A megújuló energiaforrások területén az egyik legnagyobb fejlődési potenciál a tengeri, mélyvízi szélerőműparkok fejlesztésében van. Egy új tanulmány szerint ezek, a partoktól több száz kilométerre lévő erőművek minden jelenlegi és jövőbeni energiaigényt képesek lennének kielégíteni, feltéve, ha megfelelően hasznosítják ezt a hatalmas energiát.
A Stanford egyetem Carnegie tudományos intézetének egy nemrégiben publikált tanulmánya szerint a mélytengeri szélerőművek háromszor-ötször több energiát képesek termelni, mnt szárazföldi társaik, ami a nagyobb és tartósabb szélsebességnek köszönhető. Egy relatíve kisméretű, nagyjából 70 ezer négyzetkilométer kiterjedésű ilyen farm annyi elektromos áramot képes termelni, amely az Egyesült Államok energiaellátását tíz évig fedezné – véli a tanulmány készítői.
A szélenergia termelésben az egyik legfontosabb faktor az atmoszféra magasabb rétegeiből a felszín felé áramló légtömegek mozgása, ennek ereje és sebessége. A kutatók úgy találták, hogy ez a légmozgás a szárazföld felett a különböző geológiai formák és az épített tereptárgyak miatt lassabb, mint a nyílt tengereken.
Ez a korlátozó hatás kevésbé érvényesül a nyílt vizeken létesített szélfarmok esetében, ahol ráadásul az óceán hatalmas mennyiségű hőenergiát szabadít fel, különösen télen. A kevés akadály miatt ezek a légmozgások az óecánokon sokkal intenzívebbek, ennél fogva sokkal hatékonyabban lehet előállítani jóval nagyobb mennyiségű elektromos áramot. A tanulmány szerint a nyílt vízi szélerőművek nem lassítják le ezt a légmozgást jelentős mértékben – idézi a tanulmányt az Oilprice.com.
Az elemzés szerzői megjegyzik, hogy ezek az eredmények egyelőre spekulatív jellegűek, mivel a mélytengeri szélerőművek fejlesztése – különös tekintettel az úszó, azaz a tengerfenékhez nem rögzített szélparkokra – még korai stádiumban jár. A technológia jelenlegi legnagyobb korlátja éppen az, hogy miként lehet a szélerőművek által megtermelt energiát a szárazföldre juttatni elektromos vezetékek nélkül.
Európában több kísérleti projekt is az utolsó fázisánál tart. Ilyen például a skóciai Hywind-projekt, amely öt turbinából áll Skócia partjaitól 25 kilométerre és 30 megawattnyi energia előállítására képes. A projekt egyik finanszírozója a norvég állami olajcég, a Statoil, amely azt reméli, hogy ezzel sikerül igazolni a mélytengeri szélenergia-termelés létjogosultságát. A beruházás 2017 végére készül el és teljes kapacitással 20 ezer háztartás energiaszükségletét elégítheti majd ki.
A Statoil egy másik mélytengeri szélerőmű projektben is érdekelt a brit SSE-vel közösen. A partoktól 125 és 195 kilométerre lévő Dogger Banknál épülő szélpark három különálló egységből áll majd és összesen 1,2 gigawatt energiát termel, ha elkészül.
A tengeren, de a partok közelében épült szélerőműveknek már most komoly szerepük van az európai energiatermelésben, de érdekes módon az Egyesült Államokban még gyerekcipőben jár ez az iparág. Európában jelenleg mintegy 3600 partközeli szélturbina működik, összesen 12,6 gigawatt kapacitással, ezzel szemben Amerikában csak néhány többségében fejlesztési fázisban lévő ilyen projekt fut.
A Zion Market Research adatai szerint a globális tengeri szélerőmű iparág értéke 20,3 milliárd dollár volt 2016-ban, de 2022-re várhatóan 57,2 milliárd dollárra nő. Az ilyen farmok létesítésének költségei ráadásul folyamatosan csökkennek – az elmúlt öt évben mintegy 32 százalékkal – ami tovább növelheti a beruházások számát.
A növekedés motorja ugyanakkor nem Európa, vagy az Egyesült Államok lesz, hanem Kína, amely a tengeri szélenergia kapacitás megnégyszerezését tervezi 2020-ig. Ennek ellenére a partokhoz közeli szélenergia-termelésben az Egyesült Államok számára is nagy lehetőségek rejlenek: becslések szerint a készülő projektek teljes kapacitáson 1600 gigawatt elektromos áramot állíthatnak elő.
