nem teszi lehetővé, hogy a vállalkozó erre hivatkozva módosítsa a szerződését vagy bújjon ki a kötelezettségei alól – mondta el lapunknak dr. Dobos István, építési joggal kapcsolatos ügyekre specializálódott ügyvéd. Mint mondta, egy megállapodás megváltoztatásához mindkét szerződő fél egybehangzó szándékára van szükség, a sarokba szorult kivitelezőknek tehát első körben meg kell próbálkozniuk megegyezésre jutniuk a megbízójukkal. Ha ez nem vezet sikerre, a bíróságtól lehet kérni a szerződés módosítását a körülmények jelentős mértékű megváltozására hivatkozva. Ez ugyanakkor már peres ügy, és túl azon, hogy a kimenetele bizonytalan, rendszerint hosszú időre el is húzódik – sokkal tovább tarthat, mint maga az építkezés. Nem véletlen, hogy alig-alig indítanak ilyen pert a bíróságokon.
Nyilvánvaló, hogy ha valamilyen megoldás nem születik ennek a problémacsomónak a kibogozására – átvágására – az komoly bajokhoz, tömeges cégcsődökhöz, félbemaradt építkezésekhez és pénzükből kifogyó megrendelőkhöz, magyarán káoszhoz vezethet.
Jön az exporttilalom
A drasztikus drágulások miatt a Kormány úgy határozott, hogy bizonyos termékkörre októbertől kiviteli korlátozást rendel el azért, hogy a nélkülözhetetlen alapanyagokból megfelelő mennyiség álljon a hazai vásárlók rendelkezésére. Az MTI tudósítása szerint Orbán Viktor kijelentette: részben azért „szaladtak el” az építőipari anyagok árai néhány termék esetében, mert megnőtt az országból kivitt mennyiség. Megjegyezte: a korlátozást először be kell jelenteni Brüsszelben, az Európai Uniónak azt engedélyeznie kell, a notifikáció négy hónapig tart. Addig a kivitel esetében kötelező bejelentést és állami elővásárlási jogot vezetnek be, „megpróbáljuk Magyarországon tartani az építkezések szempontjából kulcsfontosságú anyagokat” – mondta a kormányfő. A kormányfő azt is bejelentette: az áremelkedések megfékezéséért néhány építőanyag esetében extraprofitadót fognak bevezetni. Mint mondta, ezt a kavicsnál és a sódernél mindenképpen megteszik, de más termékeknél is megnézik a lehetőségét.
A probléma az EU és a tagállamok szintjén egyaránt jelen van. Az építőanyag-gyártóknak az alapanyagok drágulása mellett a hiányuk okozza a legnagyobb fejfájást, emiatt veszélybe került egyes termékek előállítása. A legfontosabb nyersanyagok ára a közelmúltban jelentősen megugrott köszönhetően a járvány után egyszerre startoló gazdaságok keltette hatalmas kereslet miatt. Tagállami szinten többféle kezelési mechanizmus is felmerült, többek között: Olaszországban kezdeményezték állami támogatás biztosítását az építőipar meggyengült szereplőinek, Németországban terítéken van az uniós exporttilalom kezdeményezése, míg Franciaország enyhítette az állami szféra építési szerződéseire vonatkozó rendelkezéseket.
A vegyes reakciók között szerepet kapott a versenyjog eszköztára is, amely természetesen nem véletlen. Az ilyen és ehhez hasonló ellátási szűkületek ugyanis egyfajta piaci erő koncentrációt, illetve a megmaradó kapacitások esetében akár domináns helyzetet is eredményezhetnek, amelynek vizsgálata a versenyhatóságok klasszikus feladatai közé tartozik. Ennek megfelelően a hazai reakciók között is megtalálhatjuk a Gazdasági Versenyhivatal kibővített jogkörét az építőipari ágazati problémák megfékezéséhez – a hatóság külön vizsgálói csoportot hozott létre a „túlzóan magas alapanyagár emelkedés okainak vizsgálatára”.
Az ellátási nehézségek azonban nemcsak a keresleti, hanem általánosságban a kínálati oldal életét is éppúgy megnehezíthethetik, hiszen számos beszerző vagy viszonteladó ilyen esetben egyszerűen nem jut megfelelő forráshoz, így képtelenek lehetnek kiszolgálni a meglévő igényeket. Ilyen helyzetekben közgazdasági axiómaként adódik, hogy a kereslet-kínálat egyensúlyának felborulása áremelkedést fog generálni a piaci szereplők bármilyen rossz szándékának hiányában is. Másként fogalmazva tehát, könnyen előfordulhat, hogy az első ránézésre túlzottan magasnak tűnő árak valójában éppen a természetes gazdasági folyamatok eredményei, és nem valamilyen versenykorlátozásra vezethetők vissza
A villanyszerelés területére is begyűrűzött
Mi is megkérdeztük a lapunk olvasóit, hogy tapasztalataik szerint a villanyszerelési anyagok árai hogyan változtak az elmúlt hetekben, hónapokban? A válaszadók 92%-a érzékelte a napi anyagbeszerzések során az általános építőipari drágulást a villamossági területen, amit áremeléssel szükséges kompenzálni, azaz a megrendelőkre hárítani.
„A kábelárak 60%-ot nőttek, de már az is jónak számít, ha kapok anyagot. Akadoznak a szállítások is, fogynak a készletek” – válaszolta egy olvasónk az építőipari drágulás kapcsán szerzett tapasztalatokat firtató kérdésünkre. „Az hagyján, hogy drágul minden, de amit eddig 2-3 hétre tudtak szállítani, azt most 6 vagy több hét” – véli egy másik villanyszerelő.
„A villanyszerelési boltban csak annyit mondtak, hogy most ennyi a vezeték ára – naponta változik.” A lehetséges megoldást egy másik hozzászóló úgy fogalmazta meg: „ajánlataimban az anyagárhoz oda kell írnom, hogy tájékoztató jellegű.”
Lapunk arra kéri az épületvillamossági kivitelezéssel foglalkozó olvasóit, hogy írják meg az elszálló árakkal kapcsolatos tapasztalataikat, esetleges nehézségeiket a szerződéseik kapcsán. Úgy gondoljuk, ha sikerül minél több, akár kudarcos, akár sikeres történetet bemutatnunk, annak az egész ágazat a hasznát láthatja! Kérjük, ragadjanak billentyűzetet, és hozzászólásban írják meg, Önöket hogyan érinti a kialakult helyzet, vagy küldjenek számunkra levelet!
Tőzsdei boom és hiány
Az Amerikai Egyesült Államokban jegyzett NASDAQ részvénytőzsdén egy évvel ezelőtt 2020. július elsején 2748 dolláros áron cserélt gazdát a réz, cikkünk írásakor 4289 dolláron folyt a kereskedés, de kevéssel korábban ennél 500 dollárral magasabban is születtek kötések. Ugyanez az áremelkedés jellemezte az egyéb fémek, például az acél és az alumínium árfolyamát, de ugyancsak az egekbe emelkedett a fűrészáru árfolyama is, valamint jelentősen megdrágultak a csőgyártásban használt műanyagok, a szigetelőanyagok, és tulajdonképpen minden, bezárólag a raklapokkal és az áruk csomagolóanyagával.
Az áremelkedés háttere összetett. Egyrészt a járvány hatásait mérsékelendő, a világ jegybankjai pénzpumpával igyekeznek megtámogatni a gazdaságot, ami önmagában inflációt gerjeszt, ehhez járul hozzá az állami beruházási programok által generált kereslet, ami viszont pont a járvány miatt visszaesett termelőkapacitással találkozva felfelé tartó árspirált indít. Mindezt csak tetézi a tengeri szállítás megdrágulása. A konténerárak a korábbi háromszorosára emelkedtek, de így sincs belőlük elég, a dél-kínai kikötőkben pedig a járványügyi intézkedések miatt csak jelentős csúszásokkal folyik a hajóforgalom.
