A legutóbbi jégkorszak alatti naptevékenység er?sségének ingadozásait sikerült rekonstruálniuk svéd tudósoknak, kutatásaik, amelyekr?l a Nature Geoscience folyóiratban jelent meg tanulmány, a jöv?beli klímaváltozásokat segíthetnek pontosabban modellezni.
A Lundi Egyetem tudósai grönlandi jégfuratok és kínai barlangi üledékrétegek nyomelem-összetételét vizsgálva rekonstruálták a naptevékenység er?sségének változásait a legutolsó jégkorszak végén, a 20 000 és 10 000 évvel ezel?tti periódusban. A legutóbbi glaciális maximumban, amikor a legnagyobb volt a sarki és kontinentális jégtakarók kiterjedése, vastag jégpáncél borította a mai Svédország egész területét és Németország északi részét, a tengerek szintje pedig legalább 100 méterrel volt alacsonyabb, mint napjainkban – olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.
„A kutatások nem várt összefüggést mutattak ki a klímaváltozás és a naptevékenység között, amelynek ingadozásai különösen regionális szinten befolyásolták az éghajlatot” – hangsúlyozta Raimund Muscheler, a Lundi Egyetem adjunktusa, a tanulmány társszerz?je.
Manapság élénk tudományos viták tárgya, hogy milyen hatást gyakorolhat a naptevékenység az éghajlatra, milyen szerepet játszhat a globális felmelegedésben. A svéd kutatás arra világított rá, hogy a Nap nem annyira közvetlenül, a kisugárzott napenergia által, mint indirekt módon, a légkör általános cirkulációjára, a légáramlatokra gyakorolt hatásával befolyásolja az éghajlatot.
„A csökken? napaktivitás miatt Európa északi részén hidegebb telek várhatók, mivel ibolyántúli sugárzása kihat a légkori cirkulációra. Érdekes módon ugyanezek a tényez?k Grönlandon enyhébb, de csapadékos, viharos teleket eredményezhetnek. Kutatásaink arra világítanak rá, hogy a naptevékenységi jelenségeket mindenképpen figyelembe kell venni a jöv?beli globális és regionális klímamodellek kidolgozásánál” – hangsúlyozta Raimund Muscheler.
(http://www.sciencedaily.com/releases/2014/08/140818095204.htm)
nfj kpt
Forrás: MTI 2014. augusztus 21., csütörtök 15:48
