Az energia csak a helyben el?állított árammal gazdaságos
Ha a politika és az energiagazdaság sok protagonistái akarata után menne, úgy egy központi, fogyasztótól távoli és ezzel drága energia rendszer lenne az energiafordulat alapvet? része. De ez már sejthet?, hogy ez az irány nem vezethet hosszútávon sikerhez.
Mindenki tudja, csak is a megújuló energiákra alapozott villamosenergia ellátás vezet bennünket ki az atomfosszilis és magasan támogatott energiaforrások függ?ségéb?l.
Amennyiben a regionális szoláris- és a szélenergia rendszerekre építünk és a villamosenergia termelést közelebb visszük a fogyasztókhoz, úgy óriási kiépítési költségeket és kiszabályozási gondokat spórolunk meg az átviteli hálózat kiépítésében és a tározási szükségletben az egyetemes szolgáltatónál. Ezen felül pedig a napenergia és a széljárás ingyenes – Magyarország területén mindenütt és korlátok nélkül rendelkezésre állnak.
Ezért is nagyon értelemszer?, ezeket a technológiákat a mindenkori régióhoz alakított ingyenes er?forrásokhoz alakítani és kihasználni. Vonal alatt nézve a helyileg el?állított, rövid távolságokon belül szállított és a közvetlen felhasználható kilowattóra kétszer-háromszor annyira kedvez?bb, mint az átviteli hálózatokon keresztül – ugyan olcsón, de távol el?állított – esetleg közbentárolt kilowattóra. (A negatív tényez?k itt a felügyelet és a leküzdhetetlen óriási hálózati veszteségek). Számolhatunk azzal, hogy a nyugati régiónkban (széllel) el?állított vilamosenergia Magyarország keleti részébe szállítva kétszer annyiba kerül, ha azt helyben állítanánk el?.
A helyi alkalmazás értékteremtést hoz minden régióba – nyugaton mint keleten, északon és délen is egyaránt. El kell felejtenünk az eddig kialakított központos energiás gondolattainkat. A jelenlegi energiaparkunkat kell kiegészíteni a már nyugaton meglév? és kiépíthet? szélenergia valamint a Nagyalföldi szolárpotenciállal!
Köszönet a külfödi innivációs er?knek léteznek már a további kihívásokra gyakorlati megoldások. A szélkerekeket és a szolár rendszereket így még jobban hozzá lehet a helyi adottságokhoz alakítani. Ami nekünk kell, az a felszerelt teljesítményegységre vonatkoztatott többlet energia – például nagyobb rotorokkal és magasabb tornyokkal. Az ilyen rendszerekkel frissebb szélnél már 4.000 órás csúcsleterhelést is el lehetne érni (a 2.000 órás helyett). És minél észak- és északnyugatabbra megyünk az ilyen rendszerrel, annál nagyobbak ezek az értékek, igaz az árak is. Ezért a nyugati határmenti kiépítésnek az el?nye kézenfekv?: csak fele annyiba kerül.
Az energiafordulat helyes irányáért folytatódó viták között azonban elt?nik a motiváció nézete: a kovencionális, több évtizede magasan szubvencionált energiaforrások drámalilag meg fognak drágulni. Ezeknek az energiaforrásoknak az importálásáért hamarosan – a szó szoros értelmében – több mint 100 milliárd eurót kell „elfüstölnünk”! Az urán, a szén, az olaj, a gáz, ezek mind végesek és csak súlyos költségekkel+következményekkel lehet ezeket a felszínre hozni és elszállítani.
Ezenkívül az atomenergia még máig sem uralható az emberi technológiával. Ezért nem azt kell állandóan megkérd?jeleznünk, hogy mennyibe kerül nekünk az energiafordulat. Azon kellene elgondolkodnunk, hogy mennyibe kerülne nekünk a megújuló energiákról való lemondás?
A XXI. század emberét a megváltozott gondolkodásmód kell, hogy jellemezze: az optimális alkalmazkodóképesség az egyre növekv? energiaéhség csillapításához.
Az ipar kiváltságai emelik az áram árát
Megállapításunk szerint igazságosan kell elosztani az energiafordulat költségeit a jöv?ben. Nem lehet megengedi, hogy a nagyobb ipari fogyasztók miatt a megújuló energiákból származó villamosenergiára hárítunk át mindent. Magyarország villamosenergiájának közel egy ötödét egy pár száz vállalkozás használja fel. Következtetésül a nem privilegizált ipar, a kereskedelem és a kézm?ipar majdnem minden végfogyasztóinak járulékos költségei emelkednek.
Aki a megújuló energiákat hibáztatja a villamosenergia árának emelkedése miatt, az megtéveszti a fogyasztókat. Például a németországi villamosenergia árának fejl?dése az utolsó évekre nézve is mutatja, hogy téves az az állítás, hogy a szolár- és a széler?m?vek által termelt áram hajtja fel az áram költségeit. 2002 óta 0,10 €-t emelkedett a kilowattonkénti villamosenergia ára, a megújuló energiák kiépítésének többletköltsége, ugyan ezen az id? alatt, csak 0,3 Euro volt. Ami azt jelenti, hogy az áremelkedés több mint a háromnegyed részének semmi köze a megújuló energiákhoz.
Látható, hogy az ipari ágazatot nem szabad kivenni a hazai ME törvényalkotásában. A járulékokat úgy kellene a kialakítandó METÁR-ban hazánkban értelmezni, hogy ne legyenek az egyes ipari szektor képvisel?i ez alól kivételesek, mert akkor nem merülne fel dönt? költségtényez?ként a megújuló energiák kiépítése.
Az energiafordulat csak akkor sikerülhet, ha mindenki részesül ezek költségeiben és nem csak egyesek fizetnek a többiek részére is. Továbbá látható a lipcsei EEX és a magyar HUPX áramt?zsdén is, hogy a megújuló energiák igenis csökkentik az áram árát. Ez az effektus, ami kilowattóránkét legalább 0,5 centet tesz ki, sajnos nincsen a fogyasztóknak továbbadva. Ez az árfékezés egyedül csak is az áramkeresked?nek és a nagyobb ipari üzemeknek jó, akik direktben vásárolják az áramot az áramt?zsdén.
Akik az energiafordulat magas költségei miatt az atomenergia támogatását képviselik, azok demagógok. És a megújuló energiák törvénybe rakásának állandó bojkottálásával az energiafordulat akceptálását akarják visszafogni. Teljességében abszurdum az, hogy a széler?m?vek és a napelemes rendszerek állítólagosan magas költségei miatt inkább állami támogatással kib?vítjük a paksi atomer?m?vet.
Folytatás következik…
2012.06.24. | Michael Debreczeni © M.N.M. Zrt.
