Az energiaellátás tiszta, megújuló forrásokra való átállításának várható haszna kizárólag az emberi egészséget tekintve is jelentősen meghaladja az átmenet költségeit, elsősorban a levegőminőség várható javulásának köszönhetően – állítja a tekintélyes tengerentúli Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatóinak új tanulmánya. Míg a megújuló energiaforrások „túlzott térnyerése” ellen – többnyire a fosszilis lobbi által – felhozott egyik leggyakoribb érv a váltás magas költségeiről szól, az új tanulmány megállapítja, az átállás pusztán a népesség egészségi állapotában várható javulás szempontjából is vastagon megéri. Azok az államok, amelyek valóban komolyan veszik az energiarendszer tiszta forrásokra állítását, azonnali, valós javulásra számíthatnak polgáraik egészségében, ami az így megelőzhető korai halálesetek formájában is számosítható.
Ilyen például a kis méretű szálló por (PM2,5), amely a tüdőráktól a stroke-on át a szívrohamig számos betegség kialakulását okozhatja, amelyek megelőzése a megspórolható orvosi kiadások, a jövedelemkiesés és a termelékenység csökkenésének elkerülése formájában jelentős járulékos egészségügyi előnyökkel jár. A nagyrészt a fosszilis energiahordozók használatának tulajdonított légszennyezés a WHO legutóbbi jelentése szerint évente körülbelül 7 millió emberéletet követel világszerte, hasonló okból Magyarországon az OECD szerint közel 8 ezren halnak meg évente, vagyis csaknem kétszer annyian, mint közlekedési balesetben.
A MIT kutatói a gazdasági és légszennyezettségi modelleket kombinálva igyekeztek felmérni az RPS-ek és a szén-dioxid-kibocsátás fizetőssé tételének (carbon pricing) levegőminőségre és az emberi egészségre várható hatásait, figyelembe véve a gazdasági és a klímaváltozást illető következményeket is. Jelenleg tíz szövetségi állam alkalmaz pénzügyi ösztönzőket a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése érdekében. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált államokban a már létező RPS-ek hatására 2030-ig várható szén-dioxid-kibocsátás járulékos haszna az egészséget tekintve 94 dollár lenne minden megszüntetett tonna szén-dioxid-emisszió után (8 cent/megújuló alapon termelt áram kWh). A carbon pricing révén elérhető járulékos egészségi haszon még ezt is jócskán meghaladná, és elérné a 211 dollárt is minden egyes tonna CO2-emissziócsökkentésre számítva.
Mellőzhető szempont?
A tanulmány kiegészítéseképpen a kutatók Ohio esetében azt is kiszámolták, hogy 2030-ig pusztán az állam egyszer már elfogadott megújuló portfólió standardjai által 50 emberéletet lehetett volna megmenteni – ha az állami törvényhozás a közelmúltban nem döntött volna az RPS visszavonásáról. Ráadásul, a standardok bevezetésének költsége becslésük szerint körülbelül 300 millió dollár/év lett volna, ugyanakkor a gazdasági haszon 470 millió dollárra rúgott volna, vagyis a megújuló energiaforrások ilyen formában történő támogatása akkor is megérte volna az államnak, ha eltekintettek volna a megmenthető emberéletektől (már amennyiben egyáltalán elfogadható a politikai döntéshozók részéről eltekinteni ettől a szemponttól).
Az Environmental Research Letters című tudományos lapban publikált tanulmánykonzisztens a témában korábban megjelent anyagokkal. A vonatkozó szakirodalom gyarapodása ellenére nem ritka, hogy a politikai döntéshozók világszerte a vélt kedvezőtlen gazdasági hatásokra és munkahelyek megőrzésére hivatkozva igyekeznek mesterségesen fenntartani az emberek milliárdjaira veszélyt jelentő szennyező energiatermelési módokat és lassítani a tiszta energiára való áttérést. Míg azonban a megújulókkal szemben gyakran hangoztatott és egyre kevésbé helytálló érv, hogy támogatás nélkül nem versenyképesek, addig a fosszilis energiaforrások kapcsán már jóval kevesebb szó esik arról, hogy a termelésük és égetésük során keletkező jelentős károk még mindig nem vagy alig jelennek meg a termékek árában. Ezt pedig könnyedén lehet óriási burkolt támogatásként is értelmezni. Ezeknek a költségeknek, vagyis az úgynevezett externáliáknak a beárazását célozzák az olyan eszközök, mint az említett carbon pricing, a szénadó vagy a szén-dioxid-kvótapiacok, ami sokkal jobban megfelel a szennyező fizet elvnek, mint a korábbi gyakorlat, és amelyek napjainkban már érzékelhető áremelő hatást gyakorolnak a fosszilis energiahordozók piacára, egyúttal pedig gyorsítják a tiszta energiaforrások térnyerését is.
A tanulmány megvalósulását ironikus módon az Egyesült Államok szövetségi kormányzata alá tartozó Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) támogatta.
