Egy kis szigetországban élve rendszeresen a klímaváltozás legkegyetlenebb iróniájával szembesül az ember. A szigetek kis szerepet játszanak a globális felmelegedés kiváltásában, viszont elsőként szenvedik el annak pusztító hatásait, és a legkevésbé felkészültek a kezelésére.
Ahogy a nagyobb, vagyonosabb iparosodott országok szén-dioxid-emissziója tovább melegíti a Földet, a tengerek növekvő szintjének ezek a szigetek esnek áldozatul. A felmelegedő vizek által rekorderősségűvé váló hurrikánok otthonokat, energiahálózatokat pusztítanak el, és halottakat, romokat, járványokat hagynak maguk után.
Fotó: Shutterstock
A kis szigetországok elkötelezték magukat amellett, hogy együttműködve segítik a klímaváltozás elleni globális küzdelmet. A szigeteink ideális laboratóriumai lehetnek az innovatív, tiszta energiát megvalósító technológiáknak.
Arubán miniszterelnökségem alatt kitűztük azt a célt, hogy 2020-ra a villamos energia száz százalékát tiszta energiából állítjuk elő.
A legtöbb kis szigetország még mindig nagymértékben támaszkodik az importált fosszilis üzemanyagokra viszonylag kismértékű energiaszükségleteinek fedezésénél, így ki vannak szolgáltatva a globális piacoknak. Emiatt a szigeten élőknek kiszámíthatatlan ársokkokat és ellátási zavarokat kell elviselniük. Ezzel szemben a helyben előállított megújuló energia a szigeteket ellenállóbbá teszi, és stabilizálja az áramellátást.
A karibi térségen belül sok szomszédunk már ambiciózus célokat tűzött ki a teljes dekarbonizálásra és a megújuló energiára vonatkozó fejlesztésekre. Jamaica miniszterelnöke például azt szeretné elérni, hogy országa 2030-ra energiaszükségletének 50 százalékát megújuló energiaforrásokból fedezze. Barbados ennél is tovább ment, 2030-ra karbonsemlegességet és az ellátás száz százalékban megújuló energiából történő fedezését tűzte ki célul.
Sajnos a külföldi befektetők gyakran továbbra is a karbonalapú infrastrukturális projekteket támogatják a kis szigetországokban és más fejlődő államokban. Például Kína több mint húszmilliárd dollárt különített el szerte a világban megvalósítandó szénerőműprojektek finanszírozására. Japán továbbra is finanszíroz új szénalapú projekteket hazai és nemzetközi szinten is.
Számos nagy, fejlett ország kötelezettséget vállalt arra, hogy segíti a kis, sérülékeny államokat a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás terén. Mégis, ezek a donorok és hitelezők néha a saját vállalásaikat ássák alá az új fosszilis üzemanyagú projektek finanszírozásával.
A gazdagabb országoknak okos klímavédelmi beruházásokra kellene fókuszálniuk, amelyek a globális felmelegedés jövőbeli terheit csökkentenék. Becslések szerint a világ kilenc legsebezhetőbb országában a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás átlagköltsége elérheti az évi 15 milliárd dollárt 2015 és 2030 között.
Kína jó példája annak, hogy a tiszta energia terén milyen ellentmondások érvényesülnek. Hazai szinten Kína mutatja, hogy egy gyorsan iparosodó gazdaság miként tudja a szénerőműveket kiváltani, és növelni a tiszta megújuló forrásból származó energiához való hozzáférést. Mégis, az Egy út, egy övezet kezdeményezés keretében (amely Kína fontos nemzetközi infrastrukturális beruházási programjának számít) a fejlődő országokban tervezett legtöbb energiaprojekt olaj-, gáz- és szénfókuszú. Kína könnyen exportálhatná tisztaenergia- és okos klímavédelmi technológiáit. Argentínában például a Kínai Export-Import Bank mintegy négyszázmillió dolláros hitelt nyújt Dél-Amerika legnagyobb naperőműparkjának felépítésére.
Az Egy út, egy övezet kezdeményezésen kívül más államok is – mint például Japán – fokozzák beruházásaikat a szigetországokban és szerte a fejlődő világban. A forrásokat kapó országoknak körültekintően át kell gondolniuk, hogy az új széntüzelésű erőművek mennyivel növelik a klímaváltozásból eredő már amúgy is súlyos terheiket.
Mindeközben a donor országoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a külföldi beruházásaik mennyiben egyeztethetők össze a 2015-ös párizsi klímamegállapodás keretében tett vállalásaikkal. Az egyetlen módja annak, hogy a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest (ami sok kis szigetország esetében valóban egzisztenciális küszöbértéknek számít), ha azonnal leállítjuk az új fosszilis üzemanyagú erőművek építését.
A kis szigetországokat aránytalanul sújtja a klímaváltozás. A hitelezőink segítségével azonban nagymértékben elő tudjuk segíteni a klímaváltozás legrosszabb hatásainak csökkentését is.
Forrás: vg.hu
