A gazdasági válság igen kedvezőtlenül érintette a tőkeigényes megújuló energia szektort. A csökkenő földgázár és az amerikai földgáz-készletek felfedezése megakasztotta a szélturbinák terjedését. Kínában viszont rohamtempóban bővült a piac és a szélenergia részesedése az ország áramfogyasztásában. Az ázsiai országnak sikerült elhappolnia a nyugati világ elől a vezetői pozíciót a szélenergia-eszközök gyártásában.
A kínai elnök washingtoni látogatását kereskedelmi és üzleti együttműködésekről szóló konferenciák és szakkiállítások egészítették ki. Kína ugyanis megvalósította azt, amiről Obama csak álmodik, illetve szónokol: erős a zöldipara. (Az amerikai elnök szándékai szerint 2025-re az USA-ban 20-25 százalékra nőne a megújuló energiák aránya.)
Támogatási mizériaNem tetszett az amerikai adófizetőknek, hogy az A-Power Energy Generation Systems nevű kínai energiaipari vállalat két amerikai céggel szövetkezve kezdett 1,5 milliárd dolláros, 240-300 turbinát magában foglaló beruházásba Texasban, amivel automatikusan jogosulttá vált arra, hogy 450 millió dollárnyi állami támogatásra pályázzon.A projekt kritikusai úgy látták, az állami támogatás így a kínai gyártás megsegítésére folyna el, és a hazai munkaerőiparból csak kevés főt vennének igénybe (leginkább csak az építkezésre és a karbantartásra). A Fémmunkások Szakszervezete végül tető alá hozott egy megállapodást, amely biztosítja, hogy az alkatrészeket és a szélkerék lapátjait az USA-ban állítják elő.
Kínai sikersztori: állami rásegítés
A támogatási eszközeit a megújuló energiák mögé felsorakoztató pekingi vezetés ingyenes vagy olcsó földhasználatot biztosított, az állami tulajdonú bankok pedig alacsony kamatú hiteleket (csak tavaly nyáron 13 milliárd dollár értékben!), hogy a kínai vállalatok alacsony költségszinten és nagy mennyiségben tudjanak nap- és szélenergia-eszközöket gyártani. (Ugyanezeket a kedvezményeket külföldi cégek nem vehették igénybe.)
Néhány éve a szélturbinák belföldi alkatrész-arányának 70 százalékra növeléséről is rendelkezett a kínai kormány. E kedvezményezési formák némelyike nemzetközi vitát eredményezett: a protekcionizmus árnyát vonták Kínára és többen a WTO szabadkereskedelmi szabályainak megsértésével vádolták az ázsiai nagyhatalmat (mely 2001-ben csatlakozott a szervezethez).
Washington vizsgálta a kérdést, Japán viszont aggályai ellenére nem nyújtott be panaszt a Világkereskedelmi Szervezethez: attól tart ugyanis, hogy azzal tovább élezné megromlott diplomáciai kapcsolatait Kínával, amely már eddig is dróton rángatta a szigetországot a csúcstechnológiai eszközökhöz nélkülözhetetlen ritkaföldfém-szállítmányok részleges megvonásával. (Japán azonban nem restellte Kanadát bepanaszolni a WTO-nál, amikor Ontario kormányzata 25 százalékban állapította meg a kötelező belföldi alkatrész-arányt. Napenergia projekteknél 50 százalékra helyezte a limitet).
Mire Peking – nemzetközi nyomásra – két hónap múltán visszavonta a minimális belföldi alkatrész-arányt megszabó rendeletet, a gyártók már átálltak az új összetételre. És senki sem mert módosítani rajta. A kommunista kormány tehát elérte a célját.
A belföldi piac nagy sebességgel nőtt. Tipikus példa, hogy a spanyol Gamesa, mely ugyan elvesztette öt évvel ezelőtti piacvezetői pozícióját és ma csak 3 százalékot hasít ki a tortából, mégis megduplázta termelését – mert időközben a piac ilyen méretekben bővült.
Mégis mutatkoznak jelei a kínai piac telítődésének. A kormány lelassította a szélenergia-farmok engedélyeztetését, mert felhalmozódtak a hálózatba még nem kötött telepek. A kínai gyártók tehát új piacok után néznek.
Kínai invázió: piacfoglalás
A kína gyáriparosok 600 000 dolláros megawattonkénti árszinten tartják a szélturbináikat, a nyugati gyártmányú termékeket viszont csak 800 000 dolláros áron vagy ennél is drágábban tudják piacra dobni a riválisok. Kínában olcsóbb a munkaerő: a gyáripari mérnökök átlagfizetése 300 dollár (60 000 forint), Amerikában ennek tízszerese!
Az American Wind Energy Association kimutatása szerint az USA-ban felállított szélturbinák fele importált. Még a General Electric is Kínából szerzi be turbinái egyes alkatrészeit, amelyeket az USA-ba szállít (hogy aztán hazai földön szerelje össze). Más cégek egyes összeszerelési folyamatokat is kihelyeztek Ázsiába.
A hongkongi t?zsde eddig kiváló terepnek bizonyult a kínai szélenergia-cégek nemzetközi ambícióinak kivitelezésében. Némelyikük egymilliárd dollárt is képes volt összeszedni részvénykibocsátással a hongkongi t?zsdén. Az Ernst & Young egyik tanulmányában Kínát jelölte meg a megújuló energia-szektor legígéretesebb befektetéseit kínáló terepeként.
A rivális multik meghúzták a féket. A dán Vestas a kínai konkurencia térnyerésétől tartva négy gyárat zárt be hazai földön, egyet Svédországban. A költséghatékonyabb termelés érdekében 24 000 fős állománya 13 százalékától megvált.
Amerika ügyetlenkedik
A washingtoni Kongresszus 2005-ben jelölte ki a Belügyminisztérium számára azt a célt, hogy 2015-re 10 000 megawatt (megújuló forrású) energiát kell termelnie a belföldi infrastruktúrának. Ez a 300 milliós lakosú országban alig 5 millió háztartás ellátását biztosítja.
Az amerikai törvényhozók tavaly nyáron nem fogadták el a klímavédelmi törvényt, amely kedvező helyzetbe hozta volna a megújuló energiákat. A hibát azzal tetézik, hogy késlekedik a 2008-as gazdaságélénkítő programban a megújuló energiáknak szavatolt 2 milliárd dolláros csomag (készpénz-támogatások, kedvezményes kölcsönök és adókedvezmények) kiterjesztése a következő évekre.
A piac megtorpanását jelzi, hogy 2010-ben mindössze 5500 megawattnyi új szélenergia-kapacitást építettek ki az USA-ban. Egy évvel korábban dupla ennyivel bővítették a hálózatot. Pedig még ez sem közelítette meg Kína tavalyi teljesítményét: 2010-ben 17 600 megawattnyi új létesítményt helyeztek üzembe.
Hogy az Egyesült Államok elérje a 20 százalékos megújuló energia-arányt az áramfogyasztásában, 3-4 milliárd dollárt kellene fejlesztésekre fordítania, állítja a Pew Center on Global Climate Change. Hawaii honatyái például törvényileg 70 százalékos arányt szabak meg, Colorado állam 30 százalékot írtak elő.
Az engedélyeztetési folyamatban elakadt amerikai szélenergia-projekteket több oldalról támadják: vannak, akik turisztikai okokból (a látképet rontja), mások azzal érvelnek, hogy ront a környező ingatlanok értékén (a zajszint emelkedése miatt). New England tervezett tengeri szélkerék-parkja -mely az első lenne az egész országban- ilyen viták közepén feneklett meg. Rhode Islandben egy 200 millió dolláros (8 turbinás) és egy 1,5 milliárd dolláros beruházás indulna, az engedélyeztetés sikerült, ám itt még az áramszolgáltató vállalatot nem szerződtették le a projekthez. Leggyakrabban a helyi közmű testületek vétózzák meg a beruházásokat, mondván, a szélenergia bevitele az áramszolgáltatásba növeli a fogyasztói árakat (Kentuckyban ezért hiúsult meg egy projekt). Holott szakértők szerint egy átlagos fogyasztónak csak 0,7 százalékos áremelkedéssel járna, ha zöldebb forrásokat (szél, nap, vízenergia) is bevonnának az áram-csomagba.
forrás: piacesprofit
