Az utóbbi években egyre többet hallani magfúziós energiával kapcsolatos kutatásokról, plazmával üzemelő erőművek építéséről, pár havonta érkeznek ilyen-olyan hírek, hogy mekkora előrelépések történtek a jövő tiszta és biztonságos energiaforrásának kiaknázása terén, így aki kicsit is érdeklődik az energetika iránt, akár azt is gondolhatná, hogy már a napelemes garázskapun dörömböl az olajlobbit és a Roszatomot kenterbe verő, örök életet és ingyen villanyt ígérő új technológia. Amikor a MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont fiatal tudósai meghívtak, hogy nézzünk körbe a csillebérci kampuszon lévő laborjaikban, ahol különféle fúziós energiával kapcsolatos problémák megoldásán dolgoznak, örömmel mondtunk igent, mivel szerettük volna saját szemünkkel látni, milyen is az, amikor az anyagok negyedik halmazállapotával bűvészkednek a fizikusok.
A csaknem egész naposra nyúló látogatás során a Részecske- és Magfizikai Intézet Plazmafizikai Osztály három fiatal kutatójával beszélgettünk. A szót leginkább Réfy Dániel fizikus, a Nyalábemissziós Spektroszkópia Csoport fiatal kutatója vitte, akitől alapos áttekintést kaptunk a fúziós kutatások hátteréről, jelenlegi állásáról. Mellette jó néhány specifikus részletről Szabolics Tamás szoftverfejlesztő mérnök, a Pellet és Videodiagnosztika Csoport tagja és Palánkai Miklós gépészmérnök, az ITER és Fúziós Diagnosztika Fejlesztések Kutatócsoport tagja, főmérnöke adott tájékoztatást. Az alábbiakban az általuk elmondottak foglaljuk össze, készüljenek, hosszú, nagy ívű utazás lesz a kályhától a csillagok belsejéig.
