Pénteken ért véget Európa legnagyobb napelemes kiállítása Münchenben, az Intersolar.
Aki régóta jár az expóra, biztosan emlékszik, hogy 3-4 éve még mind a 16 csarnokot megtöltötték a kiállítók. Idén ez már 7 csarnokra zsugorodott, amib?l az egyiket a villamosenergia tárolással kapcsolatos megoldások, gyártók és akkumulátorok kiállítói töltöttek meg .
Az idén 1002 kiállító jelent meg, ami már csak kicsit kevesebb, mint a tavalyi 1100. Azonban drámai a visszaesés a 2011-es csúcshoz képest, amikor 2286 cég jelent meg az Intersolar-on.
Mindez jól mutat több hosszú távú folyamatot is: egyrészt, hogy az európai napelempiac ma már nem a világ közepe, sok gyártó nem is jött el, akik még igen aktívak a világ többi részén. De a piaci konszolidáció is er?sen nyomot hagyott: míg néhány éve 500 felett volt a kínai napelemgyártók száma, akik mind komolyan invesztáltak akkor még a piac egy szeletének megszerzésére, így persze a kiállításokra is, számuk mára 200 köré csökkent – és várhatóan ez még csökkenni fog, akár 10 nagy kínai cégre is. Az európai napelemgyártók számának csökkenés még drámaibb volt az utóbbi években, már csak néhány cég maradt állva az er?s ázsiai árversenyben.
Az idei kiállítások továbbra is er?s volt a villamosenergia tárolással kapcsolatos megjelenés, de ez nem mondható igazán újnak, már 2-3 éve egyik fontos fejlesztési irány a komplex megoldásokat kínáló cégek, és mostmár az invertergyártók sorában is. Így például a Panaosonic az európai piacra optimalizált tárolási megoldásokat mutatott be, de több standon is láttuk a Tesla fali akkuját, például a Fronius standján is, hiszen a vezérlést a Fronius Symo Hybrid inverterek adják majd a Tesla rendszereihez.
Az Intersolar egyik f?díjasa lett az LG új napeleme, egész pontosan a cellák különleges technológiája, a MonoX NeON 2. A cella f? különlegessége a bus-bar-ok száma: közérthet?en de pongyolán fogalmazva, ezek a függ?legesen futó elektromos vezet?k hivatottak összegy?jteni a napelemcellák által termelt elmozduló elektronokat. Régen 2 ilyen függ?leges csíkot, bus-bar-t használt a legtöbb gyártó, pár éve a 3 bus-bar technológia jellemz?, ritkaság ma még a 4 bus-bar. Az LG itt lépett nagyot: 12 bus-bart rakott a cellára: ezzel nagyobb hatékonyságot tudnak elérni, mivel csökken a cellán az elektronok „útja”, így kisebb az ellenállás. 305-320 Wattos modulokat gyártanak ezzel a technológiával majd (normál 1,6 x 1m méretben).
B?vebben: http://napelemek.blog.hu/2015/06/16/intersolar_2015_napelem_kiallitas_solar_expo
Forrás: http://napelemek.blog.hu/
A kormányzatnak világos célrendszert kellene megfogalmaznia a hazai energiaszolgáltatás jöv?jét illet?en, mert a jelenlegi megközelítés a befektet?k elbizonytalanodását okozza. A magyar energiaellátásban valódi profit tartalék csak az orosz export?röknél található, erre azonban nincs hatással a hazai szabályozás, így a kormányzatnak mindent el kell követnie, hogy a magyar gázpiac európai szinten is versenyképes beszerzési portfólióval rendelkezhessen. Az energiapolitikának a fogyasztás csökkentését, racionalizálást ösztönz? döntéseket kellene hoznia, és a bejelentett, kiterjedt tarifakedvezmények helyett elkülönített szociális rendszeren keresztül csak a valóban rászoruló fogyasztókat kellene támogatnia. A Portfolio.hu Ságodi Attilával, a KPMG energetikai tanácsadásának partnerével beszélgetett az energiaszektor aktuális kérdéseir?l.
Portfolio.hu: Milyen helyzetben van jelenleg a magyar energiaszektor?
Ságodi Attila: A kormányzat egyértelm?en stratégiai ágazatként tekint az energiaiparra, azonban látni kell azt is, hogy a figyelem sok esetben szinte csak a lakosság által a közm?vekre elköltött pénzösszegekre összpontosul. Az energiaszektor ezzel szemben sokkal komplexebb megközelítést igényel. Véleményem szerint mindenképpen szükséges lenne még legalább két további szempontot is bevonni az energiaellátásról alkotott szemléletbe. Az ágazat fejlesztése, a beruházások el?segítése a gazdaságba visszaforgatható jelent?s hozzáadott értéket és új munkahelyeket teremthetne. Ezért szükséges átgondolni, hogy milyen intézkedésekkel lehet az ellátási lánc egyes elemeiben (értem ez alatt a termelést, szállítás-elosztást, kereskedelmet) új munkahelyeket teremteni, külföldi m?köd? t?két az országba vonzani, illetve hazai szerepl?ket, finanszírozókat beruházásra ösztönözni. Ugyancsak szükségét látom mindezt összevetni további, például környezetvédelmi célkit?zésekkel is, hogy egy jól átgondolt koncepció mellett fejl?dhessen az energiaszektor.
Ezen túlmen?en – a hazai energiavagyon sz?kössége mellett – a mindenkori kormányzatnak olyan energiapolitikát kellene folytatnia, amely a fogyasztás mértékének csökkentését célozza. Ezáltal lehet mérsékelni az importfügg?séget, és azzal összefüggésben az energiaforrások beszerzésére fordított összeget is.
P.: A nemrég bejelentett 10 százalékos díjcsökkentés a lakossági energiaszolgáltatásban mintha szembe menne ezekkel a megközelítésekkel.
S.A.: A bejelentés valóban nincs összhangban az általam említett szempontokkal. Ahogy a beszélgetés elején említettem, a kormány nagy hangsúlyt fektet a lakossági árak mérséklésére, és vélhet?en úgy gondolja, hogy a rendszerben vannak még tartalékok.
Ezzel összefüggésben látni kell, hogy ma a magyar energiaellátásban valódi profit tartalék csak az orosz export?röknél található, erre azonban nincs hatással a magyar szabályozás. A földgáz végfogyasztói árának kb. kétharmada tisztán az importból származó termékhez köt?dik, vagyis a bejelentett – végfogyasztói árhoz kötött 10 százalékos – árcsökkentés fedezetét a maradék egyharmadon kellene megtalálni. Ennek a kivitelezhet?sége igencsak megkérd?jelezhet?, kivéve, ha egy közbens? szerepl? szabályozás révén kényszerül veszteséges értékesítésre. Ezt a veszteséget azonban el?bb utóbb mi fogyasztók fogjuk megfizetni.
P.: Más, hasonló politikai berendezkedés? országokban miként igyekeznek elérni a fogyasztói terhek csökkenését?
S.A.: Akár infrastruktúra-fókuszált, akár szolgáltatás-fókuszált iparágat nézünk, Nyugat-Európában a lakossági fogyasztásban is engedélyezett a verseny. Több szolgáltató jelenik meg a piacon, amely igény szerinti választási lehet?séget biztosít a fogyasztóknak. Ez jelenthet fogyasztási profilt, kényelmi szempontokat, árszempontokat, a fizetés módszertanát, vagy akár többfunkciós mérési rendszer beépítését, a lényeg, hogy az egyén a számára legkedvez?bb kondíciók mellett vételezhessen energiát. Emellett a támogatásra szorulókat elkülönített, nem a tarifán keresztüli szociális rendszerben segítik. Hasonló, hosszú távon is fenntartható rendszer m?ködik például Nyugat-Európa mellett az Egyesült Államokban is.
Magyarország esetében is beszélhetünk például más, a mindennapjainkat meghatározó iparágakról, pl. az üzemanyag-ellátás vagy a telekommunikáció, amelyek jó példák arra, hogy abban az esetben is van árverseny és valósulnak meg beruházások, ha a szükséges mértékben érvényesül a szolgáltatói és fogyasztói szabadság. Nem szabad úgy gondolkodni, hogy mindent központilag kontrollálunk, hiszen az elkényelmesítheti, vagy passzívvá teheti a szolgáltatókat és ez hosszú távon biztosan drágábbá teszi a termék, vagy a szolgáltatás árát.
P.: Az elmúlt hónap történéseit követ?en sokszor lehetett arról hallani, hogy veszélybe kerül az energiaellátás biztonsága? Ön, hogy látja ezt a kérdést?
S.A.: Hosszú távon valóban el?fordulhatnak Magyarországon energiaellátási problémák, de én nem ezt emelném ki els?dleges szempontként. Akár a villamos energiát, akár a földgázt nézzük, jelenleg rendelkezésre áll egy kiépült infrastruktúra, az er?m?park, így nem az ellátásbiztonság a legf?bb kérdés, sokkal inkább az ezekhez tartozó eszközök hatásfoka, költségszintje, illetve szolgáltatási képessége. A hazai er?m?vek egy része sem a környezetvédelmi szempontok, sem a fennálló költségek alapján nem versenyképes. Ezért sokkal inkább az a kérdés, hogy miként és mib?l fog a hazai er?m? infrastruktúra úgy megújulni, hogy teljesítse a környezeti, hatékonysági és lokális gazdasági szempontú elvárásokat.
A földgázszektorban hasonló a helyzet. A földgázforrások tekintetében, mennyiségi hiányról nem lehet beszélni, s?t, egyes átvételi kötelezettséggel rendelkez? keresked?knek a túlkínálat okoz nehézséget. A probléma ott mutatkozik, hogy Magyarországon arányosan sokat fogyasztunk a többi energiatermékhez képest igen drága földgázból, amely nálunk ráadásul drágább, mint sok nyugat-európai országban. A megoldás az energiafogyasztás szerkezetének átalakításában rejlik, hogy tudatosan és csak a szükséges mértékben fogyasszunk a számunkra kedvez?bben árazott import energiaforrásokból. Ehhez a hazai infrastruktúrát és piaci szerkezetet kell úgy kialakítani, hogy a keresked?k képesek legyenek megversenyeztetni a külföldi földgázforrásokat. Európa nagy része erre tart, ezt nekünk sem szabad figyelmen kívül hagynunk.
P.: Egy állami szerepl? képes a többi piaci szerepl?höz képest alacsonyabb árszintet biztosítani az energiaellátásban?
S.A.: Minden országban található példa állami tulajdonban vagy az adott nemzethez tartozó intézményi befektet?k tulajdonában lév? er?s energetikai vállalatra. Ez azt sugallja, hogy egy er?s, nemzeti karakter? szerepl?nek az energiaszektorban megvan a létjogosultsága. Ahhoz viszont már némileg naivnak kell lenni, hogy elhiggyük, az állam képes fenntarthatóan a piacinál alacsonyabb árszintet biztosítani az energiaellátásban.
Egy állami tulajdonos alapesetben két szerepet szánhat a tulajdonában lév? energetikai cég számára: az egyik a profittermelés, hogy a társaság aktivitása által termelt jövedelem teljes egészében az államhoz, illetve a nemzetgazdaságba kerüljön. A másik, hogy ezen szerepl?n keresztül direkten kontrollálhassa az árakat. Ez a két szempont sok esetben konfliktusba kerülhet egymással, és a fogyasztóknak vonzó alacsony árat megfizetjük azzal, hogy az állami vállalat osztalékfizetési képessége csökken. A fogyasztók kegyét keres? árkontroll ugyanis az eredménytermel? képesség csökkenéséhez vezet, és az is el?fordulhat, hogy csak tulajdonosi t?keinjekcióval állítható helyre a cég m?ködése. Véleményem szerint az állam akkor jár el helyesen, ha els?sorban a szerepl?k hatékonyságát és versenyképessé válását ösztönözi. A szociális célokat pedig más eszközökkel kezeli.
A most aktuális E.ON földgázüzletág-vásárlással összefüggésben úgy látom, hogy tulajdonosi háttért?l függetlenül a legfontosabb tényez?t a szerepl?k földgázbeszerzési portfóliójának összeállítása és kezelése jelenti. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy európai szinten versenyképes beszerzési portfóliója legyen a hazai gázpiacnak. Ehhez az állam els?sorban infrastruktúrafejlesztés, piacszerkezet-kialakítás, szervezett piac megszervezés, szakemberképzés területén járulhat hozzá.
P.: A magyar gázpiacra gyakorolhat kockázatot a tranzakció?
S.A.: Versenykorlátozó kockázat jelentkezhet, de ez részben piacfejl?dési kockázat. Azt látni kell, hogy a kontrollpozícióban lév? szerepl? is szenvedhet el veszteségeket. A piac már indirekt kockázattal szembesül, egy jelent?s pozícióval rendelkez? szerepl? viszont óriási pénzügyi kockázatokkal is szembenéz. Az biztosan nem lenne szerencsés, ha a következ? években kisebb verseny alakulna ki a hazai gázpiacon, mert az pont szembemenne azzal a szándékkal, hogy Magyarországon kiépüljön egy regionális szinten is értékelhet? kereskedelmi aktivitás. Nem m?köd?képes modell, ha van egy er?s kontrollpozícióban lév? szerepl?, aki korlátozza a versenyt, de mindeközben elvárjuk, hogy egy regionális viszonylatban is értelmezhet? piac épüljön ki. A kett? ellentmond egymásnak. Amennyiben megtörténik az adásvétel, úgy az állami tulajdon mellett is olyan szerepl?re van szükség, amely nem egy árszabályozási eszköz, hanem profitorientált, és képes a megfelel? érdekérvényesítésre. Ez a kulcsa annak, hogy képes legyen tartani a versenyt a többi piaci szerepl?vel.
P.: Tanácsadóként milyen javaslatot fogalmazna meg az energiapolitika jelenlegi formálói számára?
S.A.: Nehéz erre röviden válaszolni, de megpróbálok a legaktuálisabb kihívásokra reflektálni.
A kormányzat helyében két célt t?znék ki. Az egyik cél, hogy legyenek reális végfogyasztói árak, a másik a hatékonyabb energiafogyasztás elérése. Ha ehhez plusz adók kivetése, vagy teljes mérték? iparági árkontroll párosul, és emellett még a beruházásokat is ösztönözni szeretnénk, akkor könnyen belátható, hogy ezek együtt nem érhet?k el. Lényegében ki kellene választani az iparággal, az energiaszektor jöv?jével kapcsolatos legfontosabb célkit?zéseket, mert ellenkez? esetben sajnos azt lehet mondani, hogy a kormányzati kommunikáció nem érthet?, és ez biztosan befektet?i bizonytalansághoz vezet.
A fogyasztók terheinek racionalizálása, mérséklése érdekében a fogyasztókat a tarifarendszeren keresztül ösztönözném a hatékonyabb energiafelhasználásra. Ezt szolgálná a fogyasztási id?szakonként differenciált tarifák kialakítása, az ezt lehet?vé tev? „smart” rendszerek támogatása, több szolgáltatási csomag bevezetése. Bizonyos szegmensekben engedném érvényesülni a piaci árakat, és határozottan ösztönözném a fogyasztókat, hogy tartozás-felhalmozás nélkül fizessék a számláikat. Ma ugyanis a szektor egyik nagy problémája, hogy a kintlév?ségek nagy mértékben megnövekedtek, amelyek a többi, pontosan fizet? fogyasztónak okoznak többletterhet.
A már megtérült, vagy tartalékokkal rendelkez? szállítási, infrastruktúra oldalon szabályozási eszközök révén keresném a költségcsökkentést. Ehhez persze egy új szemlélet? eszköz-felülvizsgálatra is szükség van.
Végül ismét hangsúlyozni szeretném, hogy az energiaszektorra jellemz? szociális szempontú megközelítés átalakítását elkerülhetetlennek látom. Nem a közel négymillió lakossági fogyasztónak kellene egységesen megkönnyíteni a terheit, hanem csak a valóban rászorulókat (az összes fogyasztó maximum 15-20 százalékát) lenne szükséges támogatni. A kiterjedt szint? támogatás mindenképpen visszaüt, mivel az adók vagy egyéb központi források csökkenését jelenti, illetve a veszteségokozás miatt a befektetések, beruházások elt?nését vonja magával.
Forrás: portfolio.hu
