Zuhanó megújulóenergia-árak, új uniós energetikai stratégia, átalakuló világpiac – gyorsuló változásokat látunk az energetikában. Az Orbán-kormány viszont továbbra is egyoldalúan Paksra tesz, ahol problémaként jelentkezik a kiégett fűtőanyagok elhelyezése.
Egyre több információ kerül napvilágra az EU új energetikai stratégiai csomagjáról, amely fontos változásokat helyez kilátásba. Kemény viták várhatók róla, és elfogadásáig még minden bizonnyal módosulni fog, de az alapelemek várhatóan megmaradnak. A rendkívül bonyolult és összetett tervezet alapvető célja az európai áramellátás egyenletes biztonságának biztosítása, valamint az árak féken tartása a versenypiac erősítése révén.
Három fő területen foglalhatók össze a konkrét intézkedések. Az első az energiahatékonyság növelése egyrészt a termelési technológiák fejlesztése nyomán, másrészt a felhasználás takarékosabbá tételével. Ez az igazi rezsicsökkentés útja, nem pedig a mesterséges árszabályozás, amelynek a mozgásterét Brüsszel minimálisra akarja csökkenteni. A cél az, hogy a termelő és forgalmazó cégek versenyével szorítsák le az árakat és ezt ne fékezhessék hatósági árak. Ez utóbbiak lehetőségét nem zárja ki a tervezet, de csak korlátozott körben, például szociálisan rászorulók számára teszi lehetővé.
Olyan általános érvényű állami beavatkozás, mint az itteni fideszes gyakorlat, tiltva lesz, hogy ne élhessenek vissza vele a kormányok. Nem véletlen, hogy Orbánék élesen bírálják a tervezetet, a rezsicsökkentés elleni támadással vádolva Brüsszelt, pedig éppen az ellenkezője az igaz: ha az uniós stratégia megvalósul, az valódi rezsicsökkenést hozhat minden uniós polgár számára. A tervezet második fő témája pont a fogyasztói érdekek jobb érvényesítése és védelme, az ahhoz szükséges feltételek erősítése a termelési és ellátási monopóliumok kizárásától kezdve az egyoldalú piaci beavatkozási lehetőségek kiszűrésén át a fogyasztói jogok erősítéséig.
Fontos eleme ennek a források diverzifikálása és az egységes energetikai rendszer fejlesztése: az anyag a hagyományos hordozókkal és a megújuló forrásokkal egyaránt számol, az utóbbiak térnyerésével kiemelten foglalkozik. Ez a harmadik fontos témakör, amely a fenntartható fejlődést szolgáló energiaforrások jobb kihasználásának éllovasává kívánja tenni az EU-t. Ezt a szerepet eddig is betöltötte, de az utóbbi két-három évben a gyors bővülési folyamat megtorpant, köszönhetően a kapacitásegyenlőtlenségi gondoknak egyes országokban. A németeknél például hatalmas támogatást adnak a szél- és napenergetikai fejlesztéseknek, ami helyenként és nyaranta túlkínálatot okoz és az áramhálózatot is megterheli.
Fontos tehát a kiegyensúlyozott fejlesztés és új technológiai módszerek kidolgozása. Az unió mindkettőt támogatni akarja: egyrészt olcsóbbá tenni az energiatermelést, másrészt az áramtárolás valamilyen formájára megoldásokat találni, mivel ez a megújulók folyamatos működésének legnagyobb problémája. Mindezekkel párhuzamban fokozatosan csökkenteni akarják az állami és uniós ártámogatások mértékét, távlati célként elérve, hogy azok megszűnhessenek.
Ez egyáltalán nem futurisztikus elképzelés, mert a legújabb technológiák alkalmazása óriási áresést hoz. Kitűnő példa erre a Hollandiában most épülő tengeri szélerőmű, amely ötven euró körül képes egy megawattnyi áramot termelni, ami kevesebb mint fele a jelenlegi átlagos európai szélerőművi árnak, így már támogatásra is alig van szüksége. A naperőműveknél hasonló a fejlődés, az utóbbi két évben az új beruházások előállítási átlagárai 25 százalékkal alacsonyabbak a korábbiakénál. A technológiai fejlődés tehát gyorsul, és ha ez a trend folytatódik, egy évtized múlva a megújuló energetikai beruházások árai és megtérülése kedvezőbb lehet a hagyományos hordozókénál.
A biztató trendekről az Orbán-kormány mintha tudomást sem venne. Továbbra is Paksra teszi a legnagyobb tétet, holott ez még a saját maga által fizetett tanulmány szerint is rendkívül drága megoldás: 55-60 eurós megawattonkénti előállítási árral kalkulálnak, aminél a legkorszerűbb megújulóenergia-hasznosítási módok máris olcsóbbak, és mi lesz még tíz év múlva, amikor Paks II. állítólag működni kezd? Arról a nemrég elhangzott hírről nem is beszélve, hogy a kormány állításait cáfolva egy orosz atomenergiai vezető kijelentette, hogy többé nem vesznek vissza külföldről még újrahasznosításra sem kiégett fűtőanyagot.
Ez jelentősen módosíthatja a paksi beruházás költségvetését, mert abban egyelőre nem szerepel az elhasznált fűtőelemek tárolásának költsége, csak más nukleáris szennyezőanyagoké. Márpedig az igazán nagy tétel azoknak az intenzíven sugárzó korongocskáknak évszázadokra szóló biztonságos elhelyezése, amelyek használat után kikerülnek az erőműből. Emlékezzünk vissza, hogy a bő évtizede történt paksi baleset nyomán hosszú évekig tartott a sérült tartályokból a fűtőelemek kiemelése, amelyeket aztán nagy titokban vittek ki Oroszországba.
A költségek becslések szerint 200-300 milliárd forintra rúgtak, egy biztonságosnak mondható és 40-50 évig elegendő kapacitású tároló hazai megépítése szakértők szerint még ennél is sokkal többe, nagyjából – mai árakon számolva – ezermilliárd forintba kerülhet. Ezzel is kalkulálva a két új blokk teljes beruházási költségei valóban elérhetik a független szakértők által emlegetett 8-10 ezer milliárd forintot. Mitől is lesz olcsó a paksi áram? Tényleg ez és így kell nekünk?
Forrás: 168ora.hu
