Miközben a különféle energiatároló megoldásokra feltétlenül tiszta vagy zöld technológiaként gondolunk, jelenlegi alkalmazásuk mellett egyelőre inkább növelik a szén-dioxid-kibocsátást. Az energiatárolókba ugyanis nem ritkán a fosszilis tüzelésű erőművekben termelt áram kerül, erősítve azok piaci pozícióját.
Az energiarendszerek svájci bicskája
Ezért azonban nem a profitorientált vállalkozások, mint inkább a célzott szabályozási háttér hiányosságai okolhatók. Önmagában az energiatárolás se nem tiszta, se nem „piszkos”, hatásaiban leginkább semlegesnek lehet értékelni, mivel a fosszilis tüzelésű erőművek eredményességét éppúgy támogathatja, mint a tiszta energiaforrások terjedését. Az energiatároló technológiák egyfajta svájci bicskaként számos különféle szolgáltatást kínálhatnak a különféle ügyfeleknek. Amellett, hogy az ingadozó rendelkezésre állású megújulók terjedését és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését segíthetik hálózati kiegyenlítőként funkcionálva, kiváltva az elosztó hálózat és a termelő kapacitások fejlesztését, a jelenlegi, jellemzően nem klímacentrikus szabályozások miatt növelhetik is a kibocsátást:
Az energiatárolás ugyanis fokozza azon energiaforrások értékét, amelyek termelését raktározza, egyúttal csökkenti azok értékét, amelyek termelésével az energia kitárolásakor versenyez.
Amennyiben például az akkumulátoros energiatároló egy szénerőmű éjszakai termelését raktározza el, amelyet másnap a gáztüzelésű erőművek termelésével versengve tároznak ki, úgy az egyértelműen az amúgy kevésbé szabályozható, de nagyobb emissziós értékeket mutató szénerőműveket hozza helyzetbe a gázerőművekkel szemben. Márpedig ez egyáltalán nem tűnik észszerűtlen eljárásnak a termelés költségeit tekintve, maradva az Egyesült Államok példájánál:
A tárolás során fellépő veszteséget a termelés növelésével kell kompenzálni, márpedig, ha ez karbonintenzívebb forrásból történik, mint a tárolás által kiváltott termelés, akkor jelentős plusz emisszió keletkezik. (Az emisszió például akkor is emelkedik, ha az energiaveszteség pótlására lép be a szénerőművi termelés, egyébként megújuló forrásból van feltöltve, és a kitárolás gáztüzelésű erőművet váltana ki.)
Részben ezért, részben a megújuló energiaforrások szintén zömmel szabályozási hiányosságokkal indokolható csekély részaránya miatt
Különösen azon országokban, amelyek nem jeleskednek a tiszta megújuló energiaforrásokra való áttérésben.
Így segíthetne a politika
Az energiatároló megoldások – így az elektromos járművek – terjedése nyilvánvalóan csak akkor jár a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésével, ha a betárolt energia sokkal tisztább termelésből származik, mint az ezáltal kiváltott termelés. Természetesen ha kizárólag tiszta megújuló energiát, vagyis nap- vagy szélenergiát (és nem biomasszából termelt áramot) tárol, akkor egyértelműen hozzájárul ennek a célnak a teljesüléséhez. Az egyik leginkább kézenfekvő megoldást ezért az energiatárolók megújulókhoz kapcsolódó telepítésének támogatása jelentheti. A problémát felismerve az Egyesült Államokban már szövetségi szintű adókedvezmény támogatja a megújulóenergia-termeléshez kapcsolt energiatároló telepítéseket. A tengerentúlon a FERC kormányügynökség idén februárban hozott ilyen irányú szabályozást.
Ez a helyzet Magyarországon
A probléma Magyarországot is érintheti, bár egyelőre az energiatároló trendszerek telepítése egy-két kísérleti projektre korlátozódik, mivel „a tárolás térnyerését a hálózatos (szabályozott) társaságok számára szabályozói akadályok nehezítik” – állapítja meg a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) 2018 júniusi tanulmánya. A tárolás-specifikus szabályok hiánya ellenére Magyarországon kereskedők, termelők, és elosztók is terveznek, illetve valósítottak meg tárolói projekteket. Az elosztók számára a villamosenergia-törvény engedélyezi, hogy az elosztási tevékenység optimalizálásának céljából a legkisebb költség elve szerint az elosztó hálózat részét képező villamosenergia-tárolót létesítsenek és működtessenek, ám az ilyen létesítmények névleges kimeneti teljesítőképessége nem haladhatja meg a 0,5 MW-ot.
A tárolók használatának kézenfekvő módja lehetne, ha a megújuló forrásból termelők maguk egyenlítenék ki a segítségükkel a termelésüknek az időjárás számlájára írható változásait. Az időjárásfüggő termelés tárolói kiegyenlítését azonban a megengedő hazai szabályozás nem minden esetben teszi szükségessé, illetve vonzó beruházási opcióvá: a KÁT-termelők menetrendtől való eltérésének büntetése minimális, és nem fenyegeti őket a korlátozás veszélye, vagyis hogy csúcsidei termelésüket a rendszerirányító esetleg nem veszi át. A 0,5 MW feletti, a METÁR szerinti prémium-rendszerben értékesítő termelők számára ugyanakkor a tárolók biztosíthatják, hogy jobban előrejelezhető, így jobban értékesíthető termékekkel léphessenek a piacra, és minimalizálják kiegyenlítő-energia fizetési kötelezettségüket.
Magyarországon jelenleg elsősorban a háztartási méretű naperőművek terjedése állítja műszaki kihívás elé az elosztókat. A tárolói megoldások segíthetik az elosztókat a napelemes termelés feszültségnövelő hatásának kompenzálásában úgy, hogy a megtermelt energia helyben történő felhasználásával növelhető a lokális egyensúly, és csökkenthető a veszteség. A napelemes termelés integrálása passzív eszközökkel jóval költségesebb lehet, mint tárolók alkalmazásával. A háztartási méretű, a napelemes termelést tárolóval kombináló rendszereknél az ösztönzöttség hiányát eredményezi az átvételi (KÁT) ár és a kiskereskedelmi ár közti különbség alacsony (10% körüli) szintje. Emellett ugyanis nem éri meg tárolóval kiegészíteni a napelemes rendszereket, hiszen nincsen valódi értéke a hálózatról vételezett villamos energia mennyiség csökkentésének. A tárolók használatát ebben az esetben pl. a napszaktól függő (vagy napi tőzsdei árakhoz illeszkedő) tarifák bevezetése ösztönözhetné – emeli ki a REKK.