Az elmúlt 30 év legfontosabb eseményeként emlegetik a most hétvégén megrendezésre kerül? dohai találkozót, ahol a világ nagy olajkitermel? országai gy?lnek össze, hogy megvitassák a kitermelési szintek befagyasztását. A piac leginkább Szaúd-Arábiára és Iránra figyel, a szaúdiaknál február óta úgy t?nik fontossá vált az olajár, Irán pedig egyel?re határozottan ellenzi a termelés szintjének rögzítését. Az elemz?k nagy durranásra nem számítanak, Irán támogatása, csatlakozása nélkül ugyanis aligha lehet a megállapodásnak érdemi hatása az olajpiaci folyamatokra, a kereslet-kínálati kiigazodás várható lefutására.
Az elmúlt 30 év legfontosabb eseménye közeleg
Elemz?k az utóbbi 30 év legfontosabb eseményének nevezik a vasárnap Dohában megrendezésre kerül? találkozót, ahol a világ vezet? olajkitermel? országai kitermelési szintjeik esetleges befagyasztásáról dönthetnek. Azt, hogy az esemény valójában mennyire fontos, jól jelzi, hogy idén februárban látványos és hirtelen fordulatot tudott elindítani az olajárnál, amikor Szaúd-Arábia, Oroszország, Venezuela és Katar megállapodott arról, hogy kitermelésüket hajlandóak lefixálni, amennyiben más olajtermel? országok is követik ?ket.
A hírre az amerikai WTI könny?olaj árfolyama a február közepén ütött mélypontról néhány hét leforgása alatt 10 dollárt emelkedett.
Felemás hírek szivárognak
A fentebb említett februári megállapodás óta számos ország fejtette ki álláspontját a termelésbefagyasztással kapcsolatosan. A relatíve jobb pénzügyi helyzetben lév? arab országok, mint Kuvait, vagy az Egyesült Arab Emirátusok jelezte, hajlandó lenne csatlakozni egy ilyen megállapodáshoz. más országok viszont nem ennyire támogatóak, ezek között pedig kiemelkedik Irán. A közel-keleti országot sokáig nyugati szankciók sújtották atomprogramja miatt, ami lényegében teljesen elzárta a nemzetközi pénzügyi piacoktól és leválasztotta a világgazdaság vérkeringésér?l. Miután azonban az atomprogramról megállapodás született, a szankciók is feloldásra kerültek, ami Iránt arra ösztönzi, hogy a szankciók el?tti szintre növelje olajtermelését. Irán így érthet? módon nem támogatja a termelés befagyasztását, az iráni olajminiszter az erre irányuló törekvéseket egész egyszer?en viccnek nevezte.
A világ meghatározó olajtermel? országai közül ráadásul nem is mindenki tervezi, hogy részt vesz az eseményen. Líbia például közölte, hogy nem lesz jelen, Irán olajminisztere pedig úgy nyilatkozott, hogy nem tesz látogatást, azonban azt is jelezte, hogy valakit azért küldeni fognak, aki az országot képviseli. Az eddigi információk szerint összesen 16 OPEC és nem OPEC ország vehet részt az eseményen.
Az elemz?k nem túl optimisták
Mindezek nyomán nem meglep?, hogy az elemz?k többsége nem túlzottan optimista a találkozó lehetséges eredményeivel kapcsolatban. A Macquarie Research elemz? csapata például az ügyfeleiknek küldött levelükben jelezte, alapesetben nem számítanak arra, hogy a dohai találkozó bárminem? érdemi fundamentális hatást tudna gyakorolni az olajra. A szakért?k kiemelik, az országok közti megállapodások gyakorlati megvalósítása olyannyira komplex, hogy az idei évi agresszív kitermelés növelésr?l való lemondáson túl minden szándék, egyezség túlságosan is nagy optimizmust tükrözne.
Az RBC Capital Markets árupiaci részlegének elemz?i is kétségeiknek adtak hangot a hétvégi találkozóval kapcsolatban. Szerintük a legvalószín?bb, hogy az említett országok nem tudnak majd megállapodni a termelésbefagyasztásról, azonban jelzik majd szándékukat, hogy a jöv?ben is folytatják az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket és akár egy következ? találkozó id?pontját is bejelenthetik. Tekintettel azonban arra, hogy a termel?k többsége megállapodást akar tet? alá hozni, semmit nem tudnak kizárni. Ha azonban lesz is bárminem? megegyezés, annak szerintük nem lesz érdemi hatása az olajpiacra, a kereslet/kínálati viszonyokra.
A nyersanyagpiacokon is nagy névnek számító Goldman Sachs ugyancsak figyelmeztette ügyfeleit, hogy a hétvégi dohai találkozó várhatóan nem szolgál majd pozitív meglepetéssel az olajpiac számára. Az elemz?k szerint a szaúdi-iráni konfliktus az, ami leginkább korlátozza, hogy egy érdemi megállapodás létrejöjjön a kitermel?k között.
Múltbeli tapasztalatok
Az OPEC korábban is kötött már megállapodást a kartellhez nem tartozó országokkal, a múltbeli tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy joggal kérd?jelezhetik meg a potenciális partnerek ?szinteségét. Legutóbb 2001-ben állapodott meg Oroszország, Mexikó, Omán, Angola és Norvégia arról, hogy együttesen napi 500 ezer hordóval csökkentik kitermelésüket. A következ? év közepén Oroszország már növelte kitermelését, egyedül pedig csak Norvégia és Mexikó fogta vissza kitermelését.
Szaúdi stratégiaváltás: már számít az ár
Lényeges kitérni arra, hogy az els? dohai megállapodás, mely február 16-án történt, fontos jelzéssel szolgál a piacok számára, azt jelenti ugyanis, hogy a nagy olajkitermel?k egy implicit alsó korlátot fogadtak el az olajárra. A szaúdiak nyilatkozataiból stratégiaváltás rajzolódik ki, az olajminiszter februárban közölte, nem akarnak nagy kilengéseket látni az olajárnál, míg korábban még azt mondták, irreleváns számukra, hogy 20, 40 vagy 60 dollár az olajár. Ez a szemléletváltás azt követ?en történt, hogy januárban 30 dollár alá esett az olajár. Mindezek alapján valószín?nek t?nik, hogy a mostani találkozón is a termelés befagyasztását támogathatják a szaúdiak.
Még egy megállapodás sem forgatná fel a piacot
Egyel?re kevés az esélye, hogy ha a szóban forgó országok meg is tudnak állapodni a kitermelési szintek befagyasztásáról, annak komoly hatása lesz az olajpiaci normalizálódás várható id?pontjára, mértékére, lefutására. A legtöbb nagy elemz?ház az idei évre az OPEC országoknál (Irán nélkül) és Oroszország esetében együttesen napi 40-41 millió hordó körüli kitermeléssel számol, ezt a szintet pedig már most sikerült elérni. A termelések jelenlegi szinten való befagyasztásának így aligha lenne érdemi hatása a kínálati oldalon.
Az OPEC országok közül Szaúd-Arábiában és Irakban volt az utóbbi id?szakban jelent?sebb kitermelés növekedés. Irak esetében ebben szerepet játszott, hogy a statisztikákba bekerült a kurdisztáni termelés is. Idén januárra az iraki kitermelés napi 4,2 millió hordóra emelkedett már, új csúcsot elérve, és a szaúdiaknál is napi 11 millió hordós kitermeléssel sikerült jelent?s felfutást mutatni. A további növekedésnek viszont korlátozottak már a lehet?ségei, különösen Irakban, ahol a kurdisztáni kitermelés utáni elszámolások körül továbbra is van bizonytalanság, ez pedig az itteni cégek beruházásai aktivitását er?sen visszafogja. A kurdisztáni kormány pénzügyi helyzetét ráadásul az ISIS-szel folytatott harcok is érzékenyen érintik.
Oroszországban idén márciusban a poszt-szovjet érában rekordnak számító kitermelési szintet sikerült elérni, így a további termelésnövekedésnek az idei évben itt is limitált lehet már a tere.
Irán, Líbia
Az egyedüli kockázatot a termelési szintek várható alakulása kapcsán két ország, Irán és Líbia jelentheti. Emiatt viszont ha megállapodás is születik a hétvégén, annak igazán akkor lenne komoly jelzés értéke, ha ez a két ország is támogatná. Ennek pedig a fentebb elmondottak alapján nem nagy az esélye.
Líbiában az üdvhadsereg által önhatalmúan megválasztott kormány távozásával a belpolitikai helyzet idén stabilizálódott, az új politikai vezetés hamar széleskör? támogatottságot szerzett március végi visszatértekor. A líbiai nemzeti olajvállalat, a nemzeti bank és líbiai befektetési ügynökség egyaránt támogatását adta az új hatalomnak, ahogy több külföldi ország és szervezet is. Emiatt megn?tt a valószín?sége, hogy a korábbi zavaros id?szakban leállt olajkitermelés a korábban vártnál hamarabb tér vissza a nemzetközi piacokra, ezzel a legtöbb piaci szakért? rövidtávon eddig nem számolt. Iránnal szemben ráadásul, ahol a korábbi évek beruházásainak elmaradása miatt a termelési hozamok folyamatosan romlottak, Líbiában a kitermelés jóval hamarabb képes lenne helyreállni. Idén márciusban a líbiai termelés napi 330 ezer hordóra csökkent, míg 2015 elején még 400 ezer hordó körül volt. Ez els?sorban a termel? létesítményeket ért károk miatt történhetett, ami viszont csökkenti az esélyét annak, hogy az idei évben jelent?s termelés felfutás jelentkezhessen.
Mindezek után úgy t?nik a kulcsszerepl? Irán a történetben, melynek célja a világpiaci részesedés 2012 el?tti szintjének helyreállítása az olajtermelésben. Ennek mentén mostanra napi 3,2 millió hordóra tudták növelni a termelést, a fentebb említett tényez?k miatt azonban aligha valószín?, hogy idén napi 500 ezer hordónál nagyobb mértékben tudnák növelni az olajtermelést. Irán számára a termelés befagyasztás nem t?nik racionális döntésnek, hiszen er?sen ronthatja esélyeit a termeléscsökkenés megfordítását célzó törekvéseinél. Középtávon pedig ha támogatná a termelés befixálását, akkor a legtöbb arab országhoz és Oroszországhoz képest jelent?sen veszítene piaci részesedéséb?l, ezeknél az országoknál ugyanis jelenleg csúcsközelben van a kihozatal. Emiatt Irán feltehet?en támogat majd minden olyan elgondolást, ami csökkenti az olajárak hektikusságát, a termelésbefagyasztáshoz viszont nagy valószín?séggel nem fog csatlakozni.
Forrás: portfolio.hu
