A földgáz és az olaj nagy üzlet. Ez aligha újdonság, de a két piac sokban különbözik is egymástól. Elsősorban a versenyzők száma és a szükséges infrastruktúra miatt.
A világ legnagyobb földgáz-exportőrei Oroszország, Katar és Norvégia. Utóbbi kettőben alacsony népességük mellett gigantikus vagyont halmozhattak fel, Katar a világ messze leggazdagabb állama, de Norvégia is már félrerakhatott ezermilliárd dollárnyi nyugdíjvagyont, amely akár arra is elég lenne, hogy egy generációnyi norvég csak a lábát lógassa a következő 20 évben.
Oroszország helyzete más, mert az exportbevételekből el kell tartani 140 millió embert, egy amúgy rendkívül gyenge nemzetgazdaságot, ráadásul
Az olajpiac bonyolultabb, összetettebb, abból is rengetegen meggazdagodtak, de talán nem véletlen, hogy az Oroszország melletti másik két legnagyobb exportőr, Szaúd-Arábia és Irak most komoly gondokkal küzd.
Mindkét termék ára több sokkon is átment az elmúlt időszakban, de az alapvető különbség mégis abban fogható meg, hogy az olajpiacon sokan és sokféleképpen „babrálhatnak”, míg a földgázpiacon a nagy vezetékek kontrollja miatt sokkal koncentráltabban jelentkeznek a jövedelmek.
Orosz belháborúk
Cikkünk elején azt mutatjuk be, hogy milyen izgalmas konfliktusok is zajlanak az orosz szénhidrogénpiacon. Mindezeket aligha érdemes egyetlen gazdasági ágazat belső versengésének tekinteni, hiszen Oroszországban minden az olaj- és gáziparról szól.
A meghatározó cégek vezető posztjain többnyire kipróbált bizalmi emberek, nem ritkán erős szolgálati háttérrel rendelkező potentátok ülnek. Olyan arcok, akik kivétel nélkül
Az elnök ügyesen sakkozik, senkit nem akar túlságosan megerősíteni, így a nagy embereket érezhetően versenyezteti is olykor. Néha nehéz is eldönteni, hogy ki van közelebb Putyinhoz. Az, aki mindig is harcostársa volt, már a szentpétervári években is, vagy az, aki a drezdai KGB-nél volt a közvetlen munkatársa.
Sziloviki
Az orosz belpolitikában hagyományosan nagyon fontos érdekkör a sziloviki (az angolszász szakirodalomban siloviki). A kifejezés azokra az orosz közéleti személyiségekre utal, akik valamilyen erőszakszervezeti (katonai, nemzetbiztonsági) háttérrel érkeztek a politikai elitbe. A szénhidrogéniparban különösen fontos csapat leírása teljesen ráillik Vlagyimir Putyinra, de ő annyira erős, hogy természetesen már rég nem lehet leírni egyetlen érdekkör emberének.
Összemosódó cégek
Kezdjük egy kis orosz nyelvleckével, mert a következő szavakat gyakran fogjuk leírni. A gáz az oroszul is gaz, az olaj az nyefty az ipar pedig prom. A Gazprom jelentése tehát gázipar, a Rosznyeftyé orosz olaj.
Ha már említettünk is a két meghatározó cégnevet, rögzíthetjük, hogy Magyarországról nézve szinte teljesen összefolynak az orosz vállalatnevek: Gazprom, Rosznyefty, Lukoil, Szurgut, Transznyefty és még sokan mások. Azt gondolhatnánk, hogy a nagy orosz medve, vagyis az állam rövid pórázon tartja a szereplőket és kézivezérléssel irányítja azokat.
Pedig valójában az orosz olajipar játékosai nem árulnak egy gyékényen, hanem nagyon is versengenek, és ez a küzdelem térségünk energetikai viszonyait is erősen befolyásolja. Más kérdés, hogy ebben a világban
A legambiciózusabb
A sok nagyhatalmú figura közül is kiemelkedik
Igor Szecsin és Vlagyimir Putyin
Fotó: Alexander Nemenov
A közismerten KGB-s múlttal rendelkező politikus üzletember birodalma és hatalma már ma is óriási, de még mindig neki vannak a legnagyobb ambíciói és a legtöbb küzdelme. Folyamatosan azt próbálja ugyan elhitetni magáról, hogy csak egy félig állami tulajdonú, de félig magánvállalat, a Londoni Értéktőzsdén is jegyzett Rosznyefty vezetője, akinek nincsenek politikai, geopolitikai feladatai, de ezt rajta kívül senki nem gondolja így.
Sokan a mai napig őt tartják Oroszország második számú hatalmának, Vlagyimir Putyin valódi helyettesének, amit már csak az is megalapoz, hogy az egyaránt Szentpétervárról induló két sziloviki (vagyis katonai, nemzetbiztonsági háttérrel rendelkező) politikus valóban nagyon régi szövetségesek.
Szecsin rengeteg támogatást kap, rendre nyeri a hazai tendereket, bekebelez cégeket, illetve a nemzetközi terjeszkedésben is a Rosznyefty bukkan fel. Ám ő ennél is többet akar, valami olyan pozícióval lenne csak elégedett az olajiparban, mint amit a gáziparban a Gazprom szerzett. Hogy ezt megértsük, bemutatjuk az orosz szénhidrogénipar legfontosabb szereplőit és azok érdekeit.
Gazprom: Egyeduralkodó a gázpiacon
A 400 ezer munkavállalóval rendelkező Gazprom-csoport a legnagyobb orosz vállalat. A gázpiacon minden az övé, a termelés jelentős része, de emellett az infrastruktúra (vezetékek) és a kizárólagos exportjog is, legalábbis a hagyományos gázra, az LNG piaca ennél liberalizáltabb.
Ez óriási előny. Valójában technológiailag az olaj és a gáz kitermelése nem különül el, így a többi orosz óriáscég is termel gázt, de azt vagy csak a belföldi piacon értékesíti, vagy eladja a Gazpromnak, amelyik exportálhat.
Az integrált, vagyis olajjal és földgázzal is foglalkozó cégek közül a Rosznyefty a legnagyobb, így Szecsin folyamatosan azért lobbizik, hogy ő is adhasson el külföldre gázt, de a politika ezt nem engedi. Legutóbb két hónapja ment neki Szecsin vezetésével egy rakás cég a Gazprom egyeduralmának, de a politikától gyorsan megjött a hivatalos válasz: nincs változás.
Vlagyimir Putyin és Alekszej Miller a Gazprom vezetője a Török Áramlat gázvezetékről tartott egyeztetésen 2017. október 23-én Moszkvában Fotó: Anadolu Agency
Vlagyimir Putyin ugyanis vélhetően azt gondolja, hogy a Gazprom kizárólagos szerepével jobban kontrollálhatja az exportot és ezzel a gázzal kivívható politikai céljait is képes szolgálni.
nagyon sok az érdekkülönbség és a nézeteltérés közöttük.
Gazpromnyefty: Abramovics öröksége
Ráadásul Szecsinnek azt is le kell nyelnie, hogy nagy ellenlábasa, a Gazprom az ő területén, vagyis az olajiparban is aktív. A Gazprom ugyanis még 2005-ben megvette a ma már leginkább a válásairól, vagy a londoni Chelsea tulajdonlásáról ismert Roman Abramovicstól a Szibnyefty olajcég háromnegyedét.
a Gazprom pedig szerzett egy olajcéget is, ezt nevezte át Gazpromnyeftynek, és ez a cég is már viszonylag erős Oroszországban, sőt elindult a nemzetközi piacon is, Térségünkben 2008-ban jelent meg, amikor ő vehette meg a szerb NIS olajvállalatot. A cég feléért 400 millió eurót fizettek az oroszok, és az üzlet átpolitizáltságát jól jelképezte, hogy a szerbek nem is versenyeztették a nagy szláv barátot.
