Egy hvg.hu birtokába került levélben figyelmeztette Mártha Imre volt MVM-vezér Süli János paksi bővítésért felelős tárca nélküli minisztert, hogy változtasson az atomerőmű-projekten, mert szerinte most van itt az utolsó lélektani pillanat, amikor ezeken még módosítani lehet. Ellenkező esetben a hibás döntések költsége akkora lesz, hogy azt a következő két generáció is nyögni fogja.
A felelősen gondolkodó szakemberek szeretnék, hogy ne úgy vonulj be a történelembe, mint a modern kori „Paks-Nagymarosi” Miniszter. A „nem én rendeltem – én csak megpróbálom felépíteni” jellegű önfelmentés soha nem a mi stílusunk volt. Vállald fel a szakmai problémákat, és jelezd a Kormánynak
– ezt írta Süli Jánosnak, a Paksi Atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszternek Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek volt vezérigazgatója egy négyoldalas, jól szerkesztett és a hvg.hu birtokába jutott levélben, amely szerint Mártha a régi ismeretségükre és „bajtársi” kapcsolatukra hivatkozva – az MVM-vezér nevezte ki Sülit az atomerőmű élére 2009-ben – küldte el szakmai véleményét a Paks II. beruházásról.
A „Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Jani!” megszólítás után, a volt MVM-vezér szinte azonnal a tárgyra tér, azt hangsúlyozza, hogy ő semmilyen módon nem kíván közreműködni a projektben, az a célja, hogy „egy őszinte, kozmetikázás nélküli technokrata összefoglalót” adjon, „olyat, amilyet nem biztos, hogy manapság így tömörítve, kendőzetlenül” a miniszter elé tárnának. Majd pontokba szedve felsorolja, hogy szerinte melyek a beruházással kapcsolatos legégetőbb problémák:
1. A magyar–orosz szerződések
A paksi hitelszerződés magyar oldalról fércmunka, silány, nem a magyar érdekeket tartja szem előtt, ami az engedélyeztetésnél is megbosszulja majd magát – áll Mártha levelében. A volt MVM–vezér úgy fogalmaz, a miniszter irodájában „jelenleg lévő szerződéskupac egy orosz diktátum lett”, és Süli János csapata vért izzad, hogy „vállalhatóan manőverezzen a szerződéses keretek között, de egyre jobban látszik, hogy lehetetlen, így a projekt jogi, műszaki értelemben összeomlik”. Mártha Imre szerint a helyzet kezelése Süli János felelőssége.
2. Engedélyeztetés
Az oroszok – Mártha Imre szerint – képtelenek európai uniós jogi környezetben atomerőművet engedélyeztetni, és az ehhez szükséges dokumentációt, terveket elkészíteni. A gyenge szerződés itt is megbosszulja magát: több tízmilliárd forinttal nőnek a költségek.
3. Gyártási szabványok
A beszállító orosz cég, a Roszatom nemcsak az engedélyeztetésben, a gyártásban sem tudja majd az uniós szabványokat – „drága és extra erőfeszítések nélkül” – betartani. Mártha Imre levelében úgy fogalmaz,
mit kezdjünk egy mutatós, ámde orosz szabványok szerint felépített atomerőművel, amit itthon az EU-ban nem lehet majd jogszerűen üzemeltetni? Kilépünk az EU-ból, hogy be lehessen kapcsolni?
4. Magyar közvélemény, lakossági, társadalmi támogatottság
Az energetikai szakember szerint óriási a szakadék Paks I. és Paks II. társadalmi támogatottsága között,
bármilyen kis szikra elegendő ahhoz, hogy egy hangulathullám elsodorja a beruházást. Minél később következne be ilyen, annál nagyobb lenne a Bős–Nagymaros-jellegű kár és veszteség.
5. Gazdaságosság
A 2012–2014-es piaci elemzések már nem irányadóak, a Paks II. által termelt áram költsége magasabb lesz a tervezettnél, ezért újra kell számolni az üzleti tervet.
Mártha Imre arról is ír, hogy a jelenlegi erőmű legalább 60 évig biztonságosan üzemben tartható, „Paks I. üzemidejét a 2040-es évekig ki lehet tolni”, és ezt a minimális befektetést igénylő, „aranyesőt” jelentő üzemidő-többletet nem kihasználni több mint gondatlanság lenne”. Viszont, ha együtt működik a két erőmű, akkor az így létrejövő többletet lehetetlen volna eladni az árampiacon. A szakember hozzáteszi, arra gondolni sem mer, hogy „valaki azért akarná leállítani Paks I.-t, hogy Paks II. korábban beférjen a villamosenergia-rendszerbe, hiszen az hazaárulás lenne”.
Probléma az is, hogy nincs elég képzett szakember sem Magyarországon, sem a Roszatomnál, „ami az építkezést, párhuzamos üzemeltetést tovább drágítja”. Ráadásul szerinte a párhuzamos üzemeltetés kapcsán megtévesztő az új erőmű szabályozhatóságára hivatkozni,
ez olyan, mint az új 435 lóerős MTZ traktorral Forma–1-es versenybe nevezni.
Gond, hogy nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű víz a Dunában Paksnál, ezért „azonnal át kell terveztetni a Paks II.-terveket”, még mielőtt „egy újabb Duna-kör jellegű környezetvédelmi mozgalom” indul el – figyelmeztet Mártha Imre. Egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy a megújuló villamos energia termelését nem szabad a paksi beruházással szembeállítani, mert „10-15 éven belül a megújuló termelés több szezonban és napszakban ki fogja szorítani a rendszerből Paks II.-t”.
Írását úgy összegzi, hogy
a Paks II. projektet becsukott szemmel folytatni a jelenlegi műszaki, pénzügyi tervek alapján, az aláírt orosz–magyar szerződések keretében, társadalmi támogatás hiányában szakmai dilettantizmus lenne.
Ezért javaslatai a következőek:
- vissza kell menni az uniós intézményekhez, és át kell alakítani a vállalásokat, mind az építkezés, mind az üzemeltetési időszakra vonatkozóan,
- a Paks II.-ben lévő adminisztrációs vízfejet sürgősen racionalizálni kell, mert a következő 8-10 év alatt vállalhatatlan költségtúllépést okoz,
- a szerződést újra kell tárgyalni,
- el kell érni, hogy a lényeges berendezéseket az oroszok az EU-szabvány szerint tervezzék,
- rendre közzé kellene tenni a Paks II.-re vonatkozó friss közvélemény-kutatásokat,
- haladéktalanul vizsgálni kell Paks I. további üzemidő hosszabbítását: csak akkor és úgy épüljön meg az új erőmű, és akkor állítsák üzembe, amikor Paks I. blokkjainak legalább felét már leállították,
- nem kellene aláírni a kivitelezési, építkezési számlákat,
- a műszaki terveket EU-szabványok szerint át kell dolgozni,
- az üzembe helyezést a 2040-es évekre kell időzíteni, amikor Paks I. hasznos üzemideje lejár, gondosan elkerülve ezzel a két erőmű párhuzamos üzemét,
- az üzleti tervet az új költségekre, friss piaci adatokra, a megújuló energiaforrások terjedésére tekintettel át kell dolgozni.
- Mártha Imre levelében arra kéri a tárca nélküli minisztert, hogy fontolja meg szigorúan szakmai jellegű aggodalmait.
Süketek párbeszéde?
Kerestük a volt MVM-vezetőt, Mártha Imre azt mondta, valóban ő írta a levelet, és reméli, annak lesz foganatja. Emlékeztetett, 10 éve folyik a paksi bővítés előkészítése, „most érkezett el az a lélektani pillanat, amikor még lehet változtatni, amint megindul a betonozás, a gödörásás, már nem lehet”. Ezért írt most a miniszternek.
Úgy véli, azokkal a problémákkal, amelyeket levelében felsorolt, minden bizonnyal Süli János is tisztában van. Ő csak szerette volna megkönnyíteni a dolgát azzal, hogy felhívja erre a figyelmét.
Naiv vagyok, azt gondolom, minden szakmai vita előrébb viszi a dolgot. Lehet velem egyetérteni vagy nem egyet érteni, de legalább beszéljünk a paksi bővítésről
– mondta.
Mártha Imre 2002-től több mint nyolc évig töltött be vezetői pozíciókat a Magyar Villamos Művek Zrt.-nél, 2009-ben ő nevezte ki a Paksi Atomerőmű élére Süli Jánost, aki 1985-től 2011-ig dolgozott az erőműben, és akiből tárca nélküli miniszter lett 2017 tavaszán. A levelet Mártha november 5-én küldte el Sülinek, aki másnap telefonon fel is hívta, és baráti beszélgetést folytattak. Hogy pontosan miben maradtak, nem tudni. Kerestük a paksi beruházásért felelős tárca nélküli minisztert, aki egy mondatban reagált. „Személyes hangvételű, baráti levélnek tartom az üzenetet”.
Forrás: hvg.hu
