A svédek nem viccelnek, ha a zöld fejlesztésekr?l van szó, de még skandináv mércével mérve is figyelemreméltó vállalásnak t?nik az a 20 évre tervezett és részben már megvalósult projekt, amely Stockholm Hammarby Sjöstad városrészben zajlik. A víz köré települt „tóvárosban” (a sjöstad elnevezés erre utal) egy hanyatlásnak indult, szennyezett ipari terület helyén virágzott ki a lakónegyed, amelynek polgárai biztosan nyugodt lelkiismerettel hajtják álomra a fejüket, amikor ökológiai lábnyomukra gondolnak. A terület komoly turisztikai célpontnak is számít: évente nagyjából 10 000 szakember keresi fel tanulmányozásra.
Az olyan, szinte már banális megoldások mellett, mint a napelemek és napkollektorok, biogázzal m?ködtetett városi buszok, a városrészt a környez? természetes tájjal összeköt? zöld folyosók és a zajszennyezés csökkentésére lesüllyesztett közutak érdemlik ki figyelmünket. Mindezeken felül azonban, biztos ami biztos, a városvezetés egyfajta feln?ttoktatással is igyekszik rávenni a lakókat arra, hogy egy percig se feledkezzenek meg a környezettudatos élet velejáróiról. Európa egyik legfenntarthatóbb városrészét a napokban Budapesten a HuGBC által megrendezett Város a fenntarthatóság felé cím? konferencián Fryxell Stellan építész, várostervez? (Tengbom Architecture) mutatta be a hallgatóságnak.
A fejlesztést egy, a 90-es években feler?södött folyamat hívta életre: míg a 60-as évekt?l a városi lakosok tömegével költöztek ki az agglomeráció nyugodtabb életformával kecsegtet? területeire, id?vel megfordult a tendencia. Egyre többen települtek vissza a városba, akár a jobb ellátottság, akár a könnyebb közlekedés vagy egyéb szempontok miatt. Ugyanakkor, bár a háború utáni id?szakban nagyon sok lakóház épült (Svédország-szerte egymillió lakás), az ekkor létesült lakótelepek nagy részér?l azóta bebizonyosodott, hogy azok nem fenntarthatóak. A városvezetés több területet kijelölt a lakónegyed-célú fejlesztéseknek, ezek azonban nagyrészt volt ipari zónák, és nem a város kifelé terjeszkedésével jönnek majd létre. Az új építés? negyedekben már igyekeznek elkerülni a korábbi hibákat.
A terület korábban magántulajdon volt, a város azonban megvásárolta azt, majd elkészítették a rendezési tervet. A tervezés fázisában különös hangsúlyt helyeztek az infrastruktúrára, például a tömegközlekedésre. Az épületekbe távf?tést terveztek (Stockholm házainak 80%-át ezzel a módszerrel f?tik), a szennyvíz- és hulladékgy?jtéshez pedig egyaránt föld alatti cs?rendszert alakítottak ki. A távf?tés részben az elégetett hulladék energiájára, részben a szennyvízb?l kinyert h?energiára épül. Távf?tés mellett azonban távh?tés is igénybe vehet? az épületekben: utóbbi szintén a szennyvízb?l kinyert energia hasznosításával, mintegy a távf?tés melléktermékeként m?ködik. Az energia- és vízellátás, valamint hulladékkezelés szempontjából a cél egyfajta zártláncú, egymásra épül? elemekb?l álló rendszer kialakítása volt a területen, aminek köszönhet?en csökken a m?ködtetéshez szükséges energiafelhasználás.
A szakért?k el?ször azzal számoltak, hogy a lakók között nagy arányban lesznek majd a 60-as években elköltözött, most pedig a városba visszatér? id?sek – ez kés?bb tévedésnek bizonyult, a lakók nagy része fiatalok, kisgyerekes családok közül kerül ki. A Hammarby Sjöstad-fejlesztés része volt Stockholm 2004-es olimpiai kandidálásának, amelynek alapgondolata a „minden id?k legzöldebb olimpiája” lett volna. Bár a jelentkezés nem járt sikerrel, a fejlesztéseknek mégis az adott új lendületet – a városvezetés úgy határozott, hogy folytatják a megkezdett tervezési és el?készít? munkákat, a további hasonló lakónegyed-fejlesztések pilótaprojektjeként, és a tervezést?l a kivitelezésig végig figyelemmel kísérték az egész folyamatot. A fejleszt?k néhány igen ambiciózus célt is kit?ztek, például azt, hogy az egy lakóegységre es? gépkocsik száma 0,5 legyen, továbbá a különféle mutatók (például vízfelhasználás) alapján összességében legalább kétszer olyan „zöld” legyen a városrész, mint Stockholm többi új építés? lakónegyede. A célok elérésében a lakók tudatos magatartására is számítanak: ebben segít például a Glashus Ett elnevezés? oktatási központ – tevékenysége eredményesnek t?nik, ugyanis a városrészben az egy f?re es? vízfogyasztás csak háromnegyede a stockholmi átlagnak (a vízfogyasztás csökkentése egyébként az egyik legfontosabb cél volt a fenntartható városrész tervezése során).
A munkálatokba 40, magán vagy állami tulajdonú tervez? és fejleszt? céget vontak be. A telekvásárlással kapcsolatban az ingatlanfejleszt?k két lehet?ség között választhattak: vagy piaci ár alatt megvehették azt, vállalva az ipari használat okozta szennyezés megszüntetésének költségeit, vagy piaci áron megvásárolhatták a már rekultivált földterületet.
A gépkocsihasználatot a tömegközlekedés mellett autómegosztó hálózat telepítésével igyekeznek visszaszorítani. Az összegy?jtött szennyvizet a biogázgyártásban is felhasználják, a hulladékot pedig föld alatti, vákuummal m?ködtetett cs?rendszeren szállítják a központi gy?jt?pontokra. Mivel a vártnál több kisgyerekes család költözött Hammarbyba, az eredetileg tervezetthez képest növelni kellett az óvodák és iskolák számát. A nagy bevásárlóközpontok helyett inkább az épületek aljában alakítottak ki üzletek, éttermek, kávézók létesítésére alkalmas üzlethelyiségeket – ez a megoldás kevéssé megszokott a külvárosi lakónegyedekben, így eleinte a fejleszt?k is szkeptikusan fogadták az elképzelést. A helyiségek azonban azóta mind bérl?re találtak, amelyek nagy része helyi vállalkozás.
A kiváló infrastruktúra mellett a rendkívül korszer? épületek jelentették a fejlesztés másik sarokkövét. A házak majd mindegyikén található napelem és napkollektor, és – különösen az els? ütemben épült házak között – némelyik épület egészen magas színvonalú m?szaki megoldásokat vonultat fel. Az engedélyeztetés során az épületek általános építészeti, esztétikai min?ségére is különösen ügyeltek. Az engedélyezési tervek részeként életciklus-analízist végeztek, amelyek alapján elfogadhatóbbá váltak az esetleges kezdeti magasabb beruházási költségek is.
A Hammarby Sjöstad-fejlesztés sikerének egyik titka valószín?leg a beruházó cégek versenyeztetése volt, továbbá az, hogy az esetleges hibás szempontokat menet közben felülvizsgálták és korrigálták. Nem sikerült maradéktalanul minden kit?zött célt elérni, például a lakóegységekre es? autók száma továbbra is magas – ugyanakkor sok ingázó választja autó helyett a tömegközlekedést. A projekt befejezése a tervek szerint 2015-re várható, eredményeként összesen 11 000 lakást építenek fel.
forrás: hg.hu
