Mit tehet egy ország, amelynek területe csak 130-ad része Magyarországénak, de 5 és fél millió lakóját szeretné megújuló energiával ellátni? Ha nincs hely napelemeknek a szárazföldön, akkor úszó erőműveket kell építeni – Szingapúr ezért most a tengerpart mentén kezd terjeszkedni. Az eddigi versenyzőkkel szemben nem édesvíz fölé telepítenek napelemeket, ami nagy lehetőséget hordoz a jövőre nézve.
Napelemet szeretnének, de nem nagyon van hova tenni
Szingapúr területe mindössze 721,5 négyzetkilométer (összehasonlításképp: Magyarországé 93 ezer km2, tehát közel 130-szor nagyobb), így hiába innovatív kulcsszereplője a világgazdaságnak, egy dologban nehezen tudják követni a modern trendeket: kevés helyük van naperőművek építésére. Ez különösen azért lehet fájó pont, mert egyébként az átlagos éves sugárzásösszeg 1600 kWh körül alakul négyzetméterenként, ami a hasonló éghajlati adottságú országok között jónak számít.
Ebben a helyzetben kézenfekvő megoldás a nagy kiterjedésű vízfelületek fölé elhelyezni a naperőműveket: Szingapúrban már korábban is indult ilyen projekt, akkor egy víztározóra építettek egy egyhektáros területű, 1 megawatt teljesítményű úszó fotovoltaikus erőművet. Most azonban szintet lépnek: a világ egyik legnagyobb tengeri, úszó fotovoltaikus erőművét kezdik fejleszteni. Ezúttal tehát nem édesvíz, hanem a Johori-szoros sós vize fölé telepítik a napelemeket.
Már a jövő év elején indul a termelés
A Sunseap, Délkelet-Ázsia vezető megújulóenergia-szolgáltatója fejleszti az úszó erőművet, amely évente 6388 MWh energiát termel majd, ha elkészül. Ez elegendő 1250 négyszobás lakás energiaigényének kielégítésére, miközben a hagyományos energiatermeléshez képest évente 2600 tonna üveghatású gáz kibocsátásától is megkíméli a környezetet a következő bő 25 évben. Az 5 hektáros, azaz nagyjából 7 focipályányi méretű erőmű várhatóan már a jövő év elején megkezdheti a kereskedelmi áramtermelést.
Ha a projekt valóban sikeres lesz, az a jövőben mintaként szolgálhat a Szingapúrhoz hasonló országok számára, amelyekben kevés a telepítésre alkalmas szárazföldi terület vagy épp háztető. Szingapúr ráadásul nem csak saját energiaellátását fejlesztheti, hanem a kapacitás bővítésével exportra is termelhet elektromos áramot.
Az úszó naperőművek emellett jóval hatékonyabbak, mint a szárazföldiek: a Sunseap korábbi, víztározó fölé épített erőművének tapasztalatai alapján a víz természetes hűtőközegként remekül működik, az úszó napelemek hatékonysága bő 10 százalékkal jobb, mint például a háztetőkre szerelt eszközöké.
Ma még drága mulatság, de valahol el kell kezdeni
Az úszó naperőművek nyilvánvaló előnye, hogy nem foglalnak el hasznos területet a szárazföldön, és még a hatékonyságuk is jobb a „vízhűtés” miatt, ráadásul csökkentik a víz párolgásának mértékét. Ez egy olyan tó, víztározó esetében, amelyet egyébként az (időszakos) kiszáradás fenyeget, különösen kedvező járulékos előny lehet. Hátrányuk viszont a magasabb telepítési költség: az úszó erőművek viszonylag új technológiát képviselnek, különleges eszközpark és szaktudás szükséges az építéshez. Nyilvánvalóan ahogy a technológia kiforr és jobban elterjed, a telepítési költségek is csökkenni fognak – pontosan ez a folyamat ment és megy végbe a „szárazföldi” napelemek esetében is.
Az úszó naperőművek teljesítménye egyelőre nyilván nem mérhető össze a hagyományos erőművekével, a lehetőségek azonban végtelenek – akár az óceán.
Forrás: privatbankar.hu
