Bitcoinbányászás napenergiával? – Nem rossz, de a negatív áramár mindent visz

Share Button

A Bitcoin és más kriptopénzek hatalmas üzletet jelentenek, amelyek összesített globális piaci kapitalizációja nemrég meghaladta a 170 milliárd dollárt a Coin Market Cap adatai szerint. Ebből egyedül a Bitcoin 70 milliárd dolláros értéket ért el, a nyolc évvel ezelőtti nulláról indulva. A bitcoinbányászat tehát rendkívül nyereséges üzleti modell lehet, azonban jelentős problémát okozhat, hogy bányászatához jókora mennyiségű villamos energia szükséges – ez pedig akár az egész koncepció sikerét alááshatja, amennyiben nem sikerül megnyugtató megoldást találni. Ilyen jó megoldást kínálhat a napenergia, de éppen a megújuló energiaforrások terjedésének köszönhetően például az Egyesült Államokban egyre gyakrabban negatív áron is beszerezhető a bányászáshoz szükséges hálózati áram.

 A bitcoinbányászat eredetileg egy átlagos számítógépen is folytatható tevékenységként indult, azonban gyorsan átalakult egy olyan, nagyobb léptékű üggyé, amely speciális chipeket és nagy mennyiségű, mind több és több villamos energiát igényel, ahogyan mind több és több ember ás ezen virtuális arany után. Egy korábbi kalkuláció szerint
a bitcoinbányászat energiaigénye 2020-ban már megegyezik majd Dánia teljes fogyasztásával.

A bitcoinbányászat nyereségességét minden más tényezőnél jobban befolyásolja a folyamathoz használt villamos energia ára. Azoknak tehát, akik hosszabb távon is lehetőséget látnak a kriptopénzekben, foglalkozniuk kell az áramellátás kérdésével is. A problémára egy másik gyorsan fejlődő terület, a megújuló energiaforrások alkalmazásai jó alternatív megoldást nyújthatnak. A bitcoinbányászás környzetbarát energiaforrás alkalmazásával is megvalósítható, amire az egyik, ha nem a legjobb, legprofitábilisabb és környezetbarátabb megoldást a napenergia kínálja. Ezzel együtt a bitcoinbányászat áramigényének megújuló energiaforrásokkal történő fedezése egyelőre nem gyakori; a hírek szerint Izlandon ugyan már alkalmazzák az olcsó geotermikus energiát erre a célra, ezen energiaforrás elérhetősége azonban földrajzilag meglehetősen behatárolt, sokkal inkább, mint a napenergiáé, amely gyakorlatilag a Föld bármely pontján elérhető.

Greentechmedia publicistája, Tam Hunt utánajárt ennek a tulajdonképpen kézenfekvő lehetőségnek, és – a hangsúlyozottan egyesült államokbeli körülményekre vonatkozó kalkulációi révén – arra a következtetésre jutott, hogy a napenergiával üzemeltetett bitcoinbányászat magas nyereségesség mellett működhet, a befektetés pedig már 1-2 éven belül megtérülhet. Ezt követően pedig további 25 évig vagy tovább termelheti zavartalanul, és csaknem folyamatosan zéró költségszint mellett a bevételt – eltekintve a bányászatra használt számítógépek időszakos frissítési igényétől. A kapcsolódó adminisztrációs terhek nem jelentősek, legalább is az Egyesült Államokban, ahol például Texasban engedélyeztetés nélkül telepíthető hasonló méretű naperőmű. Bár a hálózati villamos energia felhasználásával nagyobb árbevétel érhető el, de a napelemes megoldás hálózatfüggetlensége azt jelenti, hogy szinte bárhol telepíthető.

Egy konzervatív kalkuláció

A bitcoinbányászat energiaigényeinek napelemekkel való előállítása kedvező adottságú területeken a fotovoltaikus panelekkel termelt villamos energia ára olcsóbb lehet a hálózati áramnál is – írja a szerző az alapvetően egyesült államokbeli viszonyokból kiinduló eszmefuttatában. Számításai szerint egy 1 MW névleges teljesítményű szolár projekt a mintegy 25 éves élettartama alatt átlagosan mintegy 5 cent/kilowattóra költségen termelhet áramot, ami jelentősen elmarad a körülbelül 10 centes kaliforniai hálózati tarifától. A szerző az alábbi táblázatban összesítette az amortizációt is figyelembe vevő számításait. Amint látható, 2500 dollár/bitcoin értékkel számol, ami jelentősen elmarad a jelenlegi árfolyamtól. A tábla jobb oldali oszlopában az 1 évre számított tételek láthatóak, kivéve a két legalsó sort, amelyek a 20 év alatt várható netó bevételt, illetve a nettó jelenértéket mutatják. A lent vázolt modell az esetleg elérhető negatív villamos energia árakkal (lásd lent) nem is számol, a rendszer anélkül is nagyon kedvező, amihez képest az esetleges negatív árak már csak a habot jelentik a tortán.

A szerző konzervatív modellt alkalmaz a számításokra, vagyis az árfolyam és a bányászás aktuális nehézségi foka között ténylegesen tapasztalható szoros korrelációnál gyengébb összefüggéssel számol. Magyarán, a 2500 dolláros árfolyam mellett a jelenlegi, magasabb árfolyamhoz kapcsolódó nehézségi fokkal számol, miközben valószínűsíthető, hogy abban az esetben, ha az árfolyam a jelenlegi szintről 2500 dollárig csökkenne, az a bányászás nehézségi fokának visszaesésével járna együtt – vagyis az 1 MW-os bányász farm a táblázatban feltüntetett 789 darabnál valószínűleg jóval több bitcoint tudna előállítani.

A szolár panelek elvileg hálózati kapcsolódás nélkül – úgynevezett sziget-üzemben – is lehetővé tehetik a bitcoinbányászatot, amihez már energiatárolási lehetőségek is rendelkezésre állnak. De mi van akkor, ha a Bitcoin árfolyama hirtelen teljesen összeomlik, és egy csapásra megszünteti a bányászás nyereségességét? Az elmúlt évek alapján ennek esélye ugyan csekély (a 2009-es indulás óta a Bitcoin piaci kapitalizációja 68 milliárd dollár körüli szintre emelkedett), ám óvatosságból érdemes ezt a lehetőséget is számbavenni. Az Egyesült Államokban életképes megoldást jelenthet az alternatív jövedelemtermelésre, ha a telepített napelemeket a hálózatra is csatlakoztatjuk, és a szolgáltatóval áramátvételi szerződést kötünk, így ráadásul adókedvezményben is részesülhet a bitcoinbányász – legalábbis az Egyesült Államokban. A csatlakozás azonban a tngerentúlon is költségekkel jár, ráadásul egy tenderfolyamatban is részt kell venni, amelynek pozitív kimenetele nem garantálható.
Bitcoinbányászás napenergiával? - Nem rossz, de a negatív áramár mindent visz

Katt a nagyobb tábláért!
Forrás: Tam Hunt

A szerző arra is rávilágít, annak lehetősége is adott, hogy extrém alacsony, sőt, akár negatív áron vételezzünk hálózati villamos energiát, ami értelemszerűen tovább javíthatja a bányászat profitabilitását. Az Egyesült Államok bizonyos államaiban ugyanis a szolgáltatók olykor már fizetnek a vállalkozásoknak azért, hogy vegyék át a túltermelésnek minősülő hálózati áramot.

A negatív árazási forgatókönyv úgy alakulhat ki, hogy miután bizonyos időszakokban a hálózatra egyszerre túlságosan nagy mennyiségű villamos energia érkezne be, ennek megakadályozására az üzemeltető vagy visszaszabályozza/lekapcsolja bizonyos erőműveit, vagy a pénzügyi piacokon kialakuló negatív hozamokhoz hasonlóan fizet az ügyfélnek azért, hogy átvegye a felesleges mennyiséget – így az erőművek korlátozását is el tudja kerülni. A negatív árazás számos faktor hatására kialakulhat, leginkább azonban a megújuló energiaforrások – nap- és szélenergia – fokozódó termelése váltja ki. Amikor a napenergia termelése csúcsrajár, a hálózati áram iránti igény csökken.

Miközben a napelemek gyorsan terjednek, az így termelt villamos energia mennyisége is élesen emelkedik, ugyanakkor az egyéb, hálózati áramtermelő kapacitásokat nem tudják ehhez hasonló mértékben visszaszabályozni. Részben azért is, mert bizonyos mennyiségű zsinóráramra állandóan szükség van, amit azonban az ingadozóan rendelkezésre álló napenergiából egyelőre nem lehet előállítani. Az eredmény: jelentős, piaci áron nem értékesíthető “áramfölösleg” jön létre. Mivel pedig egyre több szövetségi állam szán egyre nagyobb szerepet a megújuló energiaforrásoknak, ezért szinte borítékolható, hogy egyre gyakrabban és egyre hosszabban köszöntenek be negatív árazási időszakok a következő években – azzal együtt is, hogy a szolgáltatók a hálózat fejlesztéseivel, például energiatároló megoldások telepítésével igyekeznek javítani a rendszer szabályozhatóságát.

A bitcoinbányászat

A hálózat tagjai, azon túl, hogy újakat is hoznak létre, folyamatosan küldenek egymásnak bitcoint, mintha bankunkon keresztül utalásokat végeznénk. Viszont, hogy ezek a tranzakciók követhetőek maradjanak, valamilyen módon nyilvántartásba kell venni a bitcoinok vándorlását. A tranzakciók történetét egy úgynevezett blokkláncba gyűjtik, ami segítségével követhető marad az érmék mozgása. A bányászok feladata jóváhagyni ezeket a tranzakciókat és beírni őket a főkönyvbe. Ez a főkönyv gyakorlatilag egy adatbázis, blokkok egymáshoz kapcsolt hosszú sora, a blokklánc. Ennek nagy előnye, hogy a blokkláncban végrehajtott tranzakciókat bárki, bármikor vissza tudja keresni. Amikor valakinek el akarunk küldeni egy bitcoint, akkor a blokklánc végére egy újabb blokk kerül, így a hálózat össze tagja rendelkezni fog a tranzakciók folyamatosan frissülő, teljes történetével, így a bitcoinok mozgását mindenki figyelemmel kísérheti.

Ezek a bányászok – azon kívül, hogy a tranzakciókat adminisztrálják – egy speciális, kriptográfiailag nehéz algoritmust, “rejtvényt” oldanak meg. Az algoritmikus rejtvény megoldása jelentős számítástechnikai kapacitást igényel, melynek akár jelentős költsége is lehet, mind a harvert, mind pedig az áramfogyasztást tekintve. Akik sikeresen oldják meg az algoritmikus rejtvényt és helyes blokkokat állítanak elő, azokat a rendszer megfelelő jutalommal kompenzálja (például bitcoinban vagy etherben). A teljes kooperációs algoritmus körökre oszlik, minden egyes körben bányász csomópontok ezrei versenyeznek azon, hogy előállítsák a következő blokkot és megoldják az algoritmikus rejtvényt. Általában azonban csak az kapja meg a jutalmat, aki előszór valósítja meg mindezt. Ilyen értelemben a bányászok egymással versenyeznek a helyes blokk előállításáért és a jutalom megszerzéséért.

Forrás: portfolio.hu