Felgyorsítaná és megnövelné az Európai Bizottság a megújuló energia arányát a közösség országaiban. Magyarország egyelőre a jelenlegi ütemet is képtelen követni.
Az eredeti uniós célkitűzés 13 százalékos megújulóenergia-részarányt írt elő Magyarország számára 2020-ig. A magyar kormány ezt az értéket önként 14,65 százalékra emelte a Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervben – tájékoztatta a Népszavát a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A növelés lehetne örömteli is, a 2020-ra vonatkozó (EU-szintű) uniós elvárás ugyanakkor 20 százalékos zöldenergia-arányt tartalmaz, vagyis mi még ezzel az „emelt” értékel is a visszahúzók közé tartozunk.
Az Eurostat adatbázisa szerint 2015-ben a megújuló részarány az eredetileg arra az évre kitűzött 8,3 százalékot jelentősen meghaladva 14,5 százalékot ért el. Ezzel Magyarország már két éve felülmúlta a számára kötelező célt, és gyors ütemben halad önkéntes vállalása teljesítése felé. A magyar mutató az uniós és regionális középmezőnybe tartozik, hazánk megelőzi mások mellett Belgiumot, az Egyesült Királyságot, Írországot és Lengyelországot is – hangsúlyozta az NFM.
A képet ugyanakkor árnyalja, hogy elsősorban a szilárd biomassza, azon belül is a tűzifa jelenti a bioenergia forrását (77-78 százalék, amiben a falopások becsült volumene is benne van), emellett a bioüzemanyagok adják a másik jelentősebb forrást, 19 százalékot. A fennmaradó rész a bio-, illetve depóniagáz, a nap- és a szélenergia részaránya is minimális.
A megújuló energia fő felhasználási területe az NFM összegzése alapján 82,8 százalékban a fűtés-hűtés, ezt követi a villamosenergia-termelés 10,6 százalékkal, és a közlekedés 7,6 százalékkal. Az energiaforrások között a szilárd biomassza vezet 82 százalékkal, a bioüzemanyagok 7 százalék, a geotermális energia 4 százalék, a szélenergia és a biogáz 2-2 százalék erejéig vannak jelen a teljes energiafelhasználásban.
Magyarország a jelenlegi irányelveknek egyelőre megfelel, de készül a RED2 (új megújuló energia direktíva), amelyben már szigorúbb elszámolási feltételek szerepelnek a fenntartható biomassza-energia termelésre vonatkozóan, a lopott tűzifa megújulóként történő elszámolása például nem lesz majd megengedett.
A magyar zöldenergia-mixben a biogáz, depóniagáz elenyésző mennyiséget képvisel – tájékoztatta lapunkat Magyar László, az Energiaklub szakértője. A bioenergia termelés nagyságrendje évente 2 millió tonna olajnak megfelelő (Mtoe), azaz nagyjából 23260 GWh. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) másképp kalkulál: az Energy System Overview számításai alapján a teljes elsődleges energiafogyasztás 12 százalékát adja a biomassza, míg a villamosenergia-termelés 8 százaléka származott bioenergia felhasználásából. A 2015 végére vonatkozó arányok azóta nem sokat változtak.
Idehaza az uniós finanszírozású Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) célja az energiahatékonyság és a megújulóenergia-felhasználás növelése, az Európai Unió 2020-ig érvényes irányelveinek megfelelően. A KEHOP mellett három további operatív program is tartalmaz energiahatékonysággal és megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos támogatási intézkedéseket (Gazdasági és Innovációs Operatív Program (GINOP), Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP), Területfejlesztési Operatív Program (TOP)). A 2014-2020-as időszakban az operatív programokban az energetikát érintő fejlesztésekre összesen több mint 768 milliárd forint visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatás jut.
Környezetvédelmi szakemberek azonban felhívták a figyelmet arra is, hogy az uniós törekvéseket fékezi a kormány zöldenergia-politikája: 2010 óta nem adtak ki engedélyt szélerőművekre, alaposan megadóztatják a napelemeket, a bioetanol nulla adókulcsa is a múlté, és a biogáz-rendszerek kiépítésére sincs már támogatás.
Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága (ENVI) néhány napja az uniós megújulóenergia-politika jelentős módosításáról döntött. A legfontosabb változás talán a biomasszával, egyebek mellett az erdőkből kitermelt rönkfákkal kapcsolatos. Több tagország ugyanis szinte kizárólag a kitermelt faanyag elégetésével teljesíti a megújuló energiára vonatkozó uniós irányelveket – ennek beszámíthatóságát korlátozni fogják.
Az Európai Bizottság (EB) korábban 2020-ra 20 százalékos arányban szabta meg a megújuló energia arányát a közösség országaiban. Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága 2030-ra 27-35 százalékig emelné a nap-, szél- és egyéb megújuló energiák arányát. A főleg a dél-kelet-ázsiai esőerdők pusztításáért felelős pálmaolaj felhasználását 2021-től kívánják csökkenteni, a bioüzemanyagok arányát pedig 2030-ig 7 százalékban maximálnák.
Bioetanol nagyhatalom Magyarország interjú
A hazai kukoricatermelőknek jelentős piacot és biztonságot jelentenek a bioetanol-üzemek – nyilatkozta Raskó György agrárközgazdász a Népszavának.
– Mekkora a hazai bioetanol-termelés nagyságrendje?
– Hazánk a bioetanol-előállítás egyik legjelentősebb szereplője Európában. Az éves szinten 2 millió tonna kukoricából 700 millió literre tehető teljes hazai termelés legnagyobb részét a dunaföldvári és szabadegyházi biofinomítók adják. A magyarországi felhasználás (bioetanol és biodízel együtt) az elmúlt években hozzávetőleg 230-250 millió liter körül alakult. A most átadott tiszapüspöki gyár révén tovább nőhet a termelés.
– Egyes kritikusok szerint a túlzott bioetanol-termelés elvonja a kukoricát az élelmezéstől illetve a takarmányozástól. Nem fenyeget ez a veszély?
– Sem itthon, sem a világban nincs ilyen veszély. Idén 7 millió tonna kukoricát takarítottak be Magyarországon, ami közepesnek számít. Az etanolgyártás igényei után fennmaradó 5 millió tonna bőven fedezi a takarmányigényeket és jut exportra is.
– A bioetanol megadóztatása miatt visszaesett az etanol üzemanyag iránti érdeklődés hazánkban. Mi történik a felesleggel?
– Nem csak az adó a ludas, az alacsony kőolajárak is lenyomták a bioetanol iránti keresletet. Az elektromos autók terjedésével pedig tartósan alacsony szinten rekedhetnek a benzin- és gázolajárak. Ma már árban gyakorlatilag csak a latin-amerikai országok cukornádból nyert bioetanolja versenyképes. A magyar termelők szerencséje, hogy a tengerentúlról csak 800 millió liter hozható be vámmentesen az unióba. Így a magyar bioetanolnak is van piaca Európában.
– Hogyan alakul a másik nem szilárd biofűtőanyag, a biogáz felhasználása?
– Legföljebb azoknak a nagyobb állattartó telepeknek éri meg a biogáz hasznosítása, amelyeknek nincs termőföldjük, és fizetniük kellene a gazdáknak, hogy átvegyék tőlük a trágyát. Magas a beruházási és az üzemeltetési költsége. A mi gazdaságunk a nitrogénműtrágya kiváltására használja föl a szerves trágyát. Ez jelentős költségmegtakarítást is eredményez. Ma már olyan rendszerek is vannak, amelyekkel a hígtrágya kijuttatható a földekre. Európában a mienknél jóval nagyobb állattartó gazdaságok sokkal nagyobb arányban hasznosítják a biogázt.
Putyin lájkolja
Azok számára, akik esetleg nem értenék, mi előnye származik Magyarországnak a fosszilis energiaforrások kivezetését lassító kormányzati energiapolitikából, érdekes adalékkal szolgálhat, ha egymás mellé idézünk két, időben egymáshoz közeli epizódot a hazai és a világpolitikából.
Kezdjük az utóbbival: Oroszország idén tavasszal fogadta el friss, 2030-ig tartó gazdasági stratégiáját, amelyben szó szerint az szerepel, hogy a bevételeit ma is főként a fosszilis energiahordozók exportjából szerző ország gazdasága számára az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások térnyerése jelenti a leginkább fenyegető veszélyt. A Vlagyimir Putyin aláírásával május 13-án rendelet szerint az energiahatékonysági technológiák fejlődése és az energiafogyasztási struktúrák átalakulása aláássa az orosz gazdaság külpiaci pozícióit. Azaz, miközben a világban dübörög a zöldenergia-forradalom (tavaly már az EU-ban és globálisan is megújuló-alapú volt a beépített új energiatermelő kapacitások nagyobbik fele), Oroszország abban érdekelt, hogy ahol csak tudja, fékezze az energiafordulatot.
Az Orbán-kormány nem késett a reakcióval: a nemzeti fejlesztési minisztérium napokkal az orosz stratégia publikálása után bejelentette, hogy ellenzi az EU energiahatékonysági célkitűzéseinek (kisebb energiafogyasztást, azaz magyar szempontból kevesebb orosz földgáz és kőolaj elégetését eredményező) emelését. A kormányzati hozzáállásra nehéz racionális magyarázatot találni, hiszen Magyarország a felhasznált energia háromnegyedét külföldről (döntően Oroszországból) importálja, vagyis az energiamegtakarítás – amit a kormány nemkívánatosnak minősített – egyszerre csökkentené az importkényszert, az Oroszországtól való függést és a magyar lakossági illetve vállalkozói szektor rezsijét. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a kormány az orosz érdekekre is tekintettel van a magyar energiapolitika kialakításakor, akkor már nem is olyan nehéz megoldani a rejtvényt.
Bihari Tamás
