Újabb bombasztikus el?rejelzés a zöld energia fényes jöv?jér?l. A Bloomberg New Energy Finance prognózisa szerint 2030-ra évi 630 milliárd dollárra n? a megújuló forrásokba áramló beruházások összege világszerte, ami 230 százalékos növekedést jelentene a 2012-es szinthez képest. Persze szokás szerint ez csak az egyik „forgatókönyv” az el?rejelzésben szerepl? háromból, arról nem is beszélve,
hogy az elemz?k által feltételezett általános hurráoptimizmus ellenére jelenleg minden friss beszámoló egyel?re csak a zöld beruházások drasztikus csökkenésér?l szól. A pénzügyi válság, illetve a sok országban inkább csak kampányszer? politikai elkötelez?dés ingadozása nem kedvez a zöld beruházásoknak. A technológiák árának drasztikus csökkenése azonban nyilván pozitívan hat majd, persze az már más kérdés, hogy ennek a gyártók is annyira örülnek-e.
Mindez korántsem jelenti azt, hogy a zöld források kulcsjelent?ségét, illetve a bennük rejl? perspektívát ma már bármely épesz? döntéshozó meg akarná komolyabban kérd?jelezni. Az iparág súlya, illetve a kiépült óriási kapacitások már önmagukban akkora tehetetlenséggel bírnak, hogy még a megújuló források ellen sötét hátsó szobákban feneked? legelvetemültebb fosszilis energia lobbisták is meggondolják, mennyire vállalják fel a nyilvánosság el?tt ezzel ellentétes véleményüket (vagy még inkább érdekeiket).
Azt azonban éppen az elmúlt pár évben kampányszer?en túlpörgetett várakozások utáni korrekciók is jól megmutatták: a zöld átállás csak ésszel lehetséges, mivel számtalan probléma továbbra sem megoldott, és a „felvilágosult abszolutista” intézkedések sokszor több kárt okoznak, mint hasznot. A zöld források egyik sztárja, a napenergia esetében például összeomlásszer? piaci korrekciót okozott az elemgyártásban kialakult túlkapacitás és árháború. A kényszer? piaci konszolidációnak els?sorban az eredetileg úttör? szerepet játszó európai és amerikai gyártók lettek a szenved? alanyai, bár id?vel a masszív állami támogatásokkal kitömött kínai cégek is nehéz helyzetbe kerültek a berendezések piaci árának zuhanásszer? csökkenése miatt.
Az európai támogatási politika elbizonytalanodásának egyik kiváltója egyébként éppen ez a piaci folyamat volt. A napelemek installálásnak nagyvonalú német támogatási modellje egyfel?l éllovassá tette Németországot a napenergia-kapacitások terén, másfel?l viszont az a vád érte a berlini vezetést, hogy a német fogyasztók pénzén hizlalta fel az ázsiai napelemipart. A hagyományos áram árába épített támogatáson alapuló rendszert egyre többen kérd?jelezik meg emiatt. A f? ok persze a pénzügyi, leginkább az euróövezeti hitelválság miatt el?álló egyre feszítettebb költségvetési helyzet volt az EU országaiban.
Az EU esetében amúgy a nyilvánvaló financiális problémáktól eltekintve az alapvet? elkötelez?déssel van a legkevesebb probléma. Nem így az Egyesült Államokban. Az USA esetében a megújuló forrásokhoz való hozzáállást még a felh?tlen európai lelkesedés csúcsán is mintha mindig valami furcsa felemásság jellemezte volna. Hol nagy lendületet kapott, legalábbis a retorika szintjén, f?leg demokrata uralom esetén, hol pedig hátraarcszer? fordulat következett be. A legutóbbi esetben pedig a demokrata színben regnáló, a progresszivitás imázsára pedig különösen sokat adó Obama-adminisztráció is éles kanyart vett, és korántsem csak az USA-ban is szorító fiskális helyzet miatt. A palagáz-források stratégia jelent?ségének felismerése következtében Washington sokat veszített korábbi látványos zöld lendületéb?l, és a fosszilis források ismét „illatosabbakká” váltak.
A különböz? okok miatt el?állt nyugati toporgás közepette a nagy környezetszennyez? mumusként számon tartott Kína pedig szép csendben átvette a vezetést a megújuló beruházások terén. Tavaly az ázsiai óriás összesen 65 milliárd dollárt fordított e célra, ami a vezet? fejlett és feltörekv? gazdaságokat tömörít? G 20 teljes volumenének 30 százalékát tette ki. Ez 20 százalékos növekedést jelent 2011-hez képest, miközben Európában 22 százalékos volt a visszaesés. Az is igaz ugyanakkor, hogy az idei év els? negyedévében nemcsak Európában és az USA-ban, de Kínában is komoly visszaesést könyveltek el a beruházások terén. Az USA-ban 54, az EU-ban 25, Kínában pedig 15 százalékos volt a friss beruházások volumenének zsugorodása.
Persze az elkövetkez? 17 évre tekintve a pillanatnyi helyzet nem lehet meghatározó, és számos faktor valóban abba az irányba mutat, hogy az iparág komoly fejl?dés el?tt áll. Ugyanígy igaz azonban az is, hogy egy ilyen id?távra vonatkozó gazdasági prognózis nem nagyon tud túllépni a kifinomult trendszámítás színvonalán, ami sokszor ahhoz vezet, hogy az el?rejelzés totális kudarca után az elemz?k számára szép feladat annak megindokolása, miért is nem találtak el semmit. Remélhet?leg ezúttal nem így lesz, és a mesés prognózis valóra válik.
Forrás:http://chikansplanet.blog.hu
Újabb bombasztikus el?rejelzés a zöld energia fényes jöv?jér?l. A Bloomberg New Energy Finance prognózisa szerint 2030-ra évi 630 milliárd dollárra n? a megújuló forrásokba áramló beruházások összege világszerte,
ami 230 százalékos növekedést jelentene a 2012-es szinthez képest. Persze szokás szerint ez csak az egyik „forgatókönyv” az el?rejelzésben szerepl? háromból, arról nem is beszélve, hogy az elemz?k által feltételezett általános hurráoptimizmus ellenére jelenleg minden friss beszámoló egyel?re csak a zöld beruházások drasztikus csökkenésér?l szól. A pénzügyi válság, illetve a sok országban inkább csak kampányszer? politikai elkötelez?dés ingadozása nem kedvez a zöld beruházásoknak. A technológiák árának drasztikus csökkenése azonban nyilván pozitívan hat majd, persze az már más kérdés, hogy ennek a gyártók is annyira örülnek-e.
Mindez korántsem jelenti azt, hogy a zöld források kulcsjelent?ségét, illetve a bennük rejl? perspektívát ma már bármely épesz? döntéshozó meg akarná komolyabban kérd?jelezni. Az iparág súlya, illetve a kiépült óriási kapacitások már önmagukban akkora tehetetlenséggel bírnak, hogy még a megújuló források ellen sötét hátsó szobákban feneked? legelvetemültebb fosszilis energia lobbisták is meggondolják, mennyire vállalják fel a nyilvánosság el?tt ezzel ellentétes véleményüket (vagy még inkább érdekeiket).
Azt azonban éppen az elmúlt pár évben kampányszer?en túlpörgetett várakozások utáni korrekciók is jól megmutatták: a zöld átállás csak ésszel lehetséges, mivel számtalan probléma továbbra sem megoldott, és a „felvilágosult abszolutista” intézkedések sokszor több kárt okoznak, mint hasznot. A zöld források egyik sztárja, a napenergia esetében például összeomlásszer? piaci korrekciót okozott az elemgyártásban kialakult túlkapacitás és árháború. A kényszer? piaci konszolidációnak els?sorban az eredetileg úttör? szerepet játszó európai és amerikai gyártók lettek a szenved? alanyai, bár id?vel a masszív állami támogatásokkal kitömött kínai cégek is nehéz helyzetbe kerültek a berendezések piaci árának zuhanásszer? csökkenése miatt.
Az európai támogatási politika elbizonytalanodásának egyik kiváltója egyébként éppen ez a piaci folyamat volt. A napelemek installálásnak nagyvonalú német támogatási modellje egyfel?l éllovassá tette Németországot a napenergia-kapacitások terén, másfel?l viszont az a vád érte a berlini vezetést, hogy a német fogyasztók pénzén hizlalta fel az ázsiai napelemipart. A hagyományos áram árába épített támogatáson alapuló rendszert egyre többen kérd?jelezik meg emiatt. A f? ok persze a pénzügyi, leginkább az euróövezeti hitelválság miatt el?álló egyre feszítettebb költségvetési helyzet volt az EU országaiban.
Az EU esetében amúgy a nyilvánvaló financiális problémáktól eltekintve az alapvet? elkötelez?déssel van a legkevesebb probléma. Nem így az Egyesült Államokban. Az USA esetében a megújuló forrásokhoz való hozzáállást még a felh?tlen európai lelkesedés csúcsán is mintha mindig valami furcsa felemásság jellemezte volna. Hol nagy lendületet kapott, legalábbis a retorika szintjén, f?leg demokrata uralom esetén, hol pedig hátraarcszer? fordulat következett be. A legutóbbi esetben pedig a demokrata színben regnáló, a progresszivitás imázsára pedig különösen sokat adó Obama-adminisztráció is éles kanyart vett, és korántsem csak az USA-ban is szorító fiskális helyzet miatt. A palagáz-források stratégia jelent?ségének felismerése következtében Washington sokat veszített korábbi látványos zöld lendületéb?l, és a fosszilis források ismét „illatosabbakká” váltak.
A különböz? okok miatt el?állt nyugati toporgás közepette a nagy környezetszennyez? mumusként számon tartott Kína pedig szép csendben átvette a vezetést a megújuló beruházások terén. Tavaly az ázsiai óriás összesen 65 milliárd dollárt fordított e célra, ami a vezet? fejlett és feltörekv? gazdaságokat tömörít? G 20 teljes volumenének 30 százalékát tette ki. Ez 20 százalékos növekedést jelent 2011-hez képest, miközben Európában 22 százalékos volt a visszaesés. Az is igaz ugyanakkor, hogy az idei év els? negyedévében nemcsak Európában és az USA-ban, de Kínában is komoly visszaesést könyveltek el a beruházások terén. Az USA-ban 54, az EU-ban 25, Kínában pedig 15 százalékos volt a friss beruházások volumenének zsugorodása.
Persze az elkövetkez? 17 évre tekintve a pillanatnyi helyzet nem lehet meghatározó, és számos faktor valóban abba az irányba mutat, hogy az iparág komoly fejl?dés el?tt áll. Ugyanígy igaz azonban az is, hogy egy ilyen id?távra vonatkozó gazdasági prognózis nem nagyon tud túllépni a kifinomult trendszámítás színvonalán, ami sokszor ahhoz vezet, hogy az el?rejelzés totális kudarca után az elemz?k számára szép feladat annak megindokolása, miért is nem találtak el semmit. Remélhet?leg ezúttal nem így lesz, és a mesés prognózis valóra válik.
Forrás:http://chikansplanet.blog.hu
Újabb bombasztikus el?rejelzés a zöld energia fényes jöv?jér?l. A Bloomberg New Energy Finance prognózisa szerint 2030-ra évi 630 milliárd dollárra n? a megújuló forrásokba áramló beruházások összege világszerte, ami 230 százalékos növekedést jelentene a 2012-es szinthez képest. Persze szokás szerint ez csak az egyik „forgatókönyv” az el?rejelzésben szerepl? háromból,
arról nem is beszélve, hogy az elemz?k által feltételezett általános hurráoptimizmus ellenére jelenleg minden friss beszámoló egyel?re csak a zöld beruházások drasztikus csökkenésér?l szól. A pénzügyi válság, illetve a sok országban inkább csak kampányszer? politikai elkötelez?dés ingadozása nem kedvez a zöld beruházásoknak. A technológiák árának drasztikus csökkenése azonban nyilván pozitívan hat majd, persze az már más kérdés, hogy ennek a gyártók is annyira örülnek-e.
Mindez korántsem jelenti azt, hogy a zöld források kulcsjelent?ségét, illetve a bennük rejl? perspektívát ma már bármely épesz? döntéshozó meg akarná komolyabban kérd?jelezni. Az iparág súlya, illetve a kiépült óriási kapacitások már önmagukban akkora tehetetlenséggel bírnak, hogy még a megújuló források ellen sötét hátsó szobákban feneked? legelvetemültebb fosszilis energia lobbisták is meggondolják, mennyire vállalják fel a nyilvánosság el?tt ezzel ellentétes véleményüket (vagy még inkább érdekeiket).
Azt azonban éppen az elmúlt pár évben kampányszer?en túlpörgetett várakozások utáni korrekciók is jól megmutatták: a zöld átállás csak ésszel lehetséges, mivel számtalan probléma továbbra sem megoldott, és a „felvilágosult abszolutista” intézkedések sokszor több kárt okoznak, mint hasznot. A zöld források egyik sztárja, a napenergia esetében például összeomlásszer? piaci korrekciót okozott az elemgyártásban kialakult túlkapacitás és árháború. A kényszer? piaci konszolidációnak els?sorban az eredetileg úttör? szerepet játszó európai és amerikai gyártók lettek a szenved? alanyai, bár id?vel a masszív állami támogatásokkal kitömött kínai cégek is nehéz helyzetbe kerültek a berendezések piaci árának zuhanásszer? csökkenése miatt.
Az európai támogatási politika elbizonytalanodásának egyik kiváltója egyébként éppen ez a piaci folyamat volt. A napelemek installálásnak nagyvonalú német támogatási modellje egyfel?l éllovassá tette Németországot a napenergia-kapacitások terén, másfel?l viszont az a vád érte a berlini vezetést, hogy a német fogyasztók pénzén hizlalta fel az ázsiai napelemipart. A hagyományos áram árába épített támogatáson alapuló rendszert egyre többen kérd?jelezik meg emiatt. A f? ok persze a pénzügyi, leginkább az euróövezeti hitelválság miatt el?álló egyre feszítettebb költségvetési helyzet volt az EU országaiban.
Az EU esetében amúgy a nyilvánvaló financiális problémáktól eltekintve az alapvet? elkötelez?déssel van a legkevesebb probléma. Nem így az Egyesült Államokban. Az USA esetében a megújuló forrásokhoz való hozzáállást még a felh?tlen európai lelkesedés csúcsán is mintha mindig valami furcsa felemásság jellemezte volna. Hol nagy lendületet kapott, legalábbis a retorika szintjén, f?leg demokrata uralom esetén, hol pedig hátraarcszer? fordulat következett be. A legutóbbi esetben pedig a demokrata színben regnáló, a progresszivitás imázsára pedig különösen sokat adó Obama-adminisztráció is éles kanyart vett, és korántsem csak az USA-ban is szorító fiskális helyzet miatt. A palagáz-források stratégia jelent?ségének felismerése következtében Washington sokat veszített korábbi látványos zöld lendületéb?l, és a fosszilis források ismét „illatosabbakká” váltak.
A különböz? okok miatt el?állt nyugati toporgás közepette a nagy környezetszennyez? mumusként számon tartott Kína pedig szép csendben átvette a vezetést a megújuló beruházások terén. Tavaly az ázsiai óriás összesen 65 milliárd dollárt fordított e célra, ami a vezet? fejlett és feltörekv? gazdaságokat tömörít? G 20 teljes volumenének 30 százalékát tette ki. Ez 20 százalékos növekedést jelent 2011-hez képest, miközben Európában 22 százalékos volt a visszaesés. Az is igaz ugyanakkor, hogy az idei év els? negyedévében nemcsak Európában és az USA-ban, de Kínában is komoly visszaesést könyveltek el a beruházások terén. Az USA-ban 54, az EU-ban 25, Kínában pedig 15 százalékos volt a friss beruházások volumenének zsugorodása.
Persze az elkövetkez? 17 évre tekintve a pillanatnyi helyzet nem lehet meghatározó, és számos faktor valóban abba az irányba mutat, hogy az iparág komoly fejl?dés el?tt áll. Ugyanígy igaz azonban az is, hogy egy ilyen id?távra vonatkozó gazdasági prognózis nem nagyon tud túllépni a kifinomult trendszámítás színvonalán, ami sokszor ahhoz vezet, hogy az el?rejelzés totális kudarca után az elemz?k számára szép feladat annak megindokolása, miért is nem találtak el semmit. Remélhet?leg ezúttal nem így lesz, és a mesés prognózis valóra válik.
Forrás:http://chikansplanet.blog.hu
Pálfy M. Katalin, az MTI tudósítója jelenti:
Bécs, 2013. május 1., szerda (MTI) – Az Igazgyöngy Alapítvány toldi biobrikett programja kapta a f?díjat egy bécsi magánalapítvány szociális innovációt támogató pályázatán – jelentették be szerdán Bécsben.
Az Unruhe Magánalapítvány SozialMarie pályázata olyan szociális programokat támogat, amelyeknek újítóerejét és kreativitását a gyakorlat is visszaigazolta. A szerda esti díjátadón 15 díj talált gazdára, összesen 42 ezer euró értékben.
A zs?ri 308 pályázó közül választotta ki a nyerteseket. Az els? díjjal elismert, Biobrikettel az energiaszegénység ellen elnevezés? program keretében helyi lakosok közösségi munkában, helyben rendelkezésre álló száraz növényi hulladékokból biobrikettet állítanak el? a nagy munkanélküliséggel és mélyszegénységgel küzd? Hajdú-Bihar megyei Toldon. Ezzel nagyrészt kézi úton el?állítható, környezetkímél? tüzel?anyagot termelnek a településen, ahol más tüzel?anyag nehezen hozzáférhet? vagy nehezen megfizethet? a helyiek számára. A program egyúttal foglalkoztatást is nyújt a benne részt vev?knek.
Feldmár Nóra, a projekt ötletgazdája a díjátadón elmondta, hogy már tervezik a program folytatását is: a település házainak szigetelésére keresnek ökológiailag fenntartható megoldást, illetve nagyobb hatékonyságú kályhák építéséhez nyújtanának segítséget a falu lakosainak, hogy jobban hasznosuljon a helyben el?állított tüzel?anyag.
A hajléktalanságról való párbeszédre ösztönöz a második helyezett csehországi, ostravai program. A harmadik díjat egy horvátországi közösségi kert kapta.
A zs?ri díjazottjai között van még Magyarországról a lomtalanítást közös m?vészeti alkotásra felhasználó Szemétálmok, a Snétberger Zenei Tehetség Közhasznú Alapítvány Utolsókból els?k nev? programja és a budapesti Szimplakerti Háztáji Piac. Díjat kapott a szintén budapesti, kilencedik kerületi Romani Platni, a hagyományos roma konyham?vészetet közvetít?ként felhasználó diszkriminációellenes program, valamint a Budapesti Szociális Forrásközpont Szegények a szegényekért nev?, szociális segít?ket képz? kezdeményezése.
Közönségdíjat – egy bemutatkozó filmet – kapott a 16 éves múltra visszatekint?, Zeneiskola értelmi sérülteknek nev? program.
A Wanda Moser-Heindl és Fritz Moser házaspár alapította SozialMarie díjra már m?köd?, a gyakorlatban bevált és még folytatódó, fenntartható, újító jelleg? szociális projektekkel lehet pályázni. Pályázatokat Ausztria, Magyarország és Csehország egész területér?l, ezen kívül Bécs háromszáz kilométeres körzetén belül Szlovákia, Lengyelország, Horvátország, Szlovénia és Németország területér?l lehet benyújtani.
