A fukusimai atomerőmű katasztrófája arra figyelmezteti a nukleáris beruházást folytató országokat, hogy egy súlyos baleset teljes társadalmi és pénzügyi összeomlással járhat. Japán hajszál híján megsemmisült öt évvel ezelőtt, az adófizetőknek körülbelül egyévi magyar GDP-nek megfelelő összegébe került eddig a kárelhárítás, és nagyon messze van még a vége.
Teljes káosz uralkodott a döntéshozatalban és az intézkedések végrehajtásában a kormány legmagasabb szintjein is Tokióban a fukusimai atomerőmű 2011. március 11-ei katasztrófája idején – derült ki az akkor hivatalban lévő miniszterelnök, Kan Naoto beszámolójából. A volt kormányfő a The Daily Telegraphnak nyilatkozott a tragédia ötéves évfordulója alkalmából.
A 9,0-es erősségű földrengést követő cunami 13 méter magas hulláma átcsapott az erőművet a tenger felől védő, 10 méter magas falon, a víz elöntötte a pincét, ahol a rendszerek hűtéséért felelős tartalékgenerátorok voltak. Az áramkimaradások miatt a gondok akadtak a reaktorok hűtésével, így azok túlhevülése fenyegetett.
Az első robbanás hat nukleáris rektor közül az egyes számúban történt március 12-én, ezt a hármas egység követte 14-én, majd a négyes 15-én.
Kan szavaiból most kiderült, hogy alig tudtak valamit arról, mi is történik valójában az atomerőműben. A miniszterelnök elismeri, hogy amikor megkapta a hírt, hogy leállt a fukusimai reaktorok hűtése, kiverte a hideg veríték. Mivel tanult fizikát egyetemista korában, a rendelkezésre álló kevés információ alapján azzal azért tisztában volt, hogy a katasztrófa nagyobb lehet az ukrajnai Csernobilban történt 1985-ös nukleáris balesetnél. Ott egy reaktor volt érintett, itt hat állt a leolvadás szélén.
Ötvenmillió ember
A volt miniszterelnök elmondása szerint a levegőbe kerülő radioaktív anyagok 11-e és 15-e között egyre nagyobb területre terjedtek ki, és ha a maradék három reaktor is leolvadt volna, akkor a szennyezés érintette volna Tokiót is. A válság csúcspontján a kormány mérlegelte a főváros kiürítését és a rendkívüli állapot bevezetését.
Japán fennmaradása volt a tét. Egy 50 millió embert érintő evakuáció olyan hatással járt volna, mintha az ország elveszített volna egy nagy háborút.
Ötven ember
Kant később egy parlamenti vizsgálóbizottság felelősnek találta a katasztrófa kezelésében elkövetett hibákért, köztük az információk visszatartásáért és azért, hogy elrendelte az úgynevezett Fukusima 50, azaz ötven szakember helyszínen maradását, miközben 750 embert kimentettek.
A volt kormányfő azonban úgy véli, helyesen cselekedett. Szerinte a válság megoldásának kritikus pontja volt, amikor felkereste az atomerőmű tulajdonosa, a Tepco áramszolgáltató cég irodáit, és elrendelte, hogy ne evakuálják a létesítményt.
Ennek köszönhetően – azaz tehát az életüket kockáztató emberek erőfeszítéseinek köszönhetően – tudták leszűkíteni 20 kilométerre a kiürítési zónát 250 kilométer helyett. Az utóbbiba beleesett volna a Fukusimától 240 kilométerre lévő Tokió is. Mindez hajszálon múlott.
A biztonsági főnök képtelen volt feladata ellátására
Kan különösen nagynak tartja a Tepco felelősségét, ugyanis számos hasonló kisebb baleset történt 2011. március 11. előtt. A cég menedzsmentje 2009 júniusa óta tudta, hogy a létesítmény sérülékeny egy cunami esetén, ám a kockázat ellenére nem tette meg a szükséges el?vigyázatossági intézkedéseket.
Sokkolta az is, hogy a japán nukleáris biztonsági hivatalt vezető Teraszaka Nobuaki képtelen volt feladata ellátására. Kérdeztünk tőle valamit, ám képtelen volt világos választ adni – mondta a brit lapnak. Kiderült, hogy a biztonsági főnöknek közgazdasági diplomája van.
Még mindig veszélyes
Öt évvel a tragédia után az erőmű továbbra is veszélyezteti a környezetet és az emberek életét. A kettes és hármas reaktorban még mindig bent vannak a radioaktív üzemanyagok és egy kevés szennyezett víz napról napra kiszivárog a létesítményből annak ellenére, hogy a Tepco ezt tagadja – állítja a volt kormányfő. Szerinte utóda, Abe Sizno hibát követett el azzal, hogy lehetővé tette a katasztrófa után leállított japán atomreaktorok fokozatos újraindítását.
Ne építsenek atomerőműveket!
Japán nem tanult eleget a leckéből, nem hallgat azokra, akik egy újabb tragédia lehetőségére figyelmeztetik – mondja. Történtek biztonsági intézkedések, például megemelték a cunamik ellen védő falakat, de Kan szerint mindez nem elég. Sűrűn lakott térségekben nem szabadna atomerőműveket építeni – szögezi le. A cunami után Japán éveken át megvolt nukleáris energia nélkül, ez bizonyítja, hogy így is megoldható az ország energiaellátása.
A volt kormányfő elismeri, hogy korábbi álláspontjához képest 180 fokot változtatva a fukusimai katasztrófa óta ellenzi a nukleáris energia felhasználását. A hasznokat a kockázatokkal kell szembe állítani egymással – fejtegeti. Egy reaktor leolvadása lerombolhat egy teljes erőművet. Egy ilyen baleset ugyan nem valószínű, ám a lehetséges kár nagyságának tükrében a kicsi esély túl nagy a kockázat.
Az öt évvel ezelőtti balesetben senki sem halt meg azonnal a radioaktív sugárzás miatt. A reaktorleolvadások miatt közel 400 ezer embert kellett kitelepíteni az erőmű 20 kilométeres körzetében. Ennek szélén lévő egyik településre nemrégiben visszaengedték a lakosokat, ám csupán hat százalékuk, f?ként idősek éltek a lehetőséggel. Régi lakóhelyükön egyébként az erőmű megtisztításán dolgozó munkások élnek.
Az adófizetőké a cech
A baleset eddig 100 milliárd dolláros (az éves magyar GDP-vel összemérhető) nagyságú költséget okozott a japán adófizetőknek – állítja a Financial Times (FT) az ötéves évfordulóra készült cikkében. A pénzügyi lap újságírói szerint a Tepco és a kormány állításával szemben nem a cég és az energiaszolgáltató ágazat, hanem végső soron – ha másban nem az áramszámláikon – a felhasználók állják ezt a cechet.
Az FT szerint Fukusima esetéből levonható az a tanulság, hogy a nukleáris balesetekkel kapcsolatos rendkívüli költségeket igen nehéz magántársaságokra hárítani. Ezt figyelembe kell vennie minden olyan országnak – köztük Nagy-Britanniának (és Magyarországnak – a szerk.) -, amely atomerőműveket épít.
Számoljunk!
A katasztrófa összesen 13,3 ezer milliárd jenbe (118 milliárd dollár) került – idézi az FT Oshima Kenichi, a Ritsumeikan University professzorának becslését. Ebből 2,6 ezer milliárdot a Tepco részvényeseinek pénztárcája bán. Ez a különbség papírjaik 2011. március 10-ei illetve mai értéke között.
A kiadások között szerepel a lakosság és az érintett vállalatok kártalanítása, ami 6 ezer milliárd jen körül alakul, 3,5 ezer milliárdot vitt el a létesítmény és környékének megtisztítása és további több mint 2 ezer milliárdot az erőmű lezárása.
És ez a számítás nem tartalmazza az összes japán nukleáris létesítmény éveken át tartó kikapcsolásával és biztonsági megerősítésével járó költségeket!
Ki fizet a végén?
A kiadásokat elvileg a Tepcónak kell kifizetnie, ám az államtól támogatást kapott az anyagi lehetőségeit meghaladó költségekre. Elvileg ez a pénz visszajön a cégre és a többi atomerőmű-üzemeltetőre kivetett adóból, ám a vállalatok az ezzel járó pluszköltségüket az áramszámlákon keresztül nyilván továbbhárítják az ügyfeleikre.
Emellett a japán árampiac április 1-jén életbe lépő liberalizálása miatt kétséges, hogy fenntartható-e az adó, hiszen a verseny leszoríthatja az árakat, s ezzel a fizetésképtelenség felé taszíthatja a túl magas költséggel működő szolgáltatókat. A Tepco szóvivője szerint a cég elég jövedelmet termel a katasztrófa okozta károk végleges elhárításával járó cech kifizetésére.
Zombi vállalat
A professzor költségbecslését sem a Tepco sem a tokiói kormány gazdasági tárcája, sem a pénzügyminisztérium nem kommentálta az FT-nek. A kormány szerint is végső soron az áramszolgáltató fogja állni a kiadásokat.
Oshima megjegyzi, hogy a számla tovább fog nőni. A kormány eddigi stratégiája, nevezetesen hogy életben tartotta a Tepcót, amely elvileg kezeli a baleset következményeit és kifizeti az ezzel járó számlát, eddig bevált. Ugyanakkor az egekbe emelkedő költségek láttán kétséges, hogy van-e értelme továbbra is bajlódni a nyilvánvalóan fizetésképtelen vállalattal.
Forrás: napi.hu
