Az energiahatékonyság javulása és a megújuló energiahordozók terjedése szempontjából fontosak a kormányközi megállapodások, ám a technológiai fejlődés is segít abban, hogy a piac nagyobb bizalommal fektessen ezen technológiákba, mondta az NRGreportnak Ute Collier, a Nemzetközi Energiaügynökség ( IEA) megújuló energia divíziójának programvezetője. Interjú.
A napokban egy konferencián azt mondta, senki sem tudja pontosan, hogy fest a világ 2050-ben energiatermelés/fogyasztás tekintetében. Mégis, a szervezet által felvázolt forgatókönyvek közül melyik elérése a leginkább valószínű?
Ha feltételezzük, hogy a klímaváltozás lassítására hozott célokat el kell érnünk, a jelenleg alkalmazott technológiákat és a technológiai fejlődést figyelembe véve is nyilvánvaló, hogy többet kell tennünk az energiahatékonyság javításáért és a megújulók elterjedéséért. Nem látjuk tisztán, pontosan mekkora lesz a szén-dioxid-leválasztás és tárolás aránya – nem bizonyított és bevett technológiáról lévén szó. Az energiahatékonyság azonban működik, működött a múltban is: hacsak a világításra gondolunk, látható, mekkora megtakarítási potenciál rejlik benne. A megújulók terén hasonlóképpen: az off-shore szélenergia termelés költsége csökkent, s bizonyosak vagyunk benne, hogy tovább csökken a következő évtizedekben.
Mi határozza meg, pontosan milyen irányba tartunk majd? A meglévő erőforrások, a kormánytámogatás mértéke – a befektetők szeretnek előre tervezni.
Nagyon fontosak a kormányok közötti megállapodások, mint például a párizsi klímaegyezmény, melyet aztán az egyes országok energiastratégiájával összehangolnak, s melyek alapján nemzeti célokat határoznak meg, s melyek aztán energiaadók formájában is lecsapódnak. Mindez azért fontos, mert pusztán a rendelkezésre álló erőforrások nem feltétlenül támogatják az egyes technológiák/megújulók fejlesztését. Nem sok előrelépést láttunk megújulók terén például Lengyelországban, ahol a kormány nem nyújtott olyan mértékű támogatást, mint Németország.
A piac ma még nem árazza be a megújuló források és energiahatékonyságot javító technológiákból származó előnyöket, mint a légszennyezés csökkenése vagy kevesebb szén-dioxid. Nem egyszerű a megoldás, hacsak nem lépnek közbe a kormányok valamilyen módon. Ugyanakkor számos, igen érdekes fejlődés szemtanúi voltunk, melyek eredményeképpen több megújuló termelése olcsóbbá vált, mint az atomenergia.
Szükség van tehát a kormányok közreműködésére, ám vannak területek, ahol a technológia fejlődése elegendő üzleti szempontból.
Mi történik akkor, ha az egyes országok érdekei eltérnek – hiszen ez a helyzet – s mégis egy közös cél elérésére kell törekedni?
Elméletileg közösek a céljaink, ám nem minden kormány és nem minden pillatanban támogatja azokat. S ez az terület, ahol profitálunk a piacból. Mivel olyan sok kormány nyújt a megújulókra támogatást, az árak csökkenek. Azon országokban, ahol a kormányok kevesebbet tesznek ezért, a piac az, amely előre lendíti a területet azzal, hogy befektet ezen technológiákba, ami ésszerű. A jövő nem a széné, a jövő az energiahatékony, alacsony szén-dioxid kibocsátású megoldásoké.
Milyen szerepet játszanak a folyamatban az egyes országok, régiók? Számít, hogy ki lép először, hogy az Egyesült Államok kilép a klímaegyezményből?
Ami számít inkább, az a mérték. Az, hogy Kína világvezetővé vált a megújuló energiahordozók terén, rendkívül fontos, mert nagy mennyiségben gyártanak, ami az árak csökkenéséhez vezet. S ahogy említettem, amint csökkenek az árak, üzleti szempontból is megéri ezen technológiákba fektetni – másutt is. Az Egyesült Államok kormánya talán nem olyan elkötelezett a megújulók iránt ma, amerikai cégek más országokban is jelen vannak, ahol van üzleti ráció abban, hogy ezekbe fektessenek, sőt az USA több államában is.
Minél több ország támogatja ezen stratégiákat és célszámokat, annál jobb. Globális szempontból nem a világvége, ahol most tartunk, mivel több ország vezető szerepet játszik ezekben a folyamatokban, mint például Kína vagy az Európai Unió.
Hogy teljesít Európa? A szabályozás segíti ezen célok elérését?
Jelenleg épp légüres térben vagyunk, főként azért, mert a Téli Csomagot, mely az energiaágazatot szabályozza 2030-ig, még nem fogadták el. Az évtized végéig van érvényben szabályozás, de minél hamarabb szükségünk lenne a következő évtizedre vonatkozó szabályokra is. A csomagban számos jó lehetőséget vázoltak fel – ám ahogy az unióban lenni szokott, az egyes tagországok kormányain, energiáért felelős miniszterein múlik, mire bólintanak rá. S ezután látjuk meg, hogy hajtják majd végre mindazt, amit elfogadtak.
