Sokan felkapták a fejüket, mások morogni kezdtek, amikor híre jött, hogy a kormány véget vet a szaldóelszámolás korszakának. Eszerint 2024-től véget ér az a gyakorlat, ami alapján a háztetőkre szerelt napelemes rendszerek ingyen tárolhatják a hálózaton a megtermelt, de akkor éppen el nem fogyasztott energiájukat, és nem lesz elég évente egyszer +/- mérlegre tenni a termelést, a fogyasztást. Pedig abból, hogy néhány év múlva nem lesz elérhető az a katalizátor, amiért évek óta egyre többen gondolják úgy, hogy az áramszámlájukat részben, de egyre inkább egészben lenulláznák egy 2-3 millió forintos, de 6-8 év alatt megtérülő beruházással, nos, az éremnek az csak az egyik oldala.
HIVATALOS ADATOK SZERINT MA MAGYARORSZÁGON TÖBB MINT 80 EZER HÁZTETŐN, ÖSSZESEN TÖBB MINT 640 MEGAWATTNYI HÁZTARTÁSI NAPELEMES KAPACITÁS DOLGOZIK. HA IDŐJÁRÁSFÜGGŐN IS, DE EZ TÖBBET TERMEL, MINT A PAKSI ATOMERŐMŰ EGY-EGY BLOKKJA.
E méretes háztáji erőműnek a napelemet a házuk tetejére telepíttetők a tulajdonosai, de ők azok is, akik állandó munkát adnak a hálózatot kezelő operátoroknak is – akiknek a márciustól októberig jobban, aztán pedig kevésbé termelőképes háztáji napelemes erőművel együtt kell az egész rendszert egyensúlyban tartani. Ha azt nem is tudjuk pontosan, hogy egy-egy pillanatban e termésből – pláne most, a home office korszakban – mennyi is a lakások, házak saját fogyasztása, de azt igen, hogy ez az erőmű az utóbbi években 12 százalékot meghaladó éves növekedésre volt képes. És bár az elsőre talán megdöbbentő, 600 megawattos méret majdnem semmi ahhoz képest, ahová ez a növekedés kifut majd – annak is köszönhetően, hogy ezek a rendszerek egyre olcsóbbak, a telepítések egyre kompaktabbak, így mind többek számára megfizethetők.
Magyarország nem indult el túl hamar a napelemek tömeges telepítésével, aminek azonban mégis van pozitív hozadéka: az előttünk járó nyugat-európai országok (Spanyolországtól Németországon és Hollandián át akár az Egyesült Királyságig) tapossák ki előttünk az utat.
ARRA TARTUNK, HOGY A HÁZTÁJI NAPELEMES RENDSZEREK MENNYISÉGI GYARAPODÁSÁNAK EGYELŐRE NEM LÁTNI A HATÁRAIT.
Részben és áttételesen igaz ez a technológiai, módszertani innovációknak és fejlesztéseknek köszönhetően a permanens minőségjavulásra és gyarapodásra is. Hiszen ma már azért is eszeveszett verseny zajlik a panelgyártók között, hogy adott felületegységből mennyi áramtermelő potenciált tudnak kipréselni. A friss magyarországi napelemes rendszertelepítések zöme a panelenként 320-380 watt teljesítményre képes egységekből építkezik; miközben a kínai és távol-keleti gyártóknál a 600 wattos csúcspaneleket engedik éppen tömeggyártásba. Ezek hatásfoka azonos a standard méretű panelével, csak méretük miatt nehezebben szállíthatóak, szerelhetőek. Egy másik pályán őrült versengés alakul a még csak éledező, háztartási méretű energiatároló rendszerek piacán, ahol a Tesla mellett az összes valamire való japán, dél-koreai és kínai gyártó már a plug-in rendszerek összeállításán dolgozik, hogy az inverter, az akkumulátor és a rendszervezérlés egybe dobozolásával gyorsítsák és egyszerűsítsék a telepítést és a használatba vételt.
A háztartási méretű napelemes rendszerek terjedése megállíthatatlan, és az sem jelenti majd a végét, ha minden házon napelempanelek dolgoznak. Mert éppen a lakosságnak van szüksége egyre több energiára. A fűtés, a hűtés, a még több háztartási eszköz, és az elektromos autó miatt pedig minderre főként elektromos áram formájában van, lesz szüksége. Sőt, a napelemek mellett szól azok ismertsége, széleskörű, pozitív imidzse, környezetvédelmi fontossága.
AZAZ A NAPELEMPIACI KILÁTÁSOK TOVÁBBRA IS „FÉNYESEK”. EZEKNÉL FOGVA A SZALDÓELSZÁMOLÁS KORSZAKÁNAK VÉGÉT NEM SIRATNI KELL!
Az csupán azt jelzi, hogy a kezdeti érdeklődést a napelemek telepítése és használata iránt sikerült eléggé felkelteni, de energiatárolásban és hálózati menedzselésben, ingyen, ennyit bírt az ország. Most pedig ott vagyunk, hogy ezt a motort a következő fokozatba kell váltani. Támogatni, ösztönözni továbbra is lesz, lenne mit: a szaldó elszámolást válthatná az energiatároló rendszerek telepítésének támogatása, és akár a teljesen önellátóvá válást is lehetne ösztönözni, de mindezek alapfeltétele a napelemrendszerek megléte.
Az energetikában a fejlődés drámai mértékű, folyamatos és kíméletlenül tabu-döntögető. Olyan tempóban zakatol, ami nem teszi lehetővé a támogatások és ösztönzők bebetonozását sem, így a módszereknek – és a céloknak is változniuk kell. Mert ez teszi az életünket jobbá, komfortosabbá, ez nyújt lehetőséget a karbonsemlegesebb életvitelhez és ahhoz, hogy öntudatosabbakká váljunk. Miről is szól a 21. századi ember élete, ha nem erről?
Forrás: portfolio.hu
