A szokatlan id?járásból fakadó terménykiesések miatt ismét reflektorfénybe kerültek a bioüzemanyagok szkeptikusai. Miközben számos nemzetközi szervezet arra szólítja fel a világ vezet? etanolgyártóját, az Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel etanolprogramjával, addig Magyarországon csak most indul a „nagyüzem” az alternatív üzemanyag el?állítása terén.
Újra a nemzetközi sajtó középpontjába került a etonolgyártás azt követ?en, hogy a világ több pontján is a száraz, forró id?járásnak betudhatóan jelent?sen csökkentek a kukoricával kapcsolatos terméshozamok, és ezzel a gabonaféle ára új csúcsok felé vette az irányt. 2007-2008-ban hasonló körülmények között a világ már megtapasztalt egy kisebb élelmiszerválságot, nem egy országban éhséglázadások bontakoztak ki az alapvet? élelmiszerek árának meredek emelkedése miatt.
Akárcsak 2007-2008-ban, az idei évben is számos nemzetközi szervezet és élelmiszerimportra szoruló ország szólította fel a világ vezet? „etanolhatalmait” alternatívüzemanyag-programjaik felfüggesztésére. A felszólítások középpontjában az Egyesült Államok áll, ahol egyes hírek szerint mostanra már a kukoricatermés kétötödét fordítják etanolgyártására, miközben az államszövetség az egyik legnagyobb kukoricaexport?rének számít a globális élelmiszerpiacon.
A bioüzemanyag használata mellett többnyire két okból döntenek az országok: egyrészr?l olajimportot vált ki, másrészr?l pedig környezetvédelmi megfontolásból. A bioüzemanyagok el?állítása alapvet?en belföldön megtermelhet? gabonaféléken és olajos magvakon alapul, tehát az alternatív üzemanyag által – többnyire importált – k?olaj váltható ki, ami az energiabiztonság er?södését eredményezi, és normál esetben az alkalmazó ország külkereskedelmi mérlegére is pozitív hatással van. A mez?gazdasági termel?k további kereslet, biztos felvev?piacot kapnak, ami a belföldi foglalkoztatásra is jótékony hatással van. A bioüzemanyagok kapcsán szintén elvárás, hogy környezetterhelésük alacsonyabb legyen, mint a hagyományos, k?olajalapú hajtóanyagoké, hogy ezáltal mérsékelni lehessen a légkörbe kerül? üvegházhatású gázok, els?sorban szén-dioxid mennyiségét.
A jelenleg elérhet? bioüzemanyagok között két meghatározó hajtóanyagot különböztetünk meg, az etanolt és a biodízelt. Az etanol bizonyos m?szaki feltételek megléte mellett a benzin, míg a biodízel a gázolaj – nem korlátlan – kiváltására alkalmas. Az etanolgyártás alapja a cukor, tehát a magas cukor- vagy keményít?tartalmú növények, így a cukornád és cukorrépa vagy a kukorica. Az amerikai és az európai etanolipar meghatározó része kukoricából állít el? etanolt. A gázolaj pótlására alkalmas biodízelt repce-, napraforgó- és pálmaolajból nyerik, Európában jellemz?en a repcét hasznosítják ilyen célra.
A jelenleg alkalmazott bioüzemanyagokat szokás ún. „els? generációsnak” min?síteni, ami alapvet?en arra utal, hogy a gyártás normál mez?gazdasági alapanyagokra épül, tehát ugyanazon beszállítói piacon osztozkodik az élelmiszer- és a bioüzemanyag-ipar. Ez természetesen a kezdetekt?l beárnyékolta a bioüzemanyag-programok megítélését, hiszen többen úgy vélik, hogy az alternatív üzemanyagok által keltett többletkeresletb?l fakadóan élelmezési gondok, válságok alakulhatnak ki.
A második generációs kutatások ezért pontosan arra irányulnak, hogy feloldják a mez?gazdasági alapanyagok és a bioüzemanyag-gyártás közötti – túlságosan er?snek vélt – kapcsolatot, és a jelenlegi gyakorlattal szemben a mez?gazdasági szektor melléktermékeire helyezzék át az üzemanyag-gyártás alapjait. E technológiák kereskedelmi érését még továbbra is bizonytalanság övezi, bár egyre többen vélik úgy, hogy még ebben az évtizedben versenyképes megoldások jelenhetnek meg a piacon. A biotechnológiai cégek és a nagyobb olajtársaságok (Exxon, BP, Shell) ezzel párhuzamosan dolgoznak már a „harmadik generációs” bioüzemanyagok fejlesztésén is. Ez utóbbiak keretében általában algák általi bioüzemanyag-termeléssel kísérleteznek, de ezen megoldások gyakorlati alkalmazhatóságának ideje még meglehet?sen kérdéses.
A BP által gy?jtött adatok alapján 2000 és 2011 között meghatszorozódott a globális bioüzemanyag-gyártás mértéke, megközelítve ezzel a napi 1,2 millió hordós termelési szintet. A viszonyítás kedvéért a k?olajtermelés ugyanebben az évben 83,5 millió hordó/nap volt. Az elmúlt tíz év növekedése els?sorban az Egyesült Államokból és az Európai Unióból származik, mindkét államszövetségben szabályozási eszközök által növelt kereslet vezetett a felhasználás gyors felfutásához.
A bioetanolgyártás és -fogyasztás meglehet?sen egyenletlenül oszlik el a Földön. Brazília hatalmas cukornádültetvényeire alapozva már igen régóta alkalmazza az etanolt a közlekedésben, míg az Egyesült Államok és az Európai Unió csak az elmúlt évtizedben kezdett el?retörni az alternatív üzemanyag gyártása területén. A világ teljes bioüzemanyag-gyártásának közel 90 százaléka e három ország, államszövetség területén realizálódik.
Az elmúlt években átlagosan 7-7,5 millió tonna kukorica termett Magyarországon, amelynek közel felét rendre külföldi piacokon értékesítették. Több szakember szerint is azonban a jelenlegi termesztési eljárások meglehet?sen elavultak, így változatlan földterület mellett, megfelel? technológiákkal (pl. öntözés) közel másfélszeresére lehetne növelni a kukoricatermést.
A hazai ipari szegmens eddig évi mintegy 1 millió tonnát, míg a takarmányozási célú felhasználás 2,5 millió tonnát szívott fel, a fennmaradó rész pedig kivitelre került. Piaci becslések szerint az exportált kukorica egyötödéb?l külföldön is bioetanol készül, els?sorban azért, hogy az EU-ban elvárt arányú biokomponensként bekeverjék a benzinbe.
Magyarországon korábban szinte csak a Hungrana csoport rendelkezett etanolgyártó-kapacitással, azonban nemrég egy ír és amerikai háttérrel bíró társaság komoly lehet?séget látott a magyarországi adottságokban, és egy 200 millió dollárt meghaladó beruházás keretein belül Dunaföldváron etanolgyárat hozott létre. Az idei gyáravatáson a társaság képvisel?i bejelentették, hogy még egy hasonló üzemet terveznek építeni Mohácson. A Pannonia Ethanol dunaföldvári etanolgyárában évente közel 600 ezer tonna kukoricát dolgoznak fel, amelyb?l 240 millió liter bioetanolt hoznak létre. A gyártási eljárás során nemcsak etanol, hanem takarmányozási célra alkalmas értékes anyag, ún. DDGS (száraz kukoricatörköly) is keletkezik.
A hazai bioetanol-gyártók szinte kizárólag exportra termelnek, ugyanis a magyar igények fedezésére korábban hosszú távú beszerzési szerz?dést kötöttek egy külföldi beszállítóval.
Az európai keresletet egyértelm?en a szabályozási el?írások hajtják fel, bár az elmúlt évtizedben tapasztalt olajár-emelkedés szintén sokat segített az alternatív üzemanyagok versenyképességén. Az Európai Unió 2020-as céldátummal átfogó klímavédelmi programot hirdetett meg korábban, amelynek része a közlekedési szektor környezetterhelésének csökkentése, illetve zöldítése is. Az Európai Unió tagállamainak 2020-ra 10 százalékra kell növelniük a megújuló energiaforrások részarányát a közlekedési szegmensben, amely cél teljesítésében hangsúlyos szerep jut a különböz? bioüzemanyagokra.
Ennek megfelel?en az Unió tagállamai célokat határoztak meg a bioüzemanyagok biokomponensekként való kötelez? bekeverési arányát illet?en. A magyarországi benzinekben az etanol 5,2 százalékos bekeverési arányának kellene érvényesülnie, azonban jelenleg ez csak 4,8 százalék, 2020-ig azonban az EU felé vállalt kötelezettség értelmében a bekeverési arányt 10 százalékra kell majd emelni.
A hétköznapi benzines gépjárm?vek hozzávet?legesen 15 százalékos etanol-bekeverési arányt képesek kezelni, efelett már átalakításokra van szükség a motortérben és a vezérlésében. Több benzinkút is tart a kínálatában E85-jel? üzemanyagot, amelynek etanoltartalma 85 százalékos. Ez már kizárólag az átalakított járm?vekbe tölthet?, illetve elérhet?k a gyárilag felkészített, „flexi-fuel” gépjárm?vek is, amelyek bármilyen benzin-etanol bekeverési arányt képesek kezelni. A tavalyi évig a bioetanol jelent?s adókedvezményben részesült Magyarországon, azonban ezt a típusú támogatást költségvetési okokból megvonta a kormányzat.
Az el?ttünk álló id?szak mindenképpen érdekes lesz a jelenlegi bioüzemanyag-gyártási technológiák jöv?jét illet?en, bár mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió meglehet?sen elszántnak t?nik saját „bioprogramja” tekintetében. Egy élelmezési válság és az abból fakadó társadalmi feszültségek azonban könnyen átformálhatják a politikusok és döntéshozók gondolkodását. Az Európai Unióban, f?ként a biodízel-gyártás kapcsán már így is sorra jelennek meg azok a tanulmányok, amelyek megkérd?jelezik az alternatív üzemanyagok fenntarthatósági szempontoknak való megfelelését, azonban a Közösség egyel?re még kitart eredeti politikája és az importolajat kiváltó alternatív üzemanyagok mellett.
Dr. Bérci Gyula (AISZ ügyvezet? elnök) a cikk aktuális témájához:
Jó publicisztika.
Apróbb pontatlanságokat nem számítva, jól össze foglalja a helyzetet.
A ciklikus agrár hozam válság hatásáról és a 2. generációs mechanizmusokról már többet tudunk.
Más lesz a helyzet, ha idén, vagy jöv?re túltermelési válság következik.
Akkor elmúlik a mostani lárma, s jól jön a ME piaci felvásárló er?
5-6 év múlva, egyébként is, a 2. generáció várható technológiai sikere, végérvényesen nyugvó pontra helyezi a mai fenntartásokat.
2012.11.27. | forrás: resourceinfo.hu, Patkó Gábor | Michael Debreczeni
A szokatlan id?járásból fakadó terménykiesések miatt ismét reflektorfénybe kerültek a bioüzemanyagok szkeptikusai. Miközben számos nemzetközi szervezet arra szólítja fel a világ vezet? etanolgyártóját, az Egyesült Államokat, hogy hagyjon fel etanolprogramjával, addig Magyarországon csak most indul a „nagyüzem” az alternatív üzemanyag el?állítása terén.
Újra a nemzetközi sajtó középpontjába került a etonolgyártás azt követ?en, hogy a világ több pontján is a száraz, forró id?járásnak betudhatóan jelent?sen csökkentek a kukoricával kapcsolatos terméshozamok, és ezzel a gabonaféle ára új csúcsok felé vette az irányt. 2007-2008-ban hasonló körülmények között a világ már megtapasztalt egy kisebb élelmiszerválságot, nem egy országban éhséglázadások bontakoztak ki az alapvet? élelmiszerek árának meredek emelkedése miatt.
Akárcsak 2007-2008-ban, az idei évben is számos nemzetközi szervezet és élelmiszerimportra szoruló ország szólította fel a világ vezet? „etanolhatalmait” alternatívüzemanyag-programjaik felfüggesztésére. A felszólítások középpontjában az Egyesült Államok áll, ahol egyes hírek szerint mostanra már a kukoricatermés kétötödét fordítják etanolgyártására, miközben az államszövetség az egyik legnagyobb kukoricaexport?rének számít a globális élelmiszerpiacon.
A bioüzemanyag használata mellett többnyire két okból döntenek az országok: egyrészr?l olajimportot vált ki, másrészr?l pedig környezetvédelmi megfontolásból. A bioüzemanyagok el?állítása alapvet?en belföldön megtermelhet? gabonaféléken és olajos magvakon alapul, tehát az alternatív üzemanyag által – többnyire importált – k?olaj váltható ki, ami az energiabiztonság er?södését eredményezi, és normál esetben az alkalmazó ország külkereskedelmi mérlegére is pozitív hatással van. A mez?gazdasági termel?k további kereslet, biztos felvev?piacot kapnak, ami a belföldi foglalkoztatásra is jótékony hatással van. A bioüzemanyagok kapcsán szintén elvárás, hogy környezetterhelésük alacsonyabb legyen, mint a hagyományos, k?olajalapú hajtóanyagoké, hogy ezáltal mérsékelni lehessen a légkörbe kerül? üvegházhatású gázok, els?sorban szén-dioxid mennyiségét.
A jelenleg elérhet? bioüzemanyagok között két meghatározó hajtóanyagot különböztetünk meg, az etanolt és a biodízelt. Az etanol bizonyos m?szaki feltételek megléte mellett a benzin, míg a biodízel a gázolaj – nem korlátlan – kiváltására alkalmas. Az etanolgyártás alapja a cukor, tehát a magas cukor- vagy keményít?tartalmú növények, így a cukornád és cukorrépa vagy a kukorica. Az amerikai és az európai etanolipar meghatározó része kukoricából állít el? etanolt. A gázolaj pótlására alkalmas biodízelt repce-, napraforgó- és pálmaolajból nyerik, Európában jellemz?en a repcét hasznosítják ilyen célra.
A jelenleg alkalmazott bioüzemanyagokat szokás ún. „els? generációsnak” min?síteni, ami alapvet?en arra utal, hogy a gyártás normál mez?gazdasági alapanyagokra épül, tehát ugyanazon beszállítói piacon osztozkodik az élelmiszer- és a bioüzemanyag-ipar. Ez természetesen a kezdetekt?l beárnyékolta a bioüzemanyag-programok megítélését, hiszen többen úgy vélik, hogy az alternatív üzemanyagok által keltett többletkeresletb?l fakadóan élelmezési gondok, válságok alakulhatnak ki.
A második generációs kutatások ezért pontosan arra irányulnak, hogy feloldják a mez?gazdasági alapanyagok és a bioüzemanyag-gyártás közötti – túlságosan er?snek vélt – kapcsolatot, és a jelenlegi gyakorlattal szemben a mez?gazdasági szektor melléktermékeire helyezzék át az üzemanyag-gyártás alapjait. E technológiák kereskedelmi érését még továbbra is bizonytalanság övezi, bár egyre többen vélik úgy, hogy még ebben az évtizedben versenyképes megoldások jelenhetnek meg a piacon. A biotechnológiai cégek és a nagyobb olajtársaságok (Exxon, BP, Shell) ezzel párhuzamosan dolgoznak már a „harmadik generációs” bioüzemanyagok fejlesztésén is. Ez utóbbiak keretében általában algák általi bioüzemanyag-termeléssel kísérleteznek, de ezen megoldások gyakorlati alkalmazhatóságának ideje még meglehet?sen kérdéses.
A BP által gy?jtött adatok alapján 2000 és 2011 között meghatszorozódott a globális bioüzemanyag-gyártás mértéke, megközelítve ezzel a napi 1,2 millió hordós termelési szintet. A viszonyítás kedvéért a k?olajtermelés ugyanebben az évben 83,5 millió hordó/nap volt. Az elmúlt tíz év növekedése els?sorban az Egyesült Államokból és az Európai Unióból származik, mindkét államszövetségben szabályozási eszközök által növelt kereslet vezetett a felhasználás gyors felfutásához.
A bioetanolgyártás és -fogyasztás meglehet?sen egyenletlenül oszlik el a Földön. Brazília hatalmas cukornádültetvényeire alapozva már igen régóta alkalmazza az etanolt a közlekedésben, míg az Egyesült Államok és az Európai Unió csak az elmúlt évtizedben kezdett el?retörni az alternatív üzemanyag gyártása területén. A világ teljes bioüzemanyag-gyártásának közel 90 százaléka e három ország, államszövetség területén realizálódik.
Az elmúlt években átlagosan 7-7,5 millió tonna kukorica termett Magyarországon, amelynek közel felét rendre külföldi piacokon értékesítették. Több szakember szerint is azonban a jelenlegi termesztési eljárások meglehet?sen elavultak, így változatlan földterület mellett, megfelel? technológiákkal (pl. öntözés) közel másfélszeresére lehetne növelni a kukoricatermést.
A hazai ipari szegmens eddig évi mintegy 1 millió tonnát, míg a takarmányozási célú felhasználás 2,5 millió tonnát szívott fel, a fennmaradó rész pedig kivitelre került. Piaci becslések szerint az exportált kukorica egyötödéb?l külföldön is bioetanol készül, els?sorban azért, hogy az EU-ban elvárt arányú biokomponensként bekeverjék a benzinbe.
Magyarországon korábban szinte csak a Hungrana csoport rendelkezett etanolgyártó-kapacitással, azonban nemrég egy ír és amerikai háttérrel bíró társaság komoly lehet?séget látott a magyarországi adottságokban, és egy 200 millió dollárt meghaladó beruházás keretein belül Dunaföldváron etanolgyárat hozott létre. Az idei gyáravatáson a társaság képvisel?i bejelentették, hogy még egy hasonló üzemet terveznek építeni Mohácson. A Pannonia Ethanol dunaföldvári etanolgyárában évente közel 600 ezer tonna kukoricát dolgoznak fel, amelyb?l 240 millió liter bioetanolt hoznak létre. A gyártási eljárás során nemcsak etanol, hanem takarmányozási célra alkalmas értékes anyag, ún. DDGS (száraz kukoricatörköly) is keletkezik.
A hazai bioetanol-gyártók szinte kizárólag exportra termelnek, ugyanis a magyar igények fedezésére korábban hosszú távú beszerzési szerz?dést kötöttek egy külföldi beszállítóval.
Az európai keresletet egyértelm?en a szabályozási el?írások hajtják fel, bár az elmúlt évtizedben tapasztalt olajár-emelkedés szintén sokat segített az alternatív üzemanyagok versenyképességén. Az Európai Unió 2020-as céldátummal átfogó klímavédelmi programot hirdetett meg korábban, amelynek része a közlekedési szektor környezetterhelésének csökkentése, illetve zöldítése is. Az Európai Unió tagállamainak 2020-ra 10 százalékra kell növelniük a megújuló energiaforrások részarányát a közlekedési szegmensben, amely cél teljesítésében hangsúlyos szerep jut a különböz? bioüzemanyagokra.
Ennek megfelel?en az Unió tagállamai célokat határoztak meg a bioüzemanyagok biokomponensekként való kötelez? bekeverési arányát illet?en. A magyarországi benzinekben az etanol 5,2 százalékos bekeverési arányának kellene érvényesülnie, azonban jelenleg ez csak 4,8 százalék, 2020-ig azonban az EU felé vállalt kötelezettség értelmében a bekeverési arányt 10 százalékra kell majd emelni.
A hétköznapi benzines gépjárm?vek hozzávet?legesen 15 százalékos etanol-bekeverési arányt képesek kezelni, efelett már átalakításokra van szükség a motortérben és a vezérlésében. Több benzinkút is tart a kínálatában E85-jel? üzemanyagot, amelynek etanoltartalma 85 százalékos. Ez már kizárólag az átalakított járm?vekbe tölthet?, illetve elérhet?k a gyárilag felkészített, „flexi-fuel” gépjárm?vek is, amelyek bármilyen benzin-etanol bekeverési arányt képesek kezelni. A tavalyi évig a bioetanol jelent?s adókedvezményben részesült Magyarországon, azonban ezt a típusú támogatást költségvetési okokból megvonta a kormányzat.
Az el?ttünk álló id?szak mindenképpen érdekes lesz a jelenlegi bioüzemanyag-gyártási technológiák jöv?jét illet?en, bár mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió meglehet?sen elszántnak t?nik saját „bioprogramja” tekintetében. Egy élelmezési válság és az abból fakadó társadalmi feszültségek azonban könnyen átformálhatják a politikusok és döntéshozók gondolkodását. Az Európai Unióban, f?ként a biodízel-gyártás kapcsán már így is sorra jelennek meg azok a tanulmányok, amelyek megkérd?jelezik az alternatív üzemanyagok fenntarthatósági szempontoknak való megfelelését, azonban a Közösség egyel?re még kitart eredeti politikája és az importolajat kiváltó alternatív üzemanyagok mellett.
Dr. Bérci Gyula (AISZ ügyvezet? elnök) a cikk aktuális témájához:
Jó publicisztika.
Apróbb pontatlanságokat nem számítva, jól össze foglalja a helyzetet.
A ciklikus agrár hozam válság hatásáról és a 2. generációs mechanizmusokról már többet tudunk.
Más lesz a helyzet, ha idén, vagy jöv?re túltermelési válság következik.
Akkor elmúlik a mostani lárma, s jól jön a ME piaci felvásárló er?
5-6 év múlva, egyébként is, a 2. generáció várható technológiai sikere, végérvényesen nyugvó pontra helyezi a mai fenntartásokat.
2012.11.27. | forrás: resourceinfo.hu, Patkó Gábor | Michael Debreczeni
Budapest, 2012. november 27., kedd (MTI) – Megkezd?dtek a konzultációk a paksi atomer?m? b?vítésének öt potenciális szállítójával – közölte Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára a parlament fenntartható fejl?dés bizottságának keddi budapesti ülésén.
A klíma- és energiaügyekért felel?s államtitkár elmondta: ezek azok a cégek, amelyek nyomott vizes technológiát szállítanak a világpiacon. A konzultációk során a magyar delegáció három épül? atomer?m?ben már járt, a negyedik referenciablokkot ezen a héten nézik meg.
A szándékok felmérése alapján úgy t?nik, hogy a potenciális szállítók adnak majd be ajánlatot, ha kiírják a pályázatot – fogalmazott Kovács Pál. Hozzátette: ha a paksi atomer?m? b?vítésér?l a konkrét döntés megszületik, a lehetséges szállítók kapacitása megvan ahhoz, hogy határid?ben teljesítsék a megbízást.
Az államtitkár emlékeztetett: a kormány ez év júniusában nyilvánította kiemelt beruházássá a paksi atomer?m? b?vítését. Emellett létrehozta a Nukleáris Energia Kormánybizottságot, illetve meghatározta azokat a feladatokat, amelyek végrehajtását követ?en megalapozott döntés hozható arról, hogy a b?vítéssel kapcsolatban milyen lépések szükségesek.
Az el?rejelzések szerint a villamosenergia-igény 2030-ig körülbelül 30 százalékkal n? – mondta Nagy Sándor, az MVM Paks II. Atomer?m? Fejleszt? Zrt. vezérigazgatója. A hazai energiastratégia a megújuló, a szén-, illetve az atomer?m?vi technológiára is épít. A vezérigazgató kiemelte: az atomenergia szén-dioxid mentes, a környezetet nem terhel?, gazdaságos és megbízható.
Az új blokkok költségeivel, illetve finanszírozásával kapcsolatos kérdésekre válaszolva az államtitkár és a vezérigazgató is úgy reagált: a projekt még el?készítés alatt van, a finanszírozási kérdések az ajánlatok beérkezése után válaszolhatók meg.
Az ülésen Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal elnöke elmondta: a paksi atomer?m? els? blokkjának húszéves üzemid?-hosszabbítási eljárása még ebben az évben lezárul. A blokk üzemeltetési engedélye ez év december 31-ig szól. A második blokk engedélye 2014-ben, a harmadiké 2016-ban, a negyediké pedig 2017-ben jár le.
Budapest, 2012. november 27., kedd (MTI) – Megkezd?dtek a konzultációk a paksi atomer?m? b?vítésének öt potenciális szállítójával – közölte Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára a parlament fenntartható fejl?dés bizottságának keddi budapesti ülésén.
A klíma- és energiaügyekért felel?s államtitkár elmondta: ezek azok a cégek, amelyek nyomott vizes technológiát szállítanak a világpiacon. A konzultációk során a magyar delegáció három épül? atomer?m?ben már járt, a negyedik referenciablokkot ezen a héten nézik meg.
A szándékok felmérése alapján úgy t?nik, hogy a potenciális szállítók adnak majd be ajánlatot, ha kiírják a pályázatot – fogalmazott Kovács Pál. Hozzátette: ha a paksi atomer?m? b?vítésér?l a konkrét döntés megszületik, a lehetséges szállítók kapacitása megvan ahhoz, hogy határid?ben teljesítsék a megbízást.
Az államtitkár emlékeztetett: a kormány ez év júniusában nyilvánította kiemelt beruházássá a paksi atomer?m? b?vítését. Emellett létrehozta a Nukleáris Energia Kormánybizottságot, illetve meghatározta azokat a feladatokat, amelyek végrehajtását követ?en megalapozott döntés hozható arról, hogy a b?vítéssel kapcsolatban milyen lépések szükségesek.
Az el?rejelzések szerint a villamosenergia-igény 2030-ig körülbelül 30 százalékkal n? – mondta Nagy Sándor, az MVM Paks II. Atomer?m? Fejleszt? Zrt. vezérigazgatója. A hazai energiastratégia a megújuló, a szén-, illetve az atomer?m?vi technológiára is épít. A vezérigazgató kiemelte: az atomenergia szén-dioxid mentes, a környezetet nem terhel?, gazdaságos és megbízható.
Az új blokkok költségeivel, illetve finanszírozásával kapcsolatos kérdésekre válaszolva az államtitkár és a vezérigazgató is úgy reagált: a projekt még el?készítés alatt van, a finanszírozási kérdések az ajánlatok beérkezése után válaszolhatók meg.
Az ülésen Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal elnöke elmondta: a paksi atomer?m? els? blokkjának húszéves üzemid?-hosszabbítási eljárása még ebben az évben lezárul. A blokk üzemeltetési engedélye ez év december 31-ig szól. A második blokk engedélye 2014-ben, a harmadiké 2016-ban, a negyediké pedig 2017-ben jár le.
Budapest, 2012. november 27., kedd (MTI) – Megkezd?dtek a konzultációk a paksi atomer?m? b?vítésének öt potenciális szállítójával – közölte Kovács Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára a parlament fenntartható fejl?dés bizottságának keddi budapesti ülésén.
A klíma- és energiaügyekért felel?s államtitkár elmondta: ezek azok a cégek, amelyek nyomott vizes technológiát szállítanak a világpiacon. A konzultációk során a magyar delegáció három épül? atomer?m?ben már járt, a negyedik referenciablokkot ezen a héten nézik meg.
A szándékok felmérése alapján úgy t?nik, hogy a potenciális szállítók adnak majd be ajánlatot, ha kiírják a pályázatot – fogalmazott Kovács Pál. Hozzátette: ha a paksi atomer?m? b?vítésér?l a konkrét döntés megszületik, a lehetséges szállítók kapacitása megvan ahhoz, hogy határid?ben teljesítsék a megbízást.
Az államtitkár emlékeztetett: a kormány ez év júniusában nyilvánította kiemelt beruházássá a paksi atomer?m? b?vítését. Emellett létrehozta a Nukleáris Energia Kormánybizottságot, illetve meghatározta azokat a feladatokat, amelyek végrehajtását követ?en megalapozott döntés hozható arról, hogy a b?vítéssel kapcsolatban milyen lépések szükségesek.
Az el?rejelzések szerint a villamosenergia-igény 2030-ig körülbelül 30 százalékkal n? – mondta Nagy Sándor, az MVM Paks II. Atomer?m? Fejleszt? Zrt. vezérigazgatója. A hazai energiastratégia a megújuló, a szén-, illetve az atomer?m?vi technológiára is épít. A vezérigazgató kiemelte: az atomenergia szén-dioxid mentes, a környezetet nem terhel?, gazdaságos és megbízható.
Az új blokkok költségeivel, illetve finanszírozásával kapcsolatos kérdésekre válaszolva az államtitkár és a vezérigazgató is úgy reagált: a projekt még el?készítés alatt van, a finanszírozási kérdések az ajánlatok beérkezése után válaszolhatók meg.
Az ülésen Rónaky József, az Országos Atomenergia Hivatal elnöke elmondta: a paksi atomer?m? els? blokkjának húszéves üzemid?-hosszabbítási eljárása még ebben az évben lezárul. A blokk üzemeltetési engedélye ez év december 31-ig szól. A második blokk engedélye 2014-ben, a harmadiké 2016-ban, a negyediké pedig 2017-ben jár le.
Habár a biomasszás h?termelés energetikai és környezetvédelmi el?nyeit a szakemberek már régóta ismerik, a vállalkozások és intézmények körében mégsem terjedt el széles körben az agri- vagy fabrikettre alapozott h?energia-el?állítás. Pedig a megoldás árel?nye jelent?s. Míg egy köbméter földgáz ára jelenleg 150 forint körül mozog, addig az egy köbméternyi gázból el?állítható energiamennyiséget 95-110 forint érték? brikettel biztosítani lehet.
„A hazai gyártású agri- és fabrikett ára nem függ a nemzetközi árváltozásoktól, kiszámíthatóan tervezhet? és magának a f?t?anyagnak az el?állítása is a hazai GDP-hez járul hozzá” – hangsúlyozza Danka Attila, a biomassza alapú energetikai megoldások, valamint a brikettgyártás területén tevékenyked? AERD Megújuló Energia és Régiófejleszt? Zrt. vezérigazgatója.
Általános tévhit a brikettf?tés kapcsán, hogy az el?állított h?energia nem képes biztosítani az ipari termeléshez szükséges h?fokot, holott a kazán ég?terében a láng h?mérséklete 850-1100 Celsius fok között változik. „Ráadásul az összhatásfok is kiemelked?, a távozó füstgáz további hasznosításával ez az érték a 85-90 százalékot is eléri. Ezt sok esetben a már m?köd? gázos megoldások sem teljesítik” – hívja fel a figyelmet Danka Attila.
Létezik olyan együttm?ködési modell, amelyben a finanszírozási kérdés az ügyfelek oldalán egyáltalán nem merül fel, és az elkötelez?dés is csupán 1-2-3 év. Ezalatt a vállalatvezet? eldöntheti, hogy bizalmat szavaz-e hosszú távon is a biomasszának üzemmenetében, vagy keres más megoldást a h?igények kielégítésére. „A konténeres megoldások esetében nincs szükség beruházásra, az ügyfél csak h?szolgáltatást vásárol, a kazán beszerzése, telepítése és üzemeltetése teljes egészében a szolgáltató költsége, igaz a berendezés is az ? tulajdonában marad” – emeli ki az AERD Zrt. vezérigazgatója.
