Az Ipar 4.0 számos előnnyel jár, ezek között található az is, hogy a különböző alkalmazásoknak köszönhetően a gépeknek nem, vagy csak ritkán kell leállniuk. Ehhez viszont a gyárak energiaellátásán is változtatni kell.
Az Ipar 4.0 és az okosgyárak megérkeztek, már nem a jövőről, hanem a jelenről beszélünk, ha ez a téma kerül elő. Ezt kiválóan szemlélteti az IndustryWeek által idézett felmérés is, mely szerint globális szinten a gyártók 94 százalékának segítettek az Ipar 4.0-ás alkalmazások a koronavírus okozta válságból való kilábalásból, és az ellátási zavarok kezelésében.
Az okosgyárakban rejlő valódi potenciál kihasználása azon múlik, hogy az automatizáláson túl a robotok és a gépek milyen szinten tudnak egymással kommunikálni. Ehhez viszont komoly energiára van szükség – nem a robotok használata az igazi újdonság, hanem a nekik kiadhat feladatok komplexitása, és a gépek közti kommunikáció szintje. Ahogy ez fejlődik, úgy nő a hatékonyság is, de az energiaigény is a gyárban.
A hagyományos töltés nem sokat segít
Ha a robotokban rejlő potenciált maximálisan ki akarjuk aknázni, akkor meg kell haladni az eddig ismert, hagyományos töltési módokat – arra ugyanis nincs lehetőség, hogy 8-10 órát töltsünk egy robotot a „műszak végén”.
A mágneses energiaátvitel segítségével a robotok a töltők közelében úgy is képesek töltődni, hogy nem kell őket valahová bedugni. Így tudják folytatni a munkájukat, vagy éppen nem foglalnak el túl nagy helyet a csarnokban.
Ez a megoldás decentralizálja a töltést, ráadásul arra sincs szükség, hogy megvárjuk az akkumulátorok teljes lemerülését a töltés előtt.
Intelligens áram
Az okosgyáraknak okos energiára van szükségük. Ez azt jelenti, hogy olyan intelligens megoldást kell alkalmazni, ami képes kezelni az eltérő energiaigényű gépek töltését, az egyes gépek, robotok valós idejű töltöttségi állapotát, valamint magát a töltést is figyelni kell, hogy semmi ne melegedjen túl.
A legfontosabb az intelligens töltéssel kapcsolatban a különböző típusú akkumulátorok kezelése. Az ilyen töltőknek tudni kell kezelni azt a kihívást, hogy az egyik robot adott esetben lítium-ionos, míg a másik ólom savas, a harmadik pedig esetleg nikkeles akkumulátorral működik. A töltőknek az adott géphez igazodva kell beállítani az áramerősséget és a feszültséget.
