A természetes hidrogén olyan, kinccsel felérő energiaforrás, amelyet nem véletlenül hívnak fehér-, de még inkább: aranyhidrogénnek. Az igaz, hogy a lelőhelyet meg kell találni, de ha az megvan, a zöldhidrogénnél is gyorsabban, ráadásul kisebb karbonlábnyom hátrahagyásával is kitermelhető lehet az energiahordozó. Ausztrália válhat a világ első hidrogénbányászává.
Bizonyára nem most jutott a hidrogénre ácsingózó energiaipar eszébe, hogy milyen jó is lenne, ha a közeljövő univerzális energiaforrásának máris kikiáltott hidrogénhez nem fosszilis alapanyagból (szürke-, és kékhidrogén) vagy a vízbontás segítségével, de temérdek energia betáplálásával előállítható módon (zöldhidrogén) lehetne hozzájutni. Hanem az csak úgy, ott lenne valahol, amit “csak” ki kell bányászni.
Valamiért azonban mégiscsak úgy tűnik, hogy e természetes hidrogént az ipar és a tudomány csak most kezdi el keresni és pajzsra emelni. Legalábbis ez olvasható ki az elmúlt hetek egymásra építhető híradásaiból, aminek legutóbbi tételét az ausztrál PV Magazine hozta le.
A hír az, hogy a csupán e hónap elején új nevet felvevő HyTerra nevű nyugat-ausztráliai cég (korábban az olaj és gázipari társaságként ismert Triple Energy Limited volt a nevük) felvásárolja a szintén ausztrál, Victoria államban bejegyzett Neutralysis Industries-t. Utóbbi cég igazi értékét az adja, hogy „nyakig benne van” abban a Natural Hydrogen Energy (NH2E) vezette kutatási projektben, melyben e szakterület legnagyobb koponyáit alkalmazva az elméleti tudást kezdte el a gyakorlatba átültetni.
Az NH2E-nek van egy saját projektje is: az amerikai Nebraskában fúrt hidrogénkút, melyről a H2 Bullettin március elején számot be.
A HyTerra tehát bevásárolta magát a témába – és gyorsan 5-7 millió amerikai dollár értékben tőkét is emel az új szerzeményében.
A magyarázat egyszerű (ahogyan azt Avon McIntyre, a cég ügyvezetője mondta): a természetes hidrogén azért keltette fel az érdeklődést, mert gyorsabb fejlesztési időt ígér a bányászati technológiájuk, mint a zöldhidrogéné. Szerinte nem arról van ugyan szó, hogy Ausztrália különösebben bőségesen el lenne látva olyan felhalmozódásokkal, ahol természetes hidrogén található, hanem inkább arról, hogy a kormányzati figyelem minden potenciális karbon-mentesítő technológia mögé erőforrásokat csoportosít – melybe az is beletartozik, hogy a hidrogénipar és -kutatás szabályozását is megteszi.
Ám a cégvezető magyarázata – aki előzőleg 13 évig a Shell kutató geológusaként dolgozott, és ez a tudás most jól kamatoztathatónak tűnik a HyTerra számára – kicsit sántít. Mert bár kicsinyíteni próbálta az úttörő munkájuk Ausztrália léptékű fontosságát, valójában ez nem így van. Éppen, hogy felgyorsulni látszik az aranyhidrogén utáni kutatás: februárban jelent meg a híradásokban, hogy Dél-Ausztráliában a szárazföldi területek jelentős részére kutatási engedélyeket adtak ki – kifejezetten természetes hidrogénre, mivel az elsődleges becslések szerint itt, de az egész kontinensnyi ország területén nagy mennyiségben fordulhatnak elő efféle koncentrálódások.
Ezen a prizmán át a HyTerra bejelentése egy újabb adalék ahhoz, hogy elindult a versengés az idővel – és a cégek között az iparági elsőségért.
Szerpentizáció
A fehér-, vagy aranyhidrogén geológiai értelemben évtizedek óta ismert, legfeljebb eddig az energetika számára nem volt jelentősége. Ennek fő oka, hogy a hidrogén nagyon kényes és jóval nagyobb biztonságot kívánó anyag, mint az olaj, a gáz vagy pláne a szén, amire Ausztrália (de: a világ) eddig építkezett. Így a földfelszín alatt felgyülemlő anyagnak se ipari, se energetikai hasznosítása nem tűnt életszerűnek, nem alakult ki erre piac.
Most azonban, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mozgatja a világot, minden olyan téma, így ez is felértékelődött, amivel a karbon-kibocsátás -lehetőleg mennyiségét és intenzitását tekintve is radikálisan – csökkenthető.
A természetes körülmények között keletkező hidrogén jelentős mennyiségű felhalmozódásának az egyik ismert módja az, amikor a vas és a víz a föld alatt lép reakcióba egymással. Az úgynevezett szerpentinizáció (amely azonban megtörténhet a víz termikus, illetve radioaktív bomlása révén is) ez esetben úgy zajlik le, hogy a vasban gazdag kőzetek vízzel érintkezve rozsdásodni kezdenek, eközben az Fe2O3 kialakulásához a vízmolekulákról leválasztódik az oxigén, és ez hidrogént eredményez.
Azt, hogy mennyi fehérhidrogén nyerhető ki milyen technológiával és milyen költséggel a földből, egyelőre nem tudni. Azt azonban érdemes visszaidézni, hogy a kilencvenes évek végén szinte ugyanebben a cipőben járt a palagázkutatás is, amely az Egyesült Államokat a nettó importőr pozíciójából a világ egyik legnagyobb folyékonygáz (LNG) exportőrévé tette. Ráadásul Ausztrália tervei között már most ott szerepel, hogy miután lassan, de biztosan felhagy a szénre épülő energiagazdasággal, Európa energetikai problémáit éppen az ausztrál hidrogénnel kívánná megoldani.
Forrás: napi.hu
