Az Alteneva kulcsgondolata csupán annyi, hogy az akkumulátoroknak nem csak egy életciklusa van. Gyakorlatilag egy újrahasznosítás, amit ők csinálnak, de mindezt nem úgy kell elképzelni, ahogy például a műanyagoknál ismerjük, hogy komoly energiát felhasználva beolvasztják és így lesznek belőle új eszközök. Az Alteneva a már egyszer legyártott és elhasznált elektromos rendszereket alakítja át, majd helyezi újra üzembe, igaz, már nem egy négykerekű autó motorterében.
Minderről Tóth Zoltán, ügyvezető, Miskolczi Csilla, ügyfélmenedzser, Molnár Gábor, üzletfejlesztési menedzser és Imre Milán, projektmenedzser mesélt portálunknak, amikor meglátogattuk őket.
Jellemzően az iparági átlag 7-8 év egy elektromos autó akkumulátorának élettartama szempontjából. Ezután már nem gyorsul úgy az autó, rövidebb lesz a hatótáv, a tulajdonos pedig komolyan elgondolkodik a cserén, vagy meg is lépi azt. És mivel az ilyen autók már bő egy évtizede a piacon vannak, már most nagyon sok elhasznált akkumulátor létezik és a számuk egyre nő. Az Alteneva ezzel a problémával kezdett el foglalkozni komolyabban közel három éve, hogy keressenek egy alternatívát, adjanak egy „second life-ot” az akkumulátoroknak. Innen ered energiatároló rendszerük elnevezése is, a SELiEN, mint Second Life Energy.
De milyen lehetőségei vannak ezeknek a rendszereknek a második életükben? Itt jön képbe az Alteneva csapatának mérnöki szaktudása, ugyanis az elképzelésük az volt, hogy építsenek olyan modulárisan méretezhető energiatárolókat ezekből, amik helyhez kötöttek és a lakosság, de főleg az ipari szereplők számára hasznosak. Ezeket az energiatárolókat összekötve például egy napelemes rendszerrel, hatékonyan tudják eltárolni a villamos energiát, amit például napelemekből nyernek, így pedig minimalizálni tudják a hálózati vételezést, tehát nem forog a villanyóra az adott cégnél és a napelemes rendszer kihasználtsága is jelentősen javul.
Szóval ezen a gondolatmeneten indultak el, de aztán hamar észrevették, hogy még számos lehetőség és persze piaci igény rejlik az energiatárolók fejlesztésében. Megtartva az elektromos autók használt akkumulátorainak újrahasználatát, elkezdtek foglalkozni nullkilométeres rendszerek fejlesztésével is.
Viszont mielőtt ezekre kitérnénk, lépjünk vissza egyet és tisztázzuk, hogy miért is van szükség az energiatárolók fejlesztésére.
Ezek többségében kéz a kézben járnak a megújuló energiaforrásokkal, mint amilyen a napelem, vagy a szélenergia. Ezeknek őrületes tempóban emelkedik a száma, mind a lakosság, mind az ipari szereplők esetében.
Ezeket szakmai berkekben időjárásfüggő, nehezen tervezhető energiaforrásoknak hívják, mert legtöbb esetben akkor van termelés belőle, amikor mindenkinek van. Tehát iszonyatosan nagy energiatöbblet jelentkezik, akár régiós szinten, akár országos szinten is. Rengeteg napelemes rendszer működik az országban, és ezek gyakorlatilag mindig ugyanabban a pillanatban töltik fel az energiát a hálózatra. Ezért jutottunk odáig, hogy a hálózat egy időpontban azt mondja, hogy ő már nem tud vele mit csinálni, azaz gyakorlatilag nem tudunk feltáplálni a hálózatra. Egyes új telepítésű háztartási méretű napelemes rendszerek, vagy a nagyobb méretű úgynevezett kiserőművek jelen állás szerint abszolút nem tölthetnek fel a hálózatra a már meglévők is legtöbbször csak korlátozottan. Ez annyit jelent, hogy hiába termelnek rengeteg energiát, mindig annyit tudnak a megújuló energiaforrásból fedezni, amennyit az éppen adott pillanatban el is használnak. Minden más, az gyakorlatilag kárba vész. Egy energiatároló rendszer ezt tudja kisegíteni, hiszen az adott pillanatban el nem használt energiát el tudja raktározni akkumulátorokba, és egy későbbi pillanatban, amikor mondjuk az energiafogyasztás meghaladja a termelést, akkor nem a hálózathoz kell hozzányúlni, hanem az akkumulátorokból tudja ezt fedezni.
