Az energiagazdaság egyik szegmensét sem hagyja érintetlenül a digitalizációs folyamat: az okos megoldások elterjedése hatást gyakorol majd a fogyasztástól kezdve a termelés és tárolás optimalizálásán keresztül a teljes energiaszektorra. A változások nyomán az energiaipar szabályozásának átalakulása is várható. Erre remek mintaként szolgálhatnak a gépjárműipari fejlődés kihívásaira alkotott szabályok, amelyből, még ha korlátozottan is, de következtethetünk a jövőbeni szabályozás alapjául szolgáló ösztönzőkre, valamint az alkalmazandó megoldásokra – mondja dr Légrádi Gergely, az Oppenheim Ügyvédi Iroda alapító partnere, a közigazgatási jogi, energiajogi és gyógyszeripari praxis vezetője.
Egy 2016-ban felállított kísérletben 10 háztartást kötöttek össze Brooklynban, amelyek az okos mérőeszközök és a blockchain technológia segítségével egymás között, autonóm módon értékesítették a fel nem használt villamos energiát. A kísérlet sikerének lelkét a blockchain 2.0-án alapuló smart contracts, azaz okos szerződések alkalmazása jelentette, amelynek segítéségével az egyszerű feltételeken alapuló kapcsolatokat külső beavatkozás nélkül, automatikusan képes teljesíteni a rendszer. A technológia rendszeresítése esetén a piacon egyénileg, azonnal kötött mikro-tranzakciókkal, bármely más piaci szereplőtől, így akár egy másik „fogyasztótól” is lehet majd közvetlenül szolgáltatást vásárolni. A blockchain technológiának azonban vannak árnyoldalai, amelyek kezdenek kirajzolódni. Ahogy arra többek között a Bitcoin működése rámutatott, a láncok létrehozása, az úgynevezett bányászat, iszonyatos mértékű erőforrást igényel, ami becslések szerint a tavalyi évben felért egy közepes ország teljes energiafogyasztásával. Az ilyen jellegű erőforrás felhasználás nem biztos, hogy összhangban áll az éppen átalakuló energiaszektor által követendő trendekkel.
A fentiekből kirajzolódik, hogy a piaci mechanizmusok, a szereplők és a piacon betöltött pozíciók is változásoknak vannak vagy éppen lesznek kitéve. A mai trendek alapján meg lehet-e jósolni, hogyan fog kinézni a jövőben az energiaszektor?
A jövőt illetően biztosat állítani felelőtlenség lenne, azonban felvázolható pár olyan lehetséges változás, amelyek nagy valószínűséggel bekövetkeznek majd. Technológiai téren biztosnak tekinthető az okos megoldások elterjedése, ami hatást gyakorol majd a fogyasztástól kezdve a termelés és tárolás optimalizálásán keresztül a teljes energiaszektorra. Szintén tényként kezelhető a piaci szereplők, valamint az eszközök közötti kommunikáció fejlődése is, amely a tranzakciós költségek csökkentésével hozzájárul a piac hatékonyságának javulásához. A változások természetesen a piaci szereplőkre is hatással vannak. A fogyasztók szerepe megkettőződik majd, amit jól illusztrál az egyre elterjedtebb prosumer kifejezés is, amely a termelő és a fogyasztó szavak angol megfelelőinek kreatív összeolvasztásából jött létre. A fogyasztók már nem csak vételezik az energiát, hanem képesek saját szabad teljesítményük visszatáplálásával termelőként is, aktív szereplőként megjelenni a piacon. Nem csak az energiaiparban figyelhető meg az a trend, hogy a fogyasztó szeretné aktívabban meghatározni, hogy mikor miből és mennyit fogyaszt. A fogyasztó ha teheti, szeretne kilépni a passzív pozícióból, és élni a könnyen paraméterezhető és nyomon követhető előnyökkel.
Úgy látom, hogy az energiakereskedők szerepe sem marad érintetlenül, amennyiben a már felvázolt blockchain rendszer vagy más hasonló eljárás adaptálásának köszönhetően a szereplők közvetlenül egymástól vásárolnak majd szolgáltatásokat. Továbbá, az eddigieknél nagyobb szerep hárul majd a hálózatüzemeltetésre és fenntartásra, hiszen a piaci szereplők közötti közvetlen kapcsolat, a közvetlen szolgáltatásvásárlás és a forgalom növekedése olyan hálózatot kíván, amely képes kielégíteni az összes szereplő igényét és hatékonyan, magas biztonsági jellemzők mellett továbbítani az energiát a piaci szereplők között. Természetesen az energiatermelés sem marad érintetlen, hiszen egyrészt teret hódítanak a környezetbarát technológiák, másrészt a hagyományos termelés fókuszpontja is áthelyeződhet, amennyiben tömegessé válik az önellátás és a többlet teljesítmény visszatáplálása a rendszerbe.
A piaci szerepek változása során nem feledkezhetünk meg a jogalkotóról sem, mint a piacot befolyásoló egyik legfontosabb szereplőről és annak eszközéről, a jogalkotásról sem. Mennyire tekinthető a változásra felkészültnek a jogalkotó és a mai szabályozási környezet?
A jogalkotás egyik ismérve, hogy a legtöbb esetben már létező, a gyakorlatban megjelent viszonyokat szabályoz és azokat is sokszor jelentős késéssel. A jogrendszerek – néhány kivételtől eltekintve – ex ante reagálnak az élet eseményeire és nem hírnökei, nem előfutárai a változásoknak. Következésképp, a szabályozás jelen állapotában korlátozottan képes megfelelni a változások támasztotta követelményeknek, ráadásul a mai szabályozási környezet merőben más prioritások mentén épült fel, mint ami a változó körülmények sikeres adaptálásához szükséges.
Mindez tehát magában hordozza azt, hogy a jövőben a szabályozás változása várható. Lehet-e előre tudni, hogy milyen eszközökkel és megoldásokkal reagál majd a jogalkotó a várható változásokra?
Magában hordozza, de nem lehet biztosan állítani, hiszen egyfajta előkérdésként a jogalkotónak azt kell eldöntenie, hogy kívánja-e egyáltalán szabályozni az új viszonyokat, piaci mozgásokat. Ha nem él e hatáskörével, akkor a piac működését a magánjogi viszonyokra és a már fennálló szabályozási környezetre hagyja. Tekintettel arra, hogy az energiaipar egy erősen szabályozott iparág, ezért a – nevezzük – passzív szcenárió megvalósulására csekély esély mutatkozik. Bár a jövőbeni szabályozás szerkezetét előre megállapítani nem lehet, vannak olyan példák, amelyek segítségével képet alkothatunk arról, hogy milyen ösztönzők és irányok mentén alakul át a jogi szabályozás.
Ilyen példaként szolgálhat a gépjárműipar, ahol a szabályozási környezet kialakulása és változása jól nyomon követhető. Kezdetben a biztonság iránti igény katalizálta a fejlődést, aminek köszönhetően megjelent, többek között, a biztonsági öv. Látván ennek pozitív hatását, a jogalkotó kötelezővé tette annak használatát. Amikor a biztonság iránti igény kellő mértékben kielégítésre került, megjelentek a funkcionalitást előtérbe helyező elvárások, amelyek a digitális fejlődés vívmányaival ötvözve számos új megoldást eredményeztek, végül szabályozásra kényszerítették a jogalkotót is. Mivel az alapvető biztonsági és funkcionális igények kielégítésre kerültek, ma már a kényelem a fő mozgatórugója az autóipari fejlődésnek, aminek köszönhetően a jogalkotó aktuális feladata az automata megoldások és az autonóm közlekedés megfelelő és biztonságos integrálása a már létező közlekedési szabályrendszerbe.