A Goldman Sachs erőjelzése szerint jövőre több pénzt fektetnek megújulóenergia-termelésbe, mint olaj- és gázfeltárásba, amire korábban még soha nem volt példa.
Az amerikai befektetési bank azzal számol, hogy 2021-ben világszerte az energiaipari befektetések negyede megy megújuló energiás projektekbe (beleértve a bioüzemanyagok előállítását), miközben 2014-ben még csak 15 százalék volt ez az arány. Az arányok gyors eltolódását segíti, hogy mára nagyon messze került egymástól a két energiaforrás-csoport tőkeköltsége: míg a megújuló energia termelését célzó beruházások után átlagosan csak 3 százalékos kamatot kell fizetni, addig a fosszilis energiát használók esetében ez elérte a 20 százalékot.
A Goldman Sachs szerint ez a radikális különbség azt tükrözi, mintha tonnánként 40-80 dollárnyi szén-dioxid-adót kellene fizetni a kibocsátás után, miközben a valóságban jelenleg ez csak 3 dollár. Már csak azért is, mert a globális kibocsátásnak jelenleg csak a 16 százaléka van beárazva ebből a szempontból.
A bankház szerint emiatt két, élesen elkülönülő részre lehet osztani befektetési szempontból a megújulóenergia-szektort: a források – amelyek összege 2030-ig elérheti a 16 ezer milliárd dollárt – döntő része az olyan, már kiforrott megoldásokba áramlik, mint a szél- és a napenergia-termelés, valamint a bioüzemanyagok előállítása. A széles körű alkalmazástól még messze lévő hidrogénes és szénleválasztási technológiákra viszont nem jut elég forrás, ha nem kell többet fizetniük a jelenleginél az üvegházhatású gázok kibocsátóinak.
A megújuló energia infrastruktúrájába irányuló évi egy-két ezer milliárd dollár világszerte évente 15-20 millió állást hozhat létre. A másik oldalon a magas tőkeköltségek miatt az igényekhez képest visszaesik majd az olaj- és gázkínálat, az ennek nyomán növekvő árak pedig tovább gyorsítják az energiaátmenetet rövid távon. A nulla kibocsátás eléréséhez viszont a még gyerekcipőben járó technológiáknak is fel kellene zárkózniuk.
Forrás: g7.hu
