Transzformátorok nélkül elképzelhetetlen lenne a villamos energia szállítása és elosztása. Feltalálása gyökeresen változtatta meg a világot. Nézzük át röviden, kinek köszönhetjük, hogyan készül, és hogy m?ködik ez a nagyszer? eszköz.
Ha egy átlagos szakembert megkérdezünk, melyek a legfontosabb magyar találmányok, rendszerint ugyanazt a három készüléket említik. Az egyik a golyóstól, a másik a telefonközpont, és harmadik a transzformátor. Bláthy Ottó, Déri Miksa, Zipernowsky Károly 1885-ben ajándékozta meg a világot zseniális eszközével. Ekkor talán még nem sejtették, hogy az élet minden területén használni fogjuk ezt a készüléket, gondoljunk csak a különböz?, hálózatról m?ködtethet? tölt?kre. Az els? transzformátor a Ganz gyárban készült, közülük két példányt, egy magtranszformátort és egy köpenytranszformátort a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban ?riznek.
Az els? lépések
1882-ben Gaulard és Gibbs szabadalmaztatták azt az eljárást, amely nyitott vasmagos, soros kötés? indukciós készülékkel táplálta a lámpákat, a feszültséget a fogyasztónál a vasmag ki-be tolása szabályozta. Az 1884-es torinói kiállítást részben e rendszer világította meg, amely már megoldotta az áram gazdaságos továbbítását, de hiányzott a feszültségszabályozás s a gazdaságos elosztás. A Ganz-gyárat képvisel? Bláthy Ottónak felt?nt, hogy a rendszer nem alkalmaz zárt vasmagot, s próbaként vasrúddal rövidre zárta az induktor pólusait. Tapasztalatairól beszámolt Zipernowsky Károlynak, s együtt folytatták 1884 nyarán a kísérleteket a zárt, pólusnélküli vasmagos trafóval. A párhuzamos kapcsolást Déri Miksa vizsgálta, a kísérletek után új elosztórendszert dolgozott ki. Déri és Zipernowsky 1885. január 2-án nyújtották be szabadalom-kérelmüket párhuzamos kapcsolású, 1:1-t?l eltér?, tetsz?leges áttétel? váltóáramú induktorok alkalmazásán alapuló elosztórendszerre.
A világsiker küszöbén
Márciusban Bláthyval hárman nyújtották be a zárt vasmagú trafó szabadalmát, mely a köpeny- és magtranszformátort s a szigetelt vashuzalból vagy lemezb?l készült vasmag különböz? változatait is magában foglalta – ekkor használták el?ször a transzformátor szót. A május 2-án nyíló Magyar Országos Kiállítás teljes világítása már az új elosztási rendszerrel készült, s a berendezés az egész szakmai világ érdekl?dését felkeltette. Nagy el?nye volt, hogy távoli lámpákat is ki-be lehetett kapcsolni vele anélkül, hogy a többi fényereje változott volna. Az els? berendezés luzerni szállodák világításához került, a másodikat az Edison-cég rendelte meg egy milánói színházhoz, az új rendszerre épül? els? nagy er?m?vet Róma városa rendelte a Ganztól. A feltalálók a fontosabb ipari országokban szabadalmaztatták a rendszert, sokan mégis jogtalanul utánozták azt.
Ez több pert eredményezett, ezeket a Ganz általában megnyerte. Az Edison-cég képvisel?je 1885-ös budapesti látogatása után a szabadalom megvételét javasolta, akkor még hiába, mert Edison az egyenáram híve volt. Egy évvel kés?bb Bláthy amerikai útján mégis megállapodtak, Edisonék a rendszerre 20 ezer dolláros opciót kaptak. Ebb?l végül csak 5 ezret fizettek ki, amiért a Ganz be is perelte az Edison-céget. Amerikában a Gaulard-Gibbs szabadalom opcióját Westinghouse szerezte meg, majd megismerve Dériék rendszerének el?nyeit, megpróbálták a kett?t összedolgozni. Szabadalmaikkal megkerülték a magyarokét, s mivel a Ganz nem lépett id?ben kapcsolatba vele, a rendszer Amerikában Westinghouse nevét viseli. Az els?bbségi vita a múlt század hatvanas éveire d?lt el, s a washingtoni Smithsonian Múzeum két Ganz-trafót állított ki az els?bbség kiemelésével.
Forrás: villanylap.hu
