Az energiagazdaság napjainkban zajló átalakulásának további pályája erőteljesen befolyásolja azt, hogy a jövőben mekkora fosszilis energiahordozó árakkal és villamosenergia-termelési költségekkel számolhatunk, valamint az egyéb kulcstechnológiák költségeit is. Az árak és költségek pedig elsősorban a beruházásokon keresztül maguk is alakítják az energiaátmenetet, vagyis egymásra kölcsönösen ható folyamatokról van szó. Hajtóerőként számos tényezőt kell figyelembe venni az energia- és klímapolitikai intézkedésektől a geopolitikai történésektől az egyre erőteljesebben érzékelhető klímaváltozásig, melyek együttesen komplex rendszert alkotnak.
Ezeket és várható kifutásukat rendkívül nehéz modellezni, melynek bizonytalansága annál nagyobb, minél távolabbi időpontra vonatkozik az előrejelzés. Ezzel együtt a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a 3 lehetséges főbb forgatókönyv mentén rendszeresen prognózisokat készít az energiaárak és technológiai költségek várható alakulásáról, egészen a 2050-es évig. Így az október 24-én publikált idei éves nagyjelentésében, a World Energy Outlook 2023-as kiadásában is közöl ilyen várakozásokat.
Az említett, az IEA által jelentéseiben rendszeresen alkalmazott 3 fő forgatókönyv közül az első, a STEPS (Stated Policies Scenario) forgatókönyv a jelenleg érvényben lévő energiapolitikai helyzet és szabályozási környezet, illetve az uralkodó trendek alapján igyekszik előre vetíteni az energiarendszer és főbb mutatóinak várható alakulását. Az APS (Announced Pledges Scenario) forgatókönyv az előzőeken túl a bejelentett, lényegében még csak ígéretek szintjén létező ambíciók és célok várható hatását is igyekszik beépíteni a jövőbeli pálya modellezésébe. Az NZE (Net Zero Emissions Scenario) forgatókönyv pedig azt az egyik lehetséges fejlődési ívet mutatja fel részleteiben, amely a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez szükséges, illetve tartozik.
Fosszilis energiahordozó árak
A nyersolaj, a földgáz és a szén piaci ára annál meredekebben és alacsonyabb szintre csökkenhet, minél gyorsabb és jelentősebb mértékű a tiszta energiára történő átállás. Így, a nagyrészt a fosszilis energiahordozók iránti kereslet gyengülése által hajtott folyamat eredményeképpen a nyersolaj átlagára (az IEA-tagállamokban) a 2022-es 98 dollárról már 2030-ig 42 dollárra, 2050-ig pedig 25 dollárra eshet, amennyiben a világ az évszázad közepén eléri a karbonsemlegességet. Ha azonban a jelenlegi pályán maradunk, akkor 2050-ig is csak kismértékben, 83 dollárig ereszkedik az átlagár.
Bár a földgázpiac az LNG-kereskedelem térnyerésével egyre inkább szintén globalizálódik, továbbra is jelentős regionális különbségeket mutat, ami az IEA szerint az egész vizsgált időtávon megmaradhat. A magyar szempontból meghatározó európai gázárak tekintetében a szervezet megközelítőleg 105 euró/MWh (104,7) átlagos 2022-es árszinttel számol kindulási állapotként a vezetékes és LNG-import árakat is figyelembe véve, míg 2023 október végén a holland TTF spot piacán mintegy 50 euró/MWh körüli árszint uralkodik.
Az olajárakhoz hasonlóan a földgázárak esetében is minden forgatókönyv jelentős árcsökkenést vetít előre, már a mostani évtized végéig is. A STEPS forgatókönyv alapján 2030-ban már csak valamivel 22 euró feletti árszintre lehet számítani, ami azonban 2050-ig már nem csökkenne tovább, sőt, enyhén, 23 euróra emelkedne. A klímasemlegességi forgatókönyv relizálódása viszont azt eredményezheti, hogy már 2030-ig 14 euróra esik, az évszázad közepéig pedig már alig több mint 13 euró lesz az európai gázár. Utóbbi árszintekre a 2020-as covid-év bezuhanását leszámítva az energiaválság előtti békeévekben sem volt huzamosabb ideig példa.
Forrás/bővebben: portfolio.hu
