A latin-amerikai természeti erőforrások évszázadokon keresztül segítettek a világgazdaság előremozdításában: az egykori Spanyol Birodalom ezüstflottájától a Kínába szánt vas- és rézexportig már régóta értékesítették őket az egész világon. Azonban a megújuló energiaforrások elterjedése új gazdasági jelenséget teremt a régióban.
Az elmúlt években Latin-Amerika óriási lépéseket tett a szél-, nap-, geotermikus és bioüzemanyag-energiaforrásainak kiaknázásában. Mostanra elérkezett az energiaforradalom csúcspontja, amely átalakítja a régiót és számos üzleti lehetőséget teremt.
Olajfüggőség
Jelen pillanatban Latin-Amerika még mindig nagyon függ a természeti erőforrások egyikétől: az olajtól. A BP statisztikai áttekintése szerint Latin-Amerikában található a világ kőolajkészleteinek több mint 20 százaléka, ezért a régió a világ második legfontosabb olajlelőhelye, és valószínűleg ezért is támaszkodik a mai napig annyira erre az erőforrásra. Az olaj a régió teljes primerenergia-ellátásának (TPES) 46 százalékát tette ki 2013-ban, jóval meghaladva a 31 százalékos globális átlagot.
Amikor közlekedésről van szó, az olajalapú üzemanyag valószínűleg még egy ideig megőrzi pole-pozícióját. Az elektromos autók és a hibridek lassan fejtik ki globális hatásukat, és Latin-Amerikában alig vannak jelen. Bár Brazília lenyűgöző lépéseket tett etanol alternatívákkal, az olaj és annak származékai továbbra is az első számú választás.
Ráadásul a régió elavult közlekedési flottája, amelyet leginkább a leselejtezett amerikai autók és a helyben gyártott régebbi modellek tesznek ki, az elektromos autózás elterjedése ellenére még egy jó ideig biztosan meg fog maradni.
Felzárkózás
A latin-amerikai villamosenergia-ágazat már elkezdte „leválasztani magát” az olajfüggőségről. Az Egyesült Államok szerint 2040-re a régió országai várhatóan majdnem megkétszerezik a villamosenergia-termelésüket, és további 1500 terawattóra (TWh) energiára lesz szükségük. Ez hatalmas mennyiség – körülbelül ahhoz elegendő, hogy öt éven keresztül ellássa az egész brit villamosenergia-hálózatot.
Közben gyakorlatilag egyetlen új latin-amerikai nagyméretű erőmű sem lesz olajjal üzemelő, ami megnyitja a terepet a különböző technológiák előtt.
A közép-amerikai és a karib-tengeri országok – amelyek hagyományosan importálták az olajat – voltak az elsők, akik kezdtek eltávolodni az olajalapú erőművektől, miután egy évtizeden keresztül szenvedtek a magas és ingadozó olajáraktól.
Bizonyos esetekben, mint például a Dominikai Köztársaság esetében, ez a szénre történő átváltást jelentette, ami Latin-Amerika és a Karib-térség primerenergia-ellátásának 5 százalékát teszi ki. A növekvő környezetvédelmi aggodalmak – és az ezekkel járó nemzetközi szigorítások – azonban azt jelentik, hogy a legtöbb latin-amerikai ország valószínűleg nem ezt az utat választja, hanem más energiaforrás után néz.
- Egy jó példa: Costa Rica
Forrás: kitekinto.hu