Energiaárak Svédországban

Az áramtermelés 98%-a származik úgynevezett nem-fosszilis forrásokból: Az összes termelés körülbelül 34%-ban atomerőműből (három atomerőműben összesen 6 reaktor működik jelenleg), 40%-ban vízerőműből, 20%-ban szélerőművekből érkezik, 4% egyéb – például napenergiából – és csak a maradék 2% a hőerőműben termelt áram. Ezek az arányok persze folyamatosan változnak, attól függően, hogy mennyit süt a Nap, mennyire fúj a szél, vagy, hogy mikor tartanak egy nagyobb karbantartást valamelyik atomerőmű blokkon, mint ahogy az most is éppen történik. Az aktuális megoszlást még a havi villanyszámlán is feltüntetik, így például mi pontosan tudjuk, hogy a mi háztartásunk áramfogyasztásához az elmúlt 1 évben mindössze egyetlen egy hónapban használtunk fosszilis forrásból származó áramot, akkor is mindössze 1%-ban.

A Nord Pool

A megtermelt áramot az áramkereskedő cégek vásárolhatják meg, a Nord Pool elnevezésű áram-tőzsdén. Ehhez az eredetileg norvég-svéd alapítású rendszerhez mostanra több ország is csatlakozott, és osztják meg ezen keresztül az általuk megtermelt áramot. Az erőművek itt kínálják eladásra a következő napi áramkapacitásukat, a szolgáltatók pedig az áramigényük függvényében licitálnak rá – mégpedig napról napra, óráról órára. Innentől lesz érdekes a dolog, hiszen máris belépnek a közgazdaságtan alaptörvényei: amiből sokat akarnak eladni, annak lemegy az ára; amiből sokat akarnak megvenni, annak pedig emelkedik. A legegyszerűbb példa: ha alig fúj a szél, akkor a szélerőművek alig termelnek áramot, tehát a víz- és atomerőművek termelésének felmegy az értéke.

Ráadásul Svédországban van egy földrajzi faktor is: egy, a dánok által benyújtott kifogás eredményeképpen Svédországot áramhálózat szempontjából 4 önálló területre osztották fel 2011-ben. A legészakibb területen nagyon sok megtermelt energia jut nagyon kevés fogyasztóra, a sűrűn lakott és iparosított déli részeken pedig sokkal nagyobb az áramigény, mint amit helyben meg lehet termelni. Ezért az északi övezetben mindig, és jelentősen olcsóbb az áram, mind délen.

A négy nagy terület Svédországon belül: Luleå (SE1), Sundsvall (SE2), Stockholm (SE3), Malmö (SE4)

Óránkénti elszámolás

Van itt még egy tényező, amitől függ a kereslet-kínálat aránya: hogy éppen milyen napszakban járunk. Éjszaka, amikor állnak a gyárak, az otthonokban nem világít a lámpa, akkor sokkal kevesebb áramra van szükség. Viszont ha szépen süt a Nap, akkor a tetőkre szerelt napelemeknek köszönhetően nagyon sok háztartás megtermeli a saját áramfogyasztását, sőt még többet is. Hogy ezt mind megfelelően el lehessen számolni a végfelhasználók felé, az elmúlt időszakban mindenhol lecserélték a villanyórákat egy olyan változatra, ami óráról órára nyomon követi, és az elszámoló központba küldi az igénybe vett, és az áramhálózatba visszatöltött áram mennyiségét.

A blog olvasói talán még emlékeznek rá, hogy egy korábbi bejegyzésben mutattam, ahogy az EOn mobilalkalmazásban napról napra lehet követni a fogyasztást. Nos ez immáron így néz ki, óráról órára lebontva mutatja, hogy mennyi áramot használtunk:

Szerződéstípusok és árak

A svédeknél rengeteg különböző áramszolgáltató céggel lehet szolgáltatási szerződés kötni. Több, mint 100 szolgáltató kínál csomagokat az országban, az egyik ár-összehasonlító oldal szerint a mi címünkön ebben a pillanatban 23 cég ajánlata közül választhatnék. Ez persze nem azt jelenti, hogy 23 különböző vezeték lenne az utcában; egyes szolgáltatók koncessziós szerződés keretében üzemeltetik a fizikai hálózatot, és – akárcsak Magyarországon – a villanyszámlában külön megjelenik a hálózat használati díja, és a felhasznált áram ára.

És most már azok is kezdjenek el figyelni, akik a fenti fejezeteket esetleg átgörgették 🙂

A következő típusú szerződések léteznek:

• Fix áras: Egy éven keresztül, a pillanatnyi ártól függetlenül egy adott fix áron számláznak. A pillanatnyi piaci árhoz képes vagy a fogyasztó jár rosszul, vagy a szolgáltató, de legalább nem érik meglepetések az embert.
• Mozgó áras: Többféle altípusa is létezik, napi, heti, vagy havi átlagáras. A lényege, hogy az áram elszámolása a pillanatnyi árakból számolt átlagár szerint történik. Tehát a szerződéskötéskor nem tudni előre, hogy adott napon/hónapban mennyibe fog kerülni az áram.
• Óránkénti áras: Egészen egyszerűen a Nord Pool óránkénti árai alapján óránként más és más az áram ára.

 

Egy viszonylag stabil árampiacon, ahol mindenki ismeri a tól-ig árakat, és a saját fogyasztását is, mindenki el tudja dönteni, hogy mivel jár a legjobban a fentiek közül. Csakhogy az áram ára már előző télen is annyira elszállt, hogy az államnak támogatási csomagot kellett összeállítania az elégedetlenségek hatására. Mostanra pedig sok faktor, de elsősorban az orosz-ukrán helyzet miatt soha korábban nem látott magasságokba emelkedett az áram ára. Szinte mindenhol ez a téma a svédek között, legyen szó akár egy baráti beszélgetésről, vagy a szokásos, irodai kávézásról. Vannak áramszolgáltató cégek akik már már most felhívják az ügyfeleik figyelmét, hogy mindenkinek legyen 50.000 korona (nagyjából 2 millió forint) tartaléka csak arra, hogy a téli fűtés számláit ki tudja fizetni.

Amíg a legészakibb, SE1 régióban a majdnem nulla és a 0,5 korona között váltakozott 1 kWh ára az elmúlt napokban, addig a legdélibb, SE4-ben az átlagár 2-6 korona volt. (Aki át akarja számolni, az szorozzon körülbelül 38-cal.) Mivel átlagról van szól, ez egyben azt is jelenti, hogy egy adott órában akár 8 kr/kWh is előfordult.

Mi a helyzet nálunk?

Nekünk egészen augusztus 31-ig fix áras szerződésünk volt, mégpedig egy alulmúlhatatlanul olcsó, 91 öre/kWh áron. Jókor hosszabbítottunk szerződést, akkoriban a szolgáltató még nem számított ennyire elszabaduló árakra, így az egy éves átlagot tekintve egyértelműen mi jártunk jól. Viszont jelenleg még közel ilyen áron sem lehet szerződni. Választhattunk a 2,8 kr/kWh fix áras, vagy pedig valamelyik mozgóáras között. (Azóta egyébként még rosszabb a helyzet, már 5-7 koronás fix áras szerződéseket kínálnak.)

Mi tehát úgy döntöttünk, hogy az óránkénti elszámolást választjuk, és igyekszünk spórolni. Ami furcsán más gondolkodást kíván, ugyanis nem annyira magával az árammal kell spórolnunk, hanem csak a drága árammal. Tehát minden nap kora délután – amikor kijönnek a másnapi aktuális árak – eldöntjük, hogy mikorra érdemes időzíteni a főzést, mosogatást és a mosást. Ezek ugyanis évente 1200-1400 kWh-t (az össz fogyasztásunk bő 10%-át) teszik ki, és nem mindegy, hogy ezt 0,5 vagy 8 korona/kWh áron fizetjük. A reménybeli megtakarításunk másik – nagyobb – részét a hőszivattyúnkra bízzuk. Ennek a Smart Price funkciója ugyanazt csinálja automatikusan, mint amit mi manuálisan: naponta letölti az aktuális áramdíjakat, és kicsit megnyomja a fűtést- és vízmelegítést az olcsó időszakokban, illetve visszavesz a teljesítményből a drága áram idején. Reméljük, hogy jól teszi majd a dolgát.

Persze nyilván az a jó, ha kevés áramot használunk, akár olcsó, akár drága. Így a falak és a födém szigetelésén túl most a ház alsó részére is teszünk szigetelést. Valamit az is biztosan segít.

Illetve még egy dolgot tehetünk: a napokon belül esedékes választások egyik fontos kampánykérdése lett a villamos áram. Nyilván mindenki oda fog szavazni, ahonnan a legjobb megoldást várja. De ezt hagyjuk, mert ez már politika..