Megszerezte az illetékes bizottság április 27-i ülésének jegyzőkönyvét Jávor Benedek, a PM politikusa, amelyből egészen elképesztő indoklás látszik kirajzolódni arra, hogy miért vesz el a kormány 90 milliárd forintnyi uniós támogatást a lakosságtól, és ezt miért adja inkább a középületek energiahatékonysági felújítására. A jegyzőkönyvből múlt héten már mi is írtunk egy rövid bekezdést a MEHI hírlevele alapján, de Jávor bővebb anyaga további részleteket közöl az arcpirítónak mondható jegyzőkönyvből.
A Portfolio tavaly ősz óta követi a történetet, amelynek lényege, hogy a magyar kormány eredetileg úgy állította össze a 2014-2020-ra szóló Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Operatív Programot (KEHOP), hogy abban a lakosságnak is szánt mintegy 90 milliárd forintnyi vissza nem térítendő uniós forrást, de ezt inkább elvonják és középületek hasonló célú felújítására költenék el. Mivel az Európai Bizottság az eredeti tervet fogadta el 2015 februárjában, így ettől a tervtől ilyen lényegesen csak akkor lehet eltérni, ha ezt a változtatást is hivatalosan jóváhagyja Brüsszel.
Lázár János, a Miniszterelnökség vezet?je néhány hete ismerte el először az egyik Kormányinfón, hogy elindult a KEHOP formális módosítási folyamata és ahhoz, hogy ez célba érjen, itthon el kell készülnie egy megalapozó anyagnak, amelyet az adott Operatív Program ún. Monitoring Bizottságának el kell fogadnia. Ez a testület idén április 27-én tartott ülést és ennek a jegyzőkönyvét szerezte meg most Jávor Benedek. A PM politikusa mai blogbejegyzésében írt az anyagról és kiemel néhány olyan idézetet, amely a forrásátcsoportosítás „indoklásaként” szerepel az anyagban. Eszerint
„a KEHOP menedzsmentje számára idegen, pénzügyi eszközöket bevonó lakossági épületenergetika számos lebonyolítási és pénzügyi kockázatot hordoz”.
„a magyar támogatáspolitikai intézményrendszer 2014. év eleji átalakítása, az ezzel járó fluktuáció, a 2016-ban zajló 2007-2013-as programok és projektek zárása, valamint a késve induló új 2014-2020-as programok elindítása (ami a kései új EU jogszabályok következménye is) a pénzügyi eszközök terén tapasztalattal nem rendelkező KEHOP IH – Irányító Hatóság – számára nem tette lehetővé olyan erőforrások átcsoportosítását erre a területre, amelynek köszönhetően biztonsággal elindítható lenne egy rendkívül bonyolult, ugyanakkor rugalmatlan lakossági támogatási rendszer. Látható tehát, hogy a lakossági energetikai pályázati rendszer kialakításával összefüggő nehézségek közvetlen forrásvesztési kockázatot hordoznak magukban, ami a KEHOP IH számára nem felvállalható”.
„a KEHOP 5. prioritás, 2. intézkedésének módosítása szükséges, azzal együtt, hogy a lakossági épületenergetikára szánt összeg középületekre történő átcsoportosításával a KEHOP vonatkozó indikátorai várhatóan csökkennek.”
„Ez egyrészt ellentmond a gazdasági racionalitásnak (a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok lakásállományának értéke olyan alacsony, hogy az energetikai beruházáshoz szükséges építőanyag és eszközök ára ehhez viszonyítva aránytalanul magas és az ingatlan értékének növekedésében elenyész mértékben jelenik meg), másrészt egy akár 50%-60%-os VNT támogatási is irreális anyagi elvárásokat támasztana a hazai hátrányos helyzetű csoportokkal szemben, mivel teherviselési képességük gyenge. Ebből is következik, hogy a 30-40% körüli VNT arány épp a kevésbé rászorult, tehetősebb rétegek számára lenne vonzó (a magasabb teherviselési képesség miatt), ami ellentétes az EB által szorgalmazott szociális céllal.”
Portfolio Vélemény
A fentieket leegyszerűsítve így lehetne összefoglalni: túl sok időt és energiát kötött le a 2007-2013-as uniós ciklus forrásainak teljeskörű lehívása és közben az intézményrendszeri átszervezések, illetve a rendkívül magas fluktuáció miatt nem voltak képesek felállítani egy működő intézményrendszert (pl. energiahatékonysági alapot, amely már kioszthatja a lakosságnak a vissza nem térítendő forrásokat és amelyre van példa a környező országokban). Mindezekkel párhuzamosan a lakosságnak szánt forráskiosztást rendkívül bonyolultnak és kockázatosnak tünteti fel az illetékes bizottság, amely félelme szerint forrásvesztéssel járhat. Emiatt a testület „rögtön” meg is találja a megoldást: költsük ezt a vissza nem térítendő pénzt olyan célokra, amelyekkel bevallottan alulteljesítjük a klímavédelem érdekében bevállalt indikátorokat, hiszen a középületek felújítása sokkal kisebb energiamegtakarítást hozhat, mint a 20-30 éve épült lakóépületek energiahatékonysági felújítása.
A forrásátcsoportosítást emellett azzal is igyekszik alátámasztani a Monitoring Bizottság, hogy a lakosság nagy része úgyis szegény, így úgyse tudja megvenni a szükséges építőanyagokat, illetve még 50-60%-os ingyenpénz (vissza nem térítendő forrás) mellett sem tudja megfinanszírozni a beruházást. Ha pedig kisebb támogatással (30-40%) hirdetnénk meg a konstrukciót, akkor az indoklás szerint úgyis a közepes és gazdagabb rétegek élnének a lehetőséggel, amit viszont nem annyira támogat az EU. (Utóbbi indoklás kapcsán érdemes elgondolkodni, hogy az egykulcsos szja-val, illetve a CSOK-kal mely társadalmi rétegeket támogatja intenzívebben a kormány, illetve melyek tudnak élni a felkínált lehet?séggel).
A szegényekre hivatkozó indoklás különösen furcsa annak tükrében, hogy a kormány tervei szerint a 30-60%-nyi uniós INGYENPÉNZ helyett a beruházás kétharmadát fedező nulla százalékos HITELT szeretne adni a lakosságnak (100 milliárd forintnyi visszatérítendő EU-pénz, 100 milliárdnyi MFB-s hitel), hogy hátha majd abból nagy tömegek kezdenek neki az energiahatékonysági felújításnak. A MEHI közelmúltbeli országos reprezentatív felmérése szerint az embereknek csak a töredéke élne azzal a felajánlott konstrukcióval, ami csak hitelekre építene vissza nem térítendő uniós forrás nélkül.
Forrás: Portfolio
