A súlyos európai energiakrízisnek – kiegészülve az orosz-ukrán konfliktus hatásaival – nagyon súlyos következményei vannak. Sokkolóan magas gáz- és áramárakkal, valamint gáz- és áramhiánnyal szembesülnek az uniós tagországok. A gazdasági növekedés lelassulásához súlyos szociális problémák társulnak. Ezeket tovább súlyosbítja, hogy klímavédelmi és más okokból európai szinten hatalmas erőművi kapacitások fognak kiesni a jövőben. Magyarország elemi érdeke, hogy a jövőbeli fogyasztás kielégítéséhez szükséges áram döntő részét hazai erőművek termeljék meg, ezzel minimalizálva a súlyos ellátás- és nemzetbiztonsági kockázatokat hordozó importkitettséget. E cél eléréséhez a Paks II. Atomerőmű megépítése mellett a naperőművek további jelentős fejlesztése szükséges. Utóbbi áramtermelési mód esetében, az előnyök mellett, azonban vannak olyan rendszerszintű problémák, amelyeket mihamarabb meg kell oldani. Ezen a téren elkezdődtek a változások.
Ne Paksot terheljék vissza!
Örvendetes hír, hogy a hazai naperőművi kapacitások a kormányzati ösztönzők hatására folyamatosan növekednek. 2022. április eleji adatok szerint a hálózati (1934 MW) és a háztartási méretű (1125 MW) napelemek együttes kapacitása már meghaladta a 3000 MW-ot. Nem véletlen, hogy a hazai rendszerirányító, a MAVIR 3000 MW értéken határozta meg azt a naperőművi korlátot, ami mellett a jelenlegi villamosenergia-rendszer még stabil és folyamatos működését nem veszélyezteti a napenergia volatilitása. Ehhez jön még hozzá a szintén időjárásfüggő szélerőművek mintegy 320 MW-os kapacitása is.
Az elmúlt években már többször felhívtam a figyelmet arra, hogy a naperőművi kapacitások jelentős bővülése hatással van a Paksi Atomerőmű termelésére. Arról van szó, hogy a naperőművek által termelt villamos energia kötelező átvétele bizonyos naposabb időszakokban (alacsonyabb rendszerterhelés és az export lehetőségének hiánya miatt) a MAVIR-t arra kényszeríti, hogy csökkentse a Paksi Atomerőmű teljesítményét, ami azt eredményezi, hogy jelentős veszteséget kénytelen elkönyvelni az ország legolcsóbb áramát adó Paksi Atomerőmű.
Ha a csúcsra járó naperőművek termelése miatt a Paksi Atomerőművet visszaterhelik, akkor minden egyes meg nem termelt 1 kWh villamos energia vonatkozásában rendszerszinten mintegy 26 Ft veszteség keletkezik. (A KÁT naperőművi átlagár például 38 Ft/kWh, miközben a Paksi Atomerőmű árama csak közel 12 Ft/kWh). A helyzet paradoxona, hogy egy sokkal olcsóbban termelő erőművet kell visszaszabályozni azért, hogy a támogatott naperőművektől a villamos energia kötelező módon átvehető legyen. Ez nonszensz! Csak hogy érzékeljük: 1 TWh naperőművi termelésre vonatkoztatva ez 26 milliárd forintot jelent!
8 nap – 3 paksi visszaterhelés
A Paksi Atomerőmű visszaterhelése a növekvő naperőművi kapacitások miatt egyre többször fordul elő. 2022. április 10-én a paksi 1-3. blokkot összesen 150 MW-tal, április 17-én 220 MW-tal és április 18-án 100 MW-tal csak azért kellett visszaterhelni több órán keresztül, mert éppen jobban sütött a nap, és a naperőművek által termelt áramot kötelezően át kellett venni. Bizonyos esetekben a szélerőművek nagyobb áramtermelésének a kötelező átvétele is a paksi blokkok teljesítményének a csökkentését eredményezi.
Gazdasági szempontból teljesen abszurd, hogy az olcsón termelő Paksi Atomerőművet csak azért terhelik vissza, hogy közel háromszoros áron kötelezően átvegyék a nap- és szélerőművek által megtermelt áramot. A műszaki és a klímavédelmi aspektusokról nem is beszélve. Ilyen esetek más országokban is gyakran előfordulnak.
Megfelelő, teljes körű jogi szabályozással, műszaki megoldásokkal mihamarabb el kellene érni, hogy a klímabarát és olcsó villamos energiát biztosító Paksi Atomerőmű folyamatosan, a lehető legnagyobb teljesítményszinten üzemelhessen, valamint a megújuló energiaforrások, például a naperőművek is, a legtöbb áramot termeljék. Ez azt jelenti, hogyha bármilyen okból a rendszerben lévő erőművek leszabályozására van szükség, akkor ne a Paksi Atomerőművet szabályozzák le, hanem (tovább) csökkentsék más erőművek (pl. gáz, szén) termelését, akár a nap- és szélerőművekét is! Magától értetődő, hogy ezt az elvet a fenti okok miatt a Paks II. Atomerőmű esetében is érvényesíteni kell majd.
A naperőművekkel kapcsolatban van még egy másik aspektus, ami tovább növeli a villamosenergia-rendszer működési költségeit. Arról van szó, hogy a megugrott piaci áramár miatt a hazai naperőművek üzemeltetői egymás után lépnek ki a számukra eddigi garantált árat (és profitot) biztosító KÁT és a Prémium támogatási rendszerekből, miután a piacon extraprofittal tudják értékesíteni az áramot.
Éppen ezért az áramárak csökkentése érdekében európai szinten akár adminisztratív, akár jogi eszközökkel is fel kellene lépni, és el kellene érni, hogy a legkisebb költség elve érvényesüljön, azaz valamilyen módon korlátozni kellene a kilépéseket, hiszen ezek csak tovább növelik az áram árát. A szinte „ingyenes” megújulók – ahogy az atomenergiát ellenzők szokták nevezni a nap- és szélerőműveket – valójában sokkal többe kerülnek a fogyasztóknak, mint a teljes élettartamra vetített kibocsátási érteket tekintve leginkább klímabarát atomenergia! Arról nem is beszélve, hogy az egyre magasabb időjárásfüggő beépített kapacitás következményeként folyamatosan növekednek a kiszabályozáshoz szükséges pluszkapacitások és -költségek.
A változás elindult…
A hazai kormányzat és a MAVIR helyesen és szakmai alapon felmérte, hogy a nap- és szélerőművek alkalmazásának megvannak a fizikai korlátai, ezért az ellátásbiztonság garantálása, valamint a szabályozási költségek mérséklése érdekében az időjárásfüggő megújulók jövőbeli telepítésével és üzemeltetésével kapcsolatban egy nagyon fontos jogszabályi változás jelent meg a Magyar Közlöny 2022. április 14-ei számában. A változás április 30-án lép hatályba. Tehát az előírás a jelenlegi nap- és szélerőművek meglévő, épülő, vagy már engedélyekkel rendelkező kapacitásait nem érinti.
Az új szabályozás szerint az átviteli rendszerirányító a jövőben félévente „meghatározza a villamosenergia-rendszer üzembiztonsága – így különösen a villamosenergia-rendszer teljesítmény-egyensúlyának és a kiegyenlítő szabályozási kapacitásoknak a biztosíthatósága – szempontjából a villamosenergia-rendszerbe befogadható nap- és szélerőművi teljesítőképesség korlátját.” A szabályozás a háztartási méretű naperőműveket nem érinti.
A módosítás nagyon fontos eleme az is, hogy a nap- és szélerőművekre vonatkozó csatlakozási igény elutasítható, ha a beruházók a rendszer stabilitását garantáló műszaki követelménynek nem tesznek eleget:
„A hálózati engedélyes a nagy- és középfeszültségű hálózatra vonatkozó, a befogadható nap- és szélerőművi teljesítőképesség-korlátot meghaladó nap- és szélerőművi csatlakozási igényt – a megkötött csatlakozási szerződésnek a csatlakozási pont módosításával, a betáplálási teljesítmény növekedésével vagy az elsődleges energiaforrás változásával nem járó módosítását ide nem értve – elutasítja, kivéve, ha
a) a rendszerhasználó a csatlakozás során vállalja azokat az üzemi szabályzatban meghatározott műszaki feltételeket, amelyek a villamosenergia-rendszer teljesítmény-egyensúlyának fenntartását biztosítják, vagy
b) a csatlakozási igény a megújuló energiaforrásból termelt villamos energia kötelező átvételi és prémium típusú támogatásáról szóló kormányrendelet szerinti pályázati eljárástól függő erőművi beruházáshoz kapcsolódik, amelynek keretében a rendszerhasználó vállalja azokat a műszaki feltételeket, amelyek a villamosenergia-rendszer teljesítmény-egyensúlyának fenntartását biztosítják.”
A fent leírtakból következik: az új naperőművek üzemeltetői vállalják, hogy szükség esetén a rendszerirányító lekapcsolja őket a hálózatról. Egészen pontosan a MAVIR hivatkozott üzemi szabályzata értelmében – többek között – az időjárásfüggő termelői egységek kötelesek olyan rendszert kiépíteni, melyben az időjárásfüggő termelői egység leállítható, valamint a hálózatra kiadott hatásos teljesítménye szabályozható. Ráadásul az üzemidő 100 százalékában képesnek kell lennie csökkentett termelésre. Továbbá ezek az egységek önállóan vagy aggregátoron keresztül kötelesek teljesítményszabályozási képességet felajánlani és biztosítani a rendszerirányító felé.
Amint a fentiekből kiviláglik, a hazai naperőművi kapacitások növekedése már most is jelentős megoldandó feladatok elé állítja a rendszerirányítót, ami a következő években és évtizedekben még inkább így lesz, hiszen a jelenlegi tendencia szerint a naperőművek beépített kapacitása néhány éven belül már elérheti a 6000 MW-ot. A hivatkozott új jogszabályi változások azt szolgálják, hogy az egyre több naperőművi kapacitás ne folyamatosan növekvő kihívást okozzon a villamosenergia-rendszerben, hanem képes legyen a rendszer stabilitását elősegíteni és a költségeket csökkenteni. Ugyanakkor célszerű lenne mihamarabb megfelelő jogi és műszaki szabályozással elérni azt, hogy a Paksi Atomerőművet egyetlenegyszer se utasítsák „tervezett menetrendtartásra”, azaz teljesítménycsökkentésre csak azért, mert a naperőművek által termelt áramot háromszoros áron kötelezően át kell venni! Emellett pedig fontos lenne a megújulós termelők kilépését az egyes támogatási rendszerekből jogi eszközökkel is „fékezni”, hiszen a szabadpiacra kilépő áramtermelők jókora extraprofitra tesznek szert, miközben tovább növelik a villamos energia árát.
